Nincs újévköszöntés Strauss klasszikus nagyoperettje nélkül. Az Operaház januárban többször tűzi műsorra A denevért. Johann Strauss világhírű művének ősbemutatója 1874-ben volt Bécsben, a Theater an der Wienben.
A magyar nyelvű bemutatóra 1882 augusztusában került sor a pesti Népszínházban. A denevér Roderich Benedix német vígjátékíró Fogház című darabjától nagy utat tett meg, míg végül Strauss-operett lett belőle. Megjárta Párizst Réveillon címmel, azután eljutott Bécsbe. Az 1870-es évek elejének bécsi világa, annak vidám, pajkos és léha figurái jönnek-mennek, táncolnak, énekelnek, lumpolnak e különös maskarádéban, amelyben mindenki mást vár titkos találkára. A Moliére-i szituációkban és világszerte ismert slágerekben bővelkedő nagyoperett egy olyan kor önfeledt bécsi társadalmában játszódik, amikor a háborúk és gazdasági válságok még nem vetítették előre árnyékukat, és a szereplők minden gondolata a szerelem, a bálok, a pezsgő és a valcer körül forgott.
I. felvonás
Eisenstein bécsi polgár tisztes háza fölött viharfelhők gyülekeznek. A ház urát öt nap fogházra ítélik pofozkodásért, s amíg ő felmentését szeretné elérni a bíróságon, asszonykáját, Rosalindát már egykori udvarlója, Alfréd, a tenorista ostromolja, hogy használják ki ezt a kis szalmaözvegységet. Nehéz helyzetében még szobalánya, Adél is magára hagyná úrnőjét. Kimenőt kér, beteg nénikéjéről siránkozik, ám titokban Orlovszkij herceg báljára szeretne menni, ahová- úgy tudja- nővére, Ida, a kis balerina hívta meg levélben. Eisenstein feldúltan érkezik haza. Sűrű szemrehányások közepette végleg kidobja kétbalkezes ügyvédjét, Blindet, aki miatt most már nyolc napra kell bevonulnia a fogházba, márpedig azonnal, csupán egy búcsúvacsorára engedték haza. Át is küldi Adélt egy közeli vendéglőbe a vigasztalásul megrendelt ínyencségekért. Ekkor váratlanul betoppan Falke ügyvéd, aki a család barátja volt, amíg Eisenstein durván meg nem tréfálta. Egy álarcosbálon egy utcai padra tette ki aludni az ügyvéd urat, akit másnap reggel nagy feltűnést keltő jelmezéről azóta is doktor Denevérként emlegetnek városszerte. De- úgy tűnik- most nem kárörvendeni jött. Megsúgja barátjának, hogy magával viszi Orlovszkij báljára, éjfélkor majd mehet a dutyiba kipihenni a lumpolást. Még arra is gondja van, nehogy Eisenstein otthon felejtse híres zenélő óráját, amely gáláns hódításainak jól bevált eszköze. Falke titokban Rosalindát is meghívja Orlovszkijhoz, még jelmezről is gondoskodik számára. Így aztán Adél hiába hozza a bőséges vacsorát, gazdája elsiet Falkéval. Rosalinda ekkor kimenőt ad Adélnak, és sorsába belenyugodva hagyja, hogy az eddig ablaka alatt szerenádozó Alfréd bejöjjön hozzá, és otthonosan nekivetkőzve a vacsoraasztalnál folytassa hódító hadműveletét. Meghitt együttlétüket azonban hamarosan megzavarja Frank, a fogházigazgató, aki személyesen jött el Eisensteinért. Alfréd- Rosalinda akaratának engedelmeskedve- megadóan vállalja a férj szerepét s bevonul a fogházba.
II. felvonás
Orlovszkij herceg fényes palotájában unottan fogadja vendégeit, mígnem "főbe lövi" magát egy üveg vodkával. Ettől kezdve élvezettel figyeli a Falke doktor által rendezett komédiát, amelynek gyanútlan szereplői egymás után jelennek meg a színen. A Rosalinda ruhájában érkező Adél színésznőnek adja ki magát. A Renard márkivá előlépett Eisenstein ráismer a szobalányukra, de hiába akarja leleplezni, a végén ő kérhet bocsánatot. Ezek után veretes francia nyelvű párbeszédet folytathat a Chagrin lovag néven bemutatkozott Frankkal. Aztán a két "előkelő francia" kurizálhat Adélnak és Idának, amíg Falke össze nem hozza Eisensteint egy titokzatos magyar grófnővel, akinek álarca mögött természetesen Rosalinda rejtőzik. Eisenstein mindent bevet a hódítás érdekében, de a várt pásztoróra helyett csak zenélő óráját veszíti el. Kétségbeesetten próbálja visszaszerezni, ám az idő lejárt, mennie kell a fogházba.
III. felvonás
A fogházigazgató irodájában a tökrészeg Frosch foglár moralizál, amikor hasonlóan mámoros állapotban betámolyog a főnöke. Még át sem tekintették a bonyolult helyzetet, amikor becsönget Adél Idával. Ígéretére figyelmeztetik Frankot: nyúljon egy kicsit Adél hóna alá, segítse színpadra a lányt, hiszen- mint ahogy ezt egy fergeteges magánszámmal rögtön demonstrálja-, van talentuma. Ezután Eisenstein érkezik, aki meglepődik azon, hogy alkalmi cimborája, Chagrin lovag itt fogházigazgató, és még jobban meglepődik, amikor megtudja, hogy Eisensteint már a bál előtt beszállították az ő otthonából, az ő felesége mellől a börtönbe. Közben a türelmetlen Alfréd már az ügyvédjét várja. Rosalinda is befut, hogy mentse a helyzetet. Ám az ügyvéd maskarájában Eisenstein érkezik, aki segítség helyett bosszút ígér a leleplezett hűtlen feleségnek és csábítójának. Rosalinda azonban előveszi Eisenstein óráját, amelyet még magyar grófnőként csalt ki tőle. Eisenstein gyorsan taktikát vált, letagadja kilétét, Adél azonban azonosítja volt gazdáját. Végül betódul a fogházba az Orlovszkij-bál vendégserege. Falke diadalmasan bejelenti, hogy tréfája sikerült, ezzel bosszút állt a Denevér. Eisenstein megnyugszik, mert meghagyják abban a hitben, hogy Alfréd is csak egy szereplője volt ennek a komédiának. Minden marad a régiben, csupán Adélból lesz színésznő, most már Orlovszkij támogatásával.
A denevér
Strauss, J.
Nagyoperett három felvonásban
Eisenstein, bécsi polgár Gulyás Dénes Nyári Zoltán
Rosalinda, a felesége Bátori Éva Kolonits Klára
Frank, fogházigazgató Szüle Tamás Egri Sándor
Orlovszkij, herceg Meláth Andrea Várhelyi Éva
Alfréd, tenor Berkes János Mukk József
Falke, a család barátja Busa Tamás Gárday Gábor
Blind, prókátor Derecskei Zsolt Rozsos István
Adél, szobalány Rácz Rita Cecília Lloyd
Iván, Orlovszkij szolgája Hantos Balázs
Frosch, fegyőr Rozsos István Vida Péter Koltai Róbert
Ida, karbalerinaTallós Andrea
Melanie Pelle Erzsébet
ZeneszerzőJohann Strauss
Szövegíró Richard Genée Carl Haffner
Fordította Romhányi Ágnes
Magyar nyelvű feliratok Romhányi Ágnes
Rendező Szinetár Miklós
Koreográfus Lőcsei Jenő
Díszlettervező Csikós Attila
Jelmeztervező Vágó Nelly
Karigazgató Szabó Sipos Máté
Fotó Éder Veronika
Előadások:
2012. január 7. | szombat
2012. január 10. | kedd
2012. január 12. | csütörtök
2012. január 13. | péntek
2012. január 15. | vasárnap
2012. január 20. | péntek
Forrás: Magyar Állami Operaház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.