Újra látható a Trafóban a HOPPart és a Nézőművészeti Kft. találkozásából született produkció, az Ahogy tetszik. Koltai M. Gábor rendező avat be minket abba, hogy sikerült az előadás.
Miért döntöttetek az Ahogy tetszik mellett?
Koltai M. Gábor: Shakespeare-re szólt a felkérés – ezen belül olyan anyagot kerestünk, amely gazdag lehetőséget nyújt két független színházi csapat (a HOPPart és a Nézőművészeti Kft.) találkozására. Az Ahogy tetszik ráadásul olyan darab, amelyben muszáj nagyon személyesen, saját ideáljainkra és csalódásainkra reflektálva megszólalni, nem kerülhető el benne a vallomásosság. Nagyszerű lehetőség a munkán keresztül való megismerkedésre.
Mennyiben alakultak át a darabról való gondolataid most, hogy másodszorra rendezed?
Koltai M. Gábor: A temesvári előadáshoz képest szerettem volna fölerősíteni a történet kivonulás-problematikáját: azt, hogy a szereplők egy része mennyire hasonlóan nem tud vagy nem mer részt venni a saját életében. Ettől bizonyos történetszálak vagy részletek kisebb hangsúlyt kaptak, és fölerősödött az anyag mozaikos, közérzetszerű jellege. Bizonyos szövegrészek leegyszerűsödtek vagy kimaradtak, máshol újonnan beírt anyagokkal igyekeztünk kirészletezni vagy tágabb módon megfogalmazni egy-egy gondolatot. Ezt célozta Kárpáti Péter meghívása a produkcióba. Kevésbé lírai és poétikus, inkább szárazabb és cinikusabb nyelven szólal meg ez az előadás, mint Temesváron.
Ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz és itt élni nem jó - mire utal az idézet?
Koltai M. Gábor: A részlet egy Európa Kiadó-dalszövegből való, és nagyon szépen reflektál az Ahogy tetsziknek arra az újra meg újra visszatérő gondolatára, hogy a világ önmagában se nem élhető, se nem élhetetlen, ezzel szemben rajtunk, az önmagunkkal köthető kiegyezésen múlik, mennyire tudjuk otthon érezni magunkat benne.
A próbafotókon gitár látható... hogy szervesül a zene az előadásba?
Koltai M. Gábor: Shakespeare-nél számos moralizáló és filozofáló, egyszerre cinikus és melankolikus dal szólal meg. Biztos voltam benne, hogy ez szerves része az ardennes-i erdőben való létezésnek, ugyanakkor maguk a shakespeare-i dalok a mai fül számára kevésbé fogalmaznak indulatosan és élesen, mint a darab egésze. Az volt az érzésem, hogy nálunk a nyolcvanas évek underground zenekarai fogalmaztak cinizmusnak, idealizmusnak, derűnek és nihilnek ebből a keverékéből. Így állt össze az előadás zenei világa a Trabant, az Európa Kiadó vagy Müller Péter Sziámi dalaiból.
Milyen közegben játszátok a darabot?
Koltai M. Gábor: A temesvári előadáshoz képest, ahol a természeti és a városi közeg keveredése nagyobb szerepet kapott, itt annak az érzetét kerestük a térben, hogy a szereplők hiába vonulnak ki a maguk világából, hiába a nagy elvágyódás – ha magukkal viszik ugyanazokat a parákat és szorongásokat, amik miatt eljöttek a városból, akkor igen hasonló közeget termelnek ki maguk köré, mint ahonnan eljöttek. Vagy máshonnan nézve: az ardennes-i erdő Shakespeare-nél is közel van a Városhoz: olyan közel, hogy szinte bent van a Városban; belső sziget, ahol minden a fejekben történik. Mintha megrekedtünk volna egy permanens romkocsmalétben vagy házibuliban, ahol ki tudnánk lépni abból, ami van, mégse tudunk kilépni.
Min gyötrődtél sokat?
Koltai M. Gábor: Hát, jó sok mindenen... bár én általában véve is gyötrődős rendező vagyok. Nehéz volt bánni azokkal a dinamikai problémákkal, amiket a fölerősített mozaikosság, a darab közérzet-jellege eredményezett. Nehéz volt az utolsó napokban szembesülni a Trafó hatalmas terével, a nézőtér és a színpad közti távolsággal, amikre persze számítottam, de hát sok minden természetesen másként viselkedett, mint abban az intim és közvetlen térben, ahol előzőleg próbáltunk. Nehéz volt önmagamban bánni azzal, hogy ne akarjam mindenáron erőszakosan kerülni a temesváron alkalmazott megoldásokat. Gyötrős a csapat is, noha természetesen a szó legszebb értelmében, amikor az ismerkedés együtt jár a kihívásokkal. Meg hát gyötrős, gonosz a darab is, akárhányadszorra rendezi az ember.
AHOGY TETSZIK
01.25 és 01.26 a Trafóban
Frigyes Herceg/Száműzött herceg, az előbbi bátyja | KATONA LÁSZLÓ
Jaques | MUCSI ZOLTÁN
Rosalinda | ROSZIK HELLA
Orlando | FRIEDENTHAL ZOLTÁN
Célia | SZILÁGYI KATA
Próbakő | SCHERER PÉTER
Tomi | HERCZEG TAMÁS
Phoebe | KISS DIÁNA MAGDOLNA
Silvius | BARABÁS RICHÁRD
Olivér | KOVÁCS KRISZTIÁN
Juci | SZABÓ MÁRTA
Dramaturg | KÁRPÁTI PÉTER, SEDIÁNSZKY NÓRA
Látvány | VERECKEI RITA
Rendezőasszisztens | TÓTH-GÁBOR ANNA
Hang | REMBECZKI JÁNOS
Fény | ÉLTETŐ ANDRÁS
Produkciós vezető | MATÓK SZILVIA
Producer | ORLAI TIBOR
RENDEZŐ | KOLTAI M. GÁBOR
Menni vagy nem menni? Csinálni vagy rinyálni? Élni vagy úgy tenni? Levetkőzni vagy
álruhába bújni? Beépülni vagy leépülni? Balaton vagy Trabant? Kőleves Kert vagy Ellátó
Kert? Édenkert vagy nyakatekert? És a szerelem?
A darab szereplői kivonulnak a világból, hogy meghozzák a maguk döntéseit:
pl. hamburger vagy hot-dog? De lehet-e döntéseket hozni a világon kívül?
Trafó | Orlai | Nézőművészti Kft. | HOPPart Produkció
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.