A felkapaszkodott, semmiből jött, de mindenekfölötti, és mindenre képes Hatalmat testesíti meg Übü papa és Übü mama, akiket most a Kolozsvári Állami Magyar Színházban láthat viszont a közönség Alan Timar rendezésében, aki cikkünkben a darabról is mesél.
Darabtörténelem
Alfred Jarry bemutatáskor (majd azóta többször is) hatalmas botrányt kavart drámája a mindenkori diktatúrát figurázza ki, a királlyá lett Übü papa személyében pedig a diktátorok gonoszságát. A fiatalon elhunyt szerző nehezen indult tragikomédiája bevonult a modern mitológiába, az Übü név köznevesült, a francia lapok az ubuesque (übüi) jelzőt naponta használják az öntelt vagy felkapaszkodott emberekre.
Az 1989 előtti Romániában az Übü király színrevitele a kommunista hatalommal szembeni lázadás gesztusát jelentette, a Ceauşescu -rezsim bukása óta azonban mintha kevesebbszer lépnének színre az Übük. Kolozsváron Alain Timar franciaországi rendező, az avignoni Theatre des Halles vezetője állította színpadra az Übü királyt, amelyet december 2-án este 8 órától mutat be a színház. Alain Timar színpadi víziója nem egyetlen Übüt mutat meg, hanem Übük sorát vonultatja fel, az előadás a pénz és az erre épülő hatalom bíráltatát fogalmazza meg. „Ez a ma elítélt hatalom pedig már nem kizárólag egyetlen diktátor hatalma, mint amilyen Ceauşescu vagy Hitler volt, ez már egy másfajta hatalom. Lényegében a pénz és a rendszer hatalma, egy olyan rendszeré, amely mindenkit fogva tart” – mondja Alain Timar az előadásról. Timar szerint a hatalom, amely ellen küzdenünk kell, megváltozott, és már nem egy politikai rendszernek kell ellenszegülni, hanem egy másik rendszernek, amely az egyénnel szemben ugyanolyan elnyomó és erőszakos.
A bemutatóról
A Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatójának Übü papái és Übü mamái Bogdán Zsolt, Dimény Áron, Farkas Loránd, Keresztes Sándor, Szűcs Ervin, Váta Loránd, Albert Csilla, Györgyjakab Enikő, Kató Emőke, Laczó Júlia, Skovrán Tünde, Varga Csilla megformálásában jelennek meg, a díszlet- és jelmezterveket a rendező, Alain Timar jegyzi.
Alain Timarról
Egyetemi tanulmányait követően Alain Timar számos színházi intézménynek volt munkatársa, majd Avignonba költözött, ahol megalapította a Theatre des Halles-t, aminek 1983 óta vezetője, és ahol rendezőként, díszlettervezőként és vizuális művészként dolgozik.
Több mint negyvennyolc darabot állított színpadra Franciországban és külföldön, nevéhez számos kiállítás és installáció fűződik.
Művészi munkája folyamatos nyitottságot mutat más kultúrák felé, előadásaiban kortárs szerzők és klasszikusok feledésbe merült műveit dolgozza fel. Timar úgy határozza meg önmagát, mint „olyan kozmopolita, aki szereti átszakítani a gátakat, szereti átlépni a hamis vagy valódi határvonalakat.” Azon kevés francia rendezők közé tartozik, akik külföldön is sikerrel rendeznek, keresztüllépve a nyelvi korlátokat, és erőteljes, innovatív előadásokat hoznak létre.
Alain Timar-ral Visky András beszélgetett - Az eszmék felforgatását folytatni kell
(részlet a műsorfüzetben megjelent interjúból)
V.A.: A papír tulajdonképpen a pénz diktatúrájának a metaforája?
A.T.: Annak a hatalomnak a jelképe, amely egyre nagyobbra dagad, akár a sz ereplők. Valami szétszórt dolog metaforája, mert papírból van, az pedig elszakad, átalakul, nem igazán lehet megfogni, és a használata valami nevetségeset is jelképez, gondoljunk a papírtekercs keltette asszociációkra. Ha belegondolunk, a hatalom, a pénz, amely elnyom, rendkívül nevetséges. A legfőbb hatalom, de mégis, ha veszünk egy bankót, és eltépjük – az ugye csak papír. A darabban megpróbálom bírálni azt is, ahogy a viselkedésünkben, a gondolkodásmódunkban mi magunk viszonyulunk a hatalomhoz. A kezünkbe kerül ez az erő, és mi szándékosan továbbadjuk. Ha ebben a folyamatban az egyén valóban fellázadna a pénz hatalma ellen, akkor nyerne, de jelenleg nem ez a helyzet. Tehát a papírt metaforikusan használom, rámutatok vele erre a hatalomra, valamint a pénzre is, ami csupán papír. Ez által derül ki az is, hogy ebben a rendezésben több Übü papa, több Übü mama van, a színészek több szereplőt, több Übüt játszanak, tehát az Übü – a hatalom és az übüség példázata – már nem kizárólag egyetlen zsarnok, egyetlen diktátor ellen irányul, mert az übüség mindannyiunkban ott van.
V.A.: Errő folyik most az európai diskurzus, de nem csak az európai, a pénz diktatúrájáról, ugyanakkor ott van a mi diktatúratapasztalatunk. Ez utóbbi megfogható, rá lehet mutatni egy uralkodó személyre vagy diktátorházaspárra, a másik meg nem...
A.T.: Igen, a pénz diktatúrája szétszórt és bonyolult. Sokkal bonyolultabb, ugyanis mintha felrobbant, szétpukkadt volna, és a hatalma egyszerre mindenütt jelen van, de megfoghatatlan jellege ellenére is a világot átfogó óriási hatalom, amelynek egy kicsiny részét mindenki magában hordozza. Emiatt sokkal veszélyesebb, hiszen mi ellen harcolunk? Egy világszintű rendszer ellen. Tulajdonképpen nemcsak ezzel a világszintű rendszerrel szállunk szembe, hanem azzal is, amit magunkban hordunk.
V.A.: Ha azt mondjuk, hogy ez bennünk van, akkor tulajdonképpen mit javasol az előadás: mi hogyan harcolhatunk ellene, vagy legalább az ellen, ami bennünk van?
A.T.: Az előadás egyszerre élénk és komoly. A komolyban benne van a tragikum, mivel elítél egy rendszert, a pénznek az emberben megbúvó hatalmáról beszél, a bennünk rejtőző übükről, de közben élénk és tele van fantáziával. Fantáziával, vagyis gúnnyal, sok az irónia, a vitriol, és valahol ez a mi fegyverünk. A kinevetéssel, a maró gúnnyal, az iróniával, a humorral, azaz a komikus, groteszk helyzetekkel bírálni tudunk, és ez rendkívül erős módja annak, hogy szembeszálljunk és rámutassunk arra, hogy az egész igazából nem több mint csupán papír. A jelképes papírtekercs a vécépapírra emlékeztet, amelyet húzunk-húzunk, majd használat után eldobjuk, vagyis csak semmi, „szahar”. Ez is benne van. Az irónia, a vitriol nagyon erőteljes.
V.A.: A papír viszont nagyon erős plasztikai jel is, és azt látom, hogy plasztikai értelemben nagyon invenciózusan használod, az embernek hamar eszébe jut, hogy személyedben egy képzőművész-rendezővel van dolgunk..
A.T.: Ez a papírtekercs a cél és a kihívás: ebből a papírtekercsből van minden, a jelmezek, a díszlet, a kellékek, minden a papírtekercsen keresztül valósul meg, amelynek használata esztétikailag igen erős. Kortárs gesztus is ugyanakkor, mert a nevetségességet is magában hordozza. Néha, vagy talán egyre gyakrabban, találkozhatunk olyan művészekkel, akik tudnak mit kezdeni a papírral, és nagyon erősen használják. Ez egy nagyon erős kép. Itt tehát sem a jelmez, sem a díszlet nem realista. Éppen a papír, valamint a tőle való elhatárolódás teszi a metaforát még erősebbé.
V.A.: Kiállításaid, installációd, tér-értelmező plasztikai gesztusaid jól ismertek nem csak Franciaországban. Úgy látom, hogy a kolozsvári előadás tulajdonképpen a rendező és a képzőművész Alain Timar közötti mély dialógus terméke.
A.T.: Egyenlő félként vesznek részt benne. Amikor színészekkel és szövegekkel dolgozok, nem tudom magamban szétválasztani a díszletet a jelmezektől, a fényektől, nálam ez az egész egyetlen világ, én mindig együtt jegyzem a látványt a rendezéssel. Ebben az előadásban is jól látható, hogy a szöveg, a zene és a többi elem mind együtt érvényesül, lehetetlen szétválasztani őket.
V.A.: Az előadás ugyanakkor nagyon brechti, a brechti színház elemeit is érvényesülni látjuk benne. Szereted közvetlenül megszólítani a közönséget?
A.T.: Igen, imádom. A színpad egy négyszög, kétoldalt padokkal és hangszerekkel. Szeretem, hogy a cselekmény ezen a négyszögön belül játszódik, és imádom azt is, amit kint és bent-nek nevezek. Vagyis hopp, a színészek itt vannak, figyelik a cselekményt, részt vesznek benne, és hopp: játszanak a hangszereken, majd hirtelen papírra cserélődnek és összegyűrődnek, belépnek a történetbe, kilépnek belőle, megszólítják a közönséget, az egész világot. Mindig szeretek játszani ezekkel a konvenciókkal, ezekkel a szabályokkal. Ami pedig az Übühöz remekül illeszkedik, lehetővé teszi, hogy megkérdezzük a színészt, a közönséget, és néha azt is, hogy megkavarjuk a történetet, a kint és a bent fikcióját.
Alfred Jarry: Übü király
Bemutató időpontja: 2011. december 2., 20.00 óra
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Rendező: Alain Timar
Díszlet- és jelmeztervező: Alain Timar
Szereplők: Bogdan Zsolt, Dimény Áron, Farkas Loránd, Keresztes Sándor, Szűcs Ervin, Váta Loránd, Albert Csilla, Györgyjakab Enikő, Kató Emőke, Laczó Júlia, Skovrán Tünde, Varga Csilla
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.