Kiállítás nyílik Kiss Manyi emlékére

A sepsiszentgyörgyi tárlatot az idei centenáriumi emlékév alkalmából a Székely Nemzeti Múzeum, valamint a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szervezi közösen. A kedden megnyíló kiállításnak a Székely Nemzeti Múzeum ad otthont. Kiss Manyi 100 éve született.

„Nagy alkotó volt operettszubrettként, Csehov színpadi megtestesítőjeként, Sarkadi házmestereként egy stúdió-előadásban, vígjátékban, tragédiában, középfajú színműben" (Molnár Gál Péter)

kissmanyi2

A kiállításról:

A kiállítás számos színháztörténeti jelentőségű dokumentumot hoz nyilvánosságra. December 6-tól megtekinthető annak a bélyegnek a mesterpéldánya is, amelyet a Magyar Posta bocsátott ki a centenárium tiszteletére. A közönség azt is megtudhatja, hogy mi volt a színésznő kedvenc játéka, és ki is próbálhatja a helyszínen - írta hétfőn a Krónika című napilap.

  Bár a tárgyak, képek csak halvány lenyomatai lehetnek egy ember életének, egy művész pályája szempontjából mégis fogódzót jelentenek az emlékek megőrzéséhez. Segíthetnek abban, hogy a 20. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb tehetségének emléke méltó módon fennmaradjon.

manyi

Részlet Zappe László A habos süteménytől Kurázsi mamáig című cikkéből:

„Úgy hát megérjük, hogy valamely nagy / embert fél évvel is túlél az emlékezete” – mondja Hamlet, s manapság talán még több oka is lenne a háborgásra.

Legalábbis a „nagy embereket” illetően. A nagy színészek bizonyára jobban ellenállnak a feledésnek. Kiss Manyi negyven éve halott. És még mindig feledhetetlen.

Lehet már hetven esztendeje annak is, amikor Eisemann Mihály és Kellér Dezső Jaj de jó a habos sütemény kezdetű dalát először énekelte. Mondják, bele is ragadt volna a habba, ha nem fordul föl körülötte a világ. Ki tudja?

Magyarlónán született, Zágonban nevelkedett, Kolozsváron kezdett színészetet tanulni. Miskolcon és Szegeden már nagy sikereket aratott, amikor beleszeretett egy fiatal és kedves olasz artistába, Alfredo Ufferinibe, és férjhez ment az olasz illuzionistacsaládhoz. A harmincas évek elején három esztendőn át járta velük a világot, segédkezett a mutatványoknál, adogatta az eszközöket, vagy éppen őt dobálták, állítólag ágyúból is kilőtték. A vidéki szubrettszerepek, énekes-táncos mulattatás után ez is nagy iskola lehetett: kitanulta a színpadi hatás mechanizmusát, a közönség megfogásának trükkjeit.

Aztán mégis a pesti színészetet választotta. Alkalmi fellépések, kabaréjelenetek, operettszerepek és filmek következtek. 1938-ban a Fővárosi Operettszínházhoz, majd 1943-ban a Vígszínházba szerződött. A háború alatt ő is járta a frontot, a harcoló katonákat mulattatta.

Aztán megfordult a világ. Bajba került, mert állítólag öszszetévesztették egy utánzójával.

1954-ben lett a Madách Színház tagja. Itt derült ki, hogy nemcsak a szórakoztató szakmát tanulta ki, nemcsak a közönségnek és a közönséggel játszik kedvére, de az emberi természet mélységeit is ismeri. A vicces kis komikából, s fergetegesen táncoló, kiapadhatatlan kedvvel mókázó, kedvesen behízelgő, múló érzéseket könnyen felkavaró játékosból nagy drámai színésznő lett. A Madách Színház nagy korszaka kezdődött ekkor... Folytatás itt.

 

Kapcsolódó anyag:

MGP: ILLETLEN HALOTT-KÖSZÖNTŐ

 

 

Forrás, fotó: mek.niif.hu, Színház.hu, Nol.hu

süti beállítások módosítása