Az elmúlt három napban Szikora János lerendelkezte úja azokat a jeleneteket, amelyeken eddig végighaladtunk. Pontosítottak a háttérben történő cselekvéseket, a szöveg hanglejtését, sőt már ízelítőt is kaphatunk azokból a zenékből, melyek a dialógusok közben szólnak majd. Sirkó Eszter próbanaplója.
December 15-17.
Egyre többet beszélünk Castorp állapotáról. Jelenetről jelenetre tudatosul Castorpban, hogy tüdőbeteg.
Behrens, Castorp és Ziemßen jelenetét pontosította a rendező, ugyanis itt kezdi el felismerni Castoro, milyen állapotban lehet. Kiderül, hogy apai ágon örökölhette a tüdőbajt, de Behrens jóslata a helyzet súlyosságáról még mindig nem győzi meg eléggé.
Szikora János említést tesz arról, hogy a fiatal orvostanhallgatóknak külön órakeretben tanítják a halálhír közlését: együttérezni a beteggel a halál öt fázisának időszakaiban, a családdal közölni az esélyeket, ha egyáltalán van még remény. Majd arról beszél, milyen viszony van Behrens és Castorp között.
Settembrini és Castorp kettőse következik. Castorp szobájában az ágyán ül és a röntgen-fényképet bámulja vizes tüdejéről, mikor belép Settembrini, és teljesen természetes módon fecsegni kezd, miközben leül Castorp mellé. Egy mondatot kiemeltünk és megint elemeztük a szituációt, instrukciót keresve.
Settembrini: „...Azt akarja mondani, hogy korai találkozása a halállal érzékennyé teszi az embert a világi élet gátlástalanságával, keménységével, nyereségvágyával, és cinizmusával szemben." „... Ha megengedi nekem, akkor segítségére leszek, amikor látom a becsavarodás fenyegető veszélyét közeledni."
Castorp: „Már hogy ne engedném meg Settembrini úr."
Dr. Krokowski előadása kapcsán Szikora János a díszlet-kivitelezésről beszél. Krokowski beszéde közben Castorp álmában is járunk, aki hangosan fejtegeti, mit is hall a pszichológustól, és Chauchat kisasszonyon mutatja be a nőkről alkotott gondolatait. Itt kiderül, fényváltásokkal szeretné Szikora János jelezni, mikor látjuk Castorp álmát, s mikor a valóságot.
Behrens és Castorp jelenetéhez érkezünk, összegyűjtjük a kellékeket, egyeztetjük a zenék hosszát. Például, Behrens gramofonja csak egy jelzés, össze kell egyeztetni a zeneindulást. A hangtárban minden apróságot lejegyeznek és amikor a végszó elhangzik, pontosan elindítják a zenét. Így nem tűnik fel a nézőtéren ülőknek, hogy a gramofon egyáltalán nem szól.
Beszélünk Chauchat kisasszony és Behrens kapcsolatáról, Castorp féltékenységéről, a játékról, ahogyan Behrens célozgat Castorpnak, s utóbbi leplezni próbálja sóvárgását a nő iránt. Ez után eljutottunk a farsangi képhez.
A következő napon ezeket a jeleneteket újra kidolgozta Szikora János, újra végigment minden egyes mondaton, minden irányt, szándékot, cselekvést rögzítve a színészek és önmaga számára.
A tegnapi (9.-ei) próbán, elsősorban a farsangi képpel foglalkoztunk. A színpadon mindenki jelen van, a próba javarésze azzal telik, hogy a zsúfoltságból a színpadon rendet teremtsünk a zűrzavar helyett. A Stúdiósok (KIMI-hallgatók) – betegekként ismét megjelennek, azzal a megakasztott mozgással, amit már a második jelenetben láthattunk tőlük. Aztán párokba rendeződnek és táncolni kezdenek.
Madame Chauchat megjelenésével, ahogy megérinti a táncparketten keringőket, elindít egy dionüszoszi karneválszerű káoszt. A Madame játszik Behrens idegrendszerével, aki nyilvánosan nem hajlandó táncolni vele és igyekszik ttkolni, hogy esetleg vonzódnának egymáshoz. Ezt a közönyt Madame Chauchat úgy bosszulja meg, hogy azt mutatja, jól szórakozik magában is. Szélviharként táncolja körbe az embereket, miközben szenvedéllyel teli tivornya kezd éledezni. Castorp az alkoholmennyiségtől felbátorodva jelenetet rendez Settembrinivel, fakinek elképzelése sincs, mi baja lehet a fiúnak.
A mai próbát végül Chauchat és Castorp kettősével zártuk. A jelenet a próba végére vázlataiban elkészült, Szikora János fő instrukciónak a következőket jelölte meg: Castorp az, aki az érzéseit követi, meg akarja ismerni a nőt, szeretni akarja a nőt, míg Madame Chauchat az ösztöneire hallgat és egyértelmű utalást tesz Castorpnak, hogy a szobájába invitálná éjszakára, Castorp ettől persze teljesen összezavarodik, nem számított erre a felajánlkozásra.
A próba végén Egy beteg (TORDAI TERI) gyönyörű táncszólóját láthatjuk majd, amely a farsangi kép záró motívuma lesz. Madame Chauchat el is mondja a végén: „Az ünnep véget ért, vége a karneválnak."
Sirkó Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.