'Nyitottabbá tennénk a Trafót' - Interjú Bozsik Yvette-tel és Horváth Csabával

Hamarosan eldől, ki vezeti a Trafót július elsejétől öt évig. Szabó György alapító mellett, aki a kezdetek óta az intézmény élén áll, Bozsik Yvette pályázott. Ha ő nyer, Horváth Csaba koreográfus, a Forte Társulat vezetője lesz az intézmény művészeti vezetője. A két alkotóval terveikről és az elmúlt időszakról beszélgettünk.

Szinhaz.hu: Yvette, júniusban azt nyilatkoztad az Ellenfénynek, hogy semmilyen terved nincs a Trafóval. “Az a tervem, hogy megszülessen a kisfiam. Elindulnak a pletykák és legendák lesznek belőlük. Főképp azok az emberek gerjesztik az indulatokat, akiknek van félnivalójuk. (...) Ezek után a támadások után, ezek között a viszonyok között az ember nem akar ma Magyarországon színházigazgató lenni” – mondtad. Mi változott azóta?

Bozsik Yvette: Amikor megjelent a kiírás, többen megkerestek a táncszakmából és kérték, hogy pályázzak. Nagy dilemmát okozott, hogy mit tegyek. A határidő végéig töprengtem. Végül nem azért döntöttem úgy, hogy indulok a Trafóért, hogy legyen saját színházam, hogy a Bozsik Yvette Társulatnak helyet szerezzek, vagy hogy táncszínházzá alakítsam a Trafót, hanem azért, mert komoly szakmai közösség helyezte belém a bizalmát. Sokan úgy látják, képviselni tudom azt a fajta nyitottságot, ami eddig hiányzott, ami segíti, hogy minél szélesebb körben kerüljenek hazai alkotók is a Trafóba. A független területen két éve óriási változások történtek. Minden, ami addig biztosnak tűnt, megbomlott. A pályázati rendszer nem jelentett többé garanciát arra, hogy működni tudnak a társulatok, hosszú ideig nem jutottunk támogatáshoz. A Trafónak segítő szerepet kellett volna és kellene betölteni. Mi, a Csabával szeretnénk integrálni a különböző művészeteket, ha nyerünk, hiszen nemcsak a tánc iránt vagyunk elkötelezettek. Mindketten tanárok is vagyunk, Csaba a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít, én pedig a Táncművészeti Főiskola koreográfus tanszékvezetője vagyok, és a fiatal generáció kiemelkedő koreográfusait, például Duda Évát, Gergye Krisztiánt, Fodor Zoltánt is én tanítottam. Olyan személyiség vagyok, aki háttérbe tud vonulni és képes adni. Erre szükség lesz, ha a mi pályázatunk nyer.

Szinhaz.hu: Ha így történik, az újabb pletykákra adhat okot, hiszen Szőcs Géza, az évad elején felvetette, hogy a Trafó állandó fedelet adhatna Markó Iván és a te társulatodnak.

Bozsik Yvette: Ahogy korábban elmondtam, Szőcs ötletéről nem tudtam, engem is meglepett. De ezt a témát nem szeretném újra átrágni, ott, akkor lezártam.

Szinhaz.hu: Azt mondod, konszenzusos szakmai igénynek engedelmeskedsz azzal, hogy pályázol, pedig többször nyilatkoztál arról, hogy a szakmán belüli ellentétek kiéleződtek, az emberek egymás ellen fordulnak...

Bozsik Yvette: Valóban küzdelem folyik egymással is, de azt hiszem sokan belátják, ahhoz, hogy ezen túllépjünk változásokra van szükség. Régebben már beszéltem arról, hogy nem tetszik a Trafóban érvényesülő ízlésterror, nem értek egyet azzal, hogy a magyar társulatok kiszorulnak az intézményből, és hogy 13 éve a külföld felé való kommunikációt, a rólunk alkotott képet Szabó György ízlése határozza meg. Az, hogy ezen változtatni kell, nem csak az én véleményem.

Bozsik Yvette, Fotó: Horváth Judit

Szinhaz.hu: Több társulat jár külföldre fellépni. Miért mondod, hogy Gyuri egyszemélyben képes meghatározni a külföldiekkel való párbeszédet?

Bozsik Yvette: Ennek az az oka, hogy a Trafó – lehetőségeinél, infrastruktúrájánál fogva - monopol helyzetben van, a nemzetközi vérkeringés része. Véleménye eddig meghatározta a magyar társulatok külföldi fellépési lehetőségeit is. Amin mi változtatni szeretnék, az az előbb említett kommunikáció és a befogadókészség. Tehát ha nyerünk, szeretnénk még szélesebb körben mozogni, ami a hazai kortárs művészeket illeti, és még több produkciót közvetíteni külföldre.

Horváth Csaba: Hozzátenném, hogy ez a szándék az Yvette pályázatában is benne foglaltatik. Még

nyitottabbá kívánjuk tenni a Trafót, hogy jó érzést kínáljon a magyar művészeknek is, hogy ne tartsa őket nyomás alatt folyamatos kritikus attitűddel.

Szinhaz.hu: Van, aki attól tart, a Trafó elvesztené jelenlegi profilját…

Horváth Csaba: Aki ettől tart, tájékozatlan, ugyanis a pályázati kiírás megfogalmaz bizonyos kritériumokat, amelyeknek meg kell felelni, és amelyek a Trafó profiljához igazodnak. Tehát a kortárs művészeti törekvések legszélesebb spektrumát kell megjeleníteni, intenzív együttműködésben a független előadó-művészeti műhelyekkel, fiatal és innovatív képző-, film-, fotó- és videóművészek bemutatására kell törekedni, a leendő igazgató feladatai közé tartozik workshopok, kiállítások, vitaestek, előadás-sorozatok szervezése a művészet különböző ágaihoz kapcsolódóan, és még sorolhatnám.

Bozsik Yvette: Én az eddigi munkáim során is integráltam a különböző művészeti ágakat, hiszen a tánc önmagában nem érdekel. Nem változtatnánk a Trafó profilján, de szeretnénk nyitni a kísérleti gyerekszínház, csecsemőszínház irányába, előtérbe helyezni a fogyatékos művészek integrációját, társadalmi problémákat, nemzetközi koprodukciókat elősegíteni, meghívni külföldi koreográfusokat, hogy dolgozzanak magyar társulatokkal. Szeretnénk a színházi műfajok körét is szélesíteni, behozni például stand-upokat, improvizációs színházat, és mindent felkarolni, ami a magyar alkotók helyzetét előremozdítja.

Szinhaz.hu: Miért fogtok össze?

Bozsik Yvette: Azért, mert hasonlóan gondolkodunk, nem könnyen lehet minket befolyásolni, megvan bennünk a bátorság és mindketten függetlenek vagyunk.

Horváth Csaba: Igen.. És amennyiben nyerünk azt szeretnénk, hogy ne egy személy világlátása határozza meg a Trafóban zajló munkát -legyen az bármilyen markáns egyéniség. Létrehoznánk egy művészeti tanácsot, amelyben több vélemény tud egymással vitatkozni. Ezt mindketten lényegesnek tartjuk.

Szinhaz.hu: Kik kötődnének még a Trafóhoz?

Bozsik Yvette: Egyelőre nem szeretnénk neveket mondani, elég, ha csak minket támadnak.

Horváth Csaba: Másrészt, ha nyerünk, fél évünk marad arra, hogy kiforrják magukat a részletek.

Bizonyos értelemben nem vagytok függetlenek, hiszen van egy saját társulatotok. Mi lesz az ő sorsuk?

Bozsik Yvette: A két társulat mint rezidens dolgozna a Trafóban, tehát használná a próbatermet.  Ez Nyugat-Európában is bevett gyakorlat. A műsorstruktúra kialakításánál semmiféleképpen nem élveznének előnyt. A Bozsik Yvette Társulatnak rengeteg előadása van több különböző színházban, szeretném továbbra is úgy működtetni, ahogy eddig. A társulatvezetői és az ügyvezetői feladataimat tudnám külön kezelni. Az én művészi ambícióim háttérbe szorulnának, hiszen a Trafó vezetése felelősségteljes munka. A rám jellemző precizitást és odaadást az igazgatásra fordítanám. Ezt csak nagyon komolyan lehet csinálni.

Szinhaz.hu: Csaba, nálatok mi történne?

Horváth Csaba: A társulat ugyanúgy ki lesz téve viharoknak, mint eddig. Egy kicsivel kerülnénk jobb helyzetbe, ha tudnánk a Trafóban próbálni és nem háromszor lépnénk fel évente, hanem mondjuk tízszer. Így nem fulladnának meg rövid idő alatt azok a darabok, amelyeket a Trafóban hozunk létre. De hangsúlyozom, mi sem akarjuk elfoglalni a műsort.

Szinhaz.hu: Szabó Gyuri azt nyilatkozta, ha maradna a befogadó jelleg és emellé beköltözne egy társulat is, nem férnének el a különböző funkciók egymás mellett, mert ez infrastrukturálisan szinte megoldhatatlan, hiszen egy nagyterem és egy kicsi stúdió áll rendelkezésre öltözőkkel, de raktárral nem rendelkezik a Trafó…

Horváth Csaba: Nem terv, hogy a Bozsik Yvette Társulat, illetve a Forte Társulat bebútorozik és napi nyolc órában próbál a nagyszínpadon. Ha a pályázat nyer, picivel többet játszanánk és a próbateremben próbálnánk.

Bozsik Yvette: A pályázatban egy olyan rendszert dolgoztuk ki, melynek keretében több színház koprodukciójában is születnének előadások, a Trafóhoz kapcsolódnának más helyszínek is, ahol kevesebb nézőnek, kisebb előadásokat lehetne csinálni. Ezek közé tartozna a halódó Bethlen téri színház, a Sanyi és Aranka Színház és az Átriumhoz is kapcsolódnánk. Így több helyszín tudna a Trafó égisze alatt működni és több próbaterem állna a produkciók rendelkezésére. Illetve olyan alkotók is meg tudnának mutatkozni, akik esetleg még nem érettek arra, hogy többszáz ember előtt lépjenek fel. Így a Trafó az egész, alulfinanszírozott, független, kortárs területet támogathatná, amire azért is szükség van, mert az új előadóművészeti törvény sem kecsegtet sok jóval.

Szinhaz.hu: Magács László nemrég arról nyilatkozott, hogy a hazai mezőnyből visszatérő fellépő lenne az Átriumban,  a Bozsik Yvette Társulat és a Forte Társulat.

Horváth Csaba: Ez még akkor sem kizárt, ha nyerünk.

Bozsik Yvette: Az Átrium és a Trafó kapcsolódásával előadáscserékre is lehetőség nyílna.

Horváth Csaba

Szinhaz.hu: Még mit terveztek?

Bozsik Yvette: A Trafó elindulna vidék felé is. Felhoznánk a Veszprémi Táncfesztivál díjnyertes előadásait és figyelnénk a határontúli műhelyeket is, illetve nem csak nyugatról mutatnánk meg produkciókat, hanem kelet-európai színházat is hoznánk.

Szinhaz.hu: Yvette, a beszélgetés elején említetted, hogy felsorakozott mögéd egy csapat. Ha nyertek, mi történne Szabó Gyuri Trafós csapatával, mennyit változtatnátok a stábon?

Bozsik Yvette: Ezzel arra utaltam, hogy akik körbevesznek minket, azok pozitívan állnak a

kezdeményezésünkhöz és drukkolnak. De ez nem azt jelenti, hogy van egy csapat, aki leváltja a Trafóban dolgozókat. A pályázatunkban az is szerepel, hogy egyéni elbeszélgetésekre kerülne sor, és kölcsönös megegyezésre az emberekkel. Nem áll szándékunkban kicserélni a stábot, hiszen nagyon komoly tapasztalatokat halmoztak fel.

Szinhaz.hu: Mennyire érzitek felkészültnek magatokat? Ezt a kérdést veti fel az, amit Gyuri megjegyzett az Origonak: „A kapcsolatrendszer, amelyet Yvette képvisel, a saját művészetéből alakult ki; amit én képviselek, az az én praxisomból, több évtizede épített szakmai kapcsolatrendszeremből épül fel”.

Bozsik Yvette: A Trafó nem csak az igazgatója által létezik, hiszen nem egy magánszínház és remélhetőleg az említett kapcsolatok a Trafó kapcsolatai. A külföldi fellépők nem egy személy miatt jönnek ide, hanem azért, mert a Trafó jó helyszín, és megfizetik őket.

Horváth Csaba: Nem hiszem, hogy szakmai kapcsolatokból, vagy nyitottságból hiányt szenvednénk és nem hiszem, hogy titkos információk birtokába jutott a Gyuri.

Szinhaz.hu: A nyitottságot nemrég számonkérték rajtatok, amikor nem mentetek el arra a fórumra, amelyet kulturális szakemberek és egyetemi oktatók szerveztek, hogy “szakmai segítséget nyújtsanak az igazgatói pályázatban való döntéshozatal előkészítésében”. Úgy fogalmaztak: a Trafó profiljának megőrzése közérdek, miért nem kommunikáltál eddig arról, hogy mit terveztek?

Bozsik Yvette: A találkozó előtt pár nappal felhívtak telefonon, hogy vegyek részt rajta. Egy bizottsági meghallgatás előtt azonban egyáltalán nem vagyok köteles megjelenni egy magánakció keretében szervezett fórumon – sőt, erre máskor sem vagyok kötelezhető. Egyébként rémisztő, hogy ebben az országban nem lehet békésen pályázni. Meglep, hogy egyesek felteszik a kérdést, miért nem pályáznak a fiatalok …

Horváth Csaba: Ha valaki tényleg jószándékkal keres meg, az egy másik helyzet, de az ember természetesen nemet mond, ha valaki erőszakosan követeli: “sürgősen vitasd meg velünk miért pályázol”.

Szinhaz.hu: Mielőtt megszületett volna a kisfiad, úgy fogalmaztál: “Hadd örüljön a szakma, hogy egy ideig nem lát”. Mégis láthat, ha nyertek.

Bozsik Yvette: Ha addig vissza nem lépek… (Nevet.) Nekünk nem a győzelem a fontos, az egész pályázat egy gesztus, önmagában jelzésértékű. Mi nem valami ellen, hanem valamiért pályáztunk.  Egyébként vannak dolgok, amelyek ellensúlyozzák a bántó gesztusokat, például az, amikor a Fesztiválzenekarnak készített Bolero koreográfiámat többezer ember megnézi. Úgy látom, a médiában zajló kommunikáció színvonala leesett, de a véleménynyilvánítás felülete megsokszorozódott és ezt az emberek arra is használják, hogy bántsák egymást.

Szinhaz.hu: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kommenteket, megjegyzéseket, kritikákat?

Horváth Csaba: Nehéz őket kizárni, hiszen ez a kelet-európai genetika frusztrálttá tesz.

Bozsik Yvette: Az alkotó elhiszi azt is, ha jót mondanak róla és azt is, ha rosszat. Talán különös, hogy ezt pont én mondom, aki csináltam egy darabot, amiben az összes pozitív és negatív kritikát felhasználtam. Minden jelből tanulok és próbálom megemészteni. Egyébként mindazt a kritikát, hatást, ami engem a pályázat körül ért, fel fogom használni egy újabb előadásban.

Szinhaz.hu: Csaba, te is tervezel ilyesmit?

Horváth Csaba: Én nem. Én azt szeretném, ha az utánunk következő generációnak már nem kellene a frusztrációval küszködnie attól függően, hogy ki, hogyan veszi a szájára, hogy milyen kritikus, vagy névtelen

kommentelő ócsárolja. Ezért is fontos lenne olyan körülményeket teremteni, amelyek közt bizalomban lehet dolgozni, amelyek azt sugározzák az alkotó felé, hogy komolyan veszik, hogy ne a fal mellett kelljen észrevétlenül elmászni, hazasomfordálni.

Szinhaz.hu: Ez előfordult a Trafóban?

Horváth Csaba: A Trafóban eddig nem feltétlenül jelentett előnyt az originalitás, pedig az autentikus mindig egyéni. A kortárs művészet sem egyféle, és nem kellene aktuális divatok és trendek alapján megítélni.

Szinhaz.hu: Yvette, korábban említetted, hogy hiányolod a nőket a vezetők közül. Miért?

Bozsik Yvette: Azért, mert egy női vezető egészen másként gondolkodik, másképp áll a feladatokhoz, nyitottabb, a konszenzust keresi, befogadóbb, elfogadóbb. Ahhoz, hogy valakit az alkotásban segíts, erre szükség van. Én is mindig akkor tudtam igazán dolgozni, ha voltak támaszaim. Talán most eljön az ideje annak, hogy azt, amit kaptam új formában továbbadjam.

Tóth Berta/ színház.hu

Bozsik Yvette a Trafó Kortárs Művészetek Háza Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatói munkakörének betöltésére megírt pályázatának szövegét a fenntartó döntése után fogja nyilvánosságra hozni a Színház.hu-n.