December 5.-én tartotta Szikora János Rendezőnk, Thomas Mann Varázshegyének olvasópróbáját. Az Új Színházban jelenleg három előadás próbafolyamata zajlik. A színház él, lélegzik, és töretlenül zajlik a kemény munka. Sirkó Eszter írása.
A Varázshegy bemutatójának kitűzött időpontja : január 27.-e
Bő egy hét áll a rendelkezésünkre, hogy megéljük azt a pillanatot, amikor elkészül véglegesen a mű. A próbafolyamat elmúlt napjait foglalja össze Sirkó Eszter soron következő olvasónaplója.
A Főpróbahét holnaptól kezdődik.
Az elmúlt napokban Szikora János Részpróbákat és Emlékezőpróbákat tartott. A jeleneteket pontról pontra tisztáztuk, újra és újra átismételték a színészek azokat a jeleneteket, amik egy napra voltak kitűzve. Először csak egy-kettő naponta, majd 3-4 jelenet többszöri ismétlése, összekötése, pontosítása. Másnap délelőtt ezeket a részeket még egyszer átvettük, hogy biztosan rögzüljenek az előző nap próbáján elhangzott instrukciók.
Thomas Mann filozófiáját követve, és a Varázshegy világában járva, az összes alap kérdésre megtaláltuk az elemzések közben a választ, ami segíthet közelebb vinni a mű mondanivalójához.
Ahogy a Főpróbahéthez közeledünk, egyre jobban érezhető a növekvő feszültség. A feladat, amit kitűztünk nehéz. És a végeredmény elérése a legnehezebb. Minél közelebb jutunk a Premier napjához, annál nehezebbnek tűnik minden.
A Rendező szempontjából azért nehéz ezt a fordulópontot megélni, és megfelelően viselni, mert a figyelem ilyenkor ezer felé szállhat. A színpadon már nem csak az alapvető kellékekre, hanem a színészek mozgására, beszédére is kell folyamatosan figyelni.
Általában egy készülő előadás rendezője felkér egy általa választott díszlettervezőt, aki kivitelezi a színpadképet egy kitűzött dátumra, ám esetünkben maga a rendezőnk, Szikora János tervezte a díszletet. Így természetesen, a feladata is nehezebb, nagyobb figyelmet, türelmet igényel minden feladat. A mai naptól kezdve, már minden egyes négyzetcentiméter számít a színpadon.
A Rendelkező próbák alatt rendezőnk a színészekkel kialakít egy kezdeti „stádiumot", hetek alatt, rengeteg részpróbával, sokszori ismétléssel, megalkotják a készülő darab keretét.
Ezek után, az Emlékező próbákon a már „lerendelkezett" jeleneteket újra és újra átismétlik, illetve itt-ott változtatnak rajta, hozzáadnak, elvesznek, folyamatos metamorfózison esik át, minden időben megszabott érzés és gondolat. Az Emlékező próba, ezeknek a változtatásoknak a rögzítésére szolgál. Az Emlékező próba egy átfogó, összetettebb fogalom. Ehhez még párosulhat a Részpróba, ami inkább a bogarászásról és a pillanatnyi történések elemzéséről szól, ezeket ismét felváltja az Emlékező próba, ahol ezeket a tisztázott és kigyakorolt cselekvéseket, tökéletesen felelevenítik.
„Egy emlékező próbán emlékeztetnek mindarra, amit az eddig csináltakból... elfelejtettél"
A színészek részéről ez az időszak a legnehezebb. Hozzáteszem a most következő hozzászólás, minden készülőben lévő előadásnál fennáll, mint nehézség(!).
Ebben az időszakban a színészek irányából némi zavartság figyelhető meg, talán szemérmesség, visszafogottság, meg merem kockáztatni, némi pontatlanság is.
Ez nem azért van persze, mert a színész nem készül, nem rögzített jól, egyszerűen csak a túl sok instrukció és emocionális érzelemhalmaz az, ami ilyenkor zavart kelthet.
Ez a zavartság lehet a készülő mű velejárója, kötelező „mellékhatása", de lehet a rendező eszköze is arra, hogy a lehető legjobb helyzetekbe állítsa be a színészeket. Ezt is lehet többszöri próbálás után begyakoroltatni egy színésszel, vagy el lehet engedni a színészt, hogy saját zavartságából, és a túl sok információból, végül saját koncepciót teremthessen, ami a rendező elképzeléseit is tükrözi, és a színész is őszintének, hitelesnek érezhesse magát.
A mai naptól a teljes díszlet, jelmez és kelléktár jelen lesz, a készülő műben részt vett „háttérmunkások" a napokban készítenek el minden olyan eszközt, ami lehetővé teszi, hogy ebből a káoszból - ami ugyan alig érezhető, de jelen van - rendet teremtsen és segítse a színészt a játékban, akinek már minden megmozdulása szinte teljesen pontosan tisztázva lett. Thomass Mann Varázshegyének minden lakója és „rajongója" a szanatórium dohos falainak illatát is érezni fogja mától. Lassan eltűnik az Új Színház épülete...és egy szelete...szanatóriummá változik.
szerző és fotók: Sirkó Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.