Így próbálnak Vidnyánszkyék - Kettőtök Édene

Vidnyánszky Attila Tragédiáinak története immár másfél évtizedes, a most készülő debreceni a 4.0 verzió. A próbafolyamatba ismét betekintést engedünk.

5. Kettőtök Édene

– Emlékezz, Zsolti, annak idején is ide lyukadtunk ki, hogy nekünk nincs meg Ádám és Éva paradicsomi élménye. A mi élményünk a Paradicsomon kívüli lét. Nem biztos, hogy ez rossz. Mert a nő idevarázsolja neked az emlékét, ami pedig körülötted van – egy ház, kert, lakás, autó – az a két kezed munkájának gyümölcse. Azt meg tudod fogni. Az a tiéd.

Büszke vagy rá. Ott a család, a gyerekek. Kettőtök Édene. De akárhogy is: ez nem az időtlen boldogság paradicsomi érzése... „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!" – halálra vagyunk ugyanis ítélve... És ha úgyis az a vége! Mi a francért kell akkor végigcsinálni?

Márai neve kerül elő: hogy idős korában lett öngyilkos, mert látta ezt a kilátástalanságot...

– Miért pont most lesz elege Ádámnak? – hajtogatja a kérdést Vidnyánszky. Trill sorolja, de inkább már a következményeket veszi számba. Vidnyánszky az indítékot keresi-keresteti velük, és egyre hajtja: de miért pont most?

Aztán elviccelik a dolgot: mér', na mér'? Hát mert hétkor kezdődik az előadás, és ha előbb lenne elege Ádámnak, akkor szegény nézők nem értenék az egészet...

Levezető lazítás, fecserésznek kicsit.

– Azért matatok ekörül, mert hátha beugrik, hogy miért – kanyarodik vissza Vidnyánszky újra. – Mitől pöccen be...? Nem kell most megoldani, de hátha találunk egy impulzust, egy akciót, ami ezt az utolsó cseppet – nem is illusztrálná –, mint inkább jelként a lényegét megfogná.

Trill nem nyugszik, bevillan egy lehetőség: valaki meghal. Ez lehetne az utolsó csepp. Mert nem vagy képes elfogadni, hogy valaki, aki közel állt hozzád meghalt...

– Igen ez lehet, meglátjuk...

6. Nem itt és nem most

Nézem a jegyzeteim – még mindig van mit írni az első Miért?-ről. Ők már jóval túl vannak ezeken, amikor Önök ezt olvassák. Haladni kell. Elképesztő meló van még előttük. Már régen vége a hármas próbáknak. Megjöttek a beregszásziak.

Az előadás Csokonai Színház és beregszásziak (hivatalosan a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) közös produkciója. A sepsiszentgyörgyi Pálffyt leszámítva mindenki beregszászi, Vidnyánszky, Trill, Szűcs, Tóth, Kristán, Varga a Csokonai társulatának is tagja.

Közben szerveződik a DESZKA Fesztivál is. Trill február elején sokszor játszik este a Karrierben, a Fodrásznőben, a Scapinben. Vidnyánszky neve folyton felbukkan az internetes színházi oldalakon, a próbaszünetekben nem fogadott hívások özönével szembesül. E-mailt nem használ – nyilván így is védi magát, az idejét... Plusz a színház napi működése, és sok mindent csak Pesten lehet elintézni, folytonos utazások... napi, heti rutin ez is.

Nézem a jegyzeteim. Mit csinál Lucifer? Lázad Ádám, vagy csak felismeri a helyzetét? Vajon ekkor már tudja a két férfi, hogy Éva terhes? Hogyan lesz a fa? Lesz fa? Egy? Kettő? Lucifer hergeli Ádámot és Évát? Ha igen, akkor ők ketten passzívan állják ezt. Vagy küzdenek...?

Nézem a jegyzeteim, és csak úgy sorjáznak a kérdések, a válaszok, a magyarázatok. A matatás. Az előadás első negyedóráján sem vagyok még túl a naplóval. Van értelme ezeket leírni? Vidnyánszky rávágná: nincs. Csak az előadása a fontos. Az egész. A részletek önmagukban nem.

Nézem a jegyzeteim, visszahallgatom a magnót, és egyvalamit még lejegyzek az első próbákon elhangzottakból: Ádám és Éva és Lucifer közös élménye a kiűzettetés. Az élmény közös, de mindhármuknál máshol van a hangsúly, amikor ezt felidézik.

Világos kell, hogy legyen: valamit tettem, és most annak a következményét nyögöm. Lucifer is, aki konfliktusba keveredett az Úrral, és Ádám és Éva is, akik a tiltás ellenére ettek a tiltott fa gyümölcséből. Magyarázat közben Vidnyánszky is tűzbe jön:

– Az volna izgalmas – és ezt még sosem csináltuk meg így! –, ha úgy játszanátok Ádámot és Évát, hogy amikor leszakítod az almát és beleharapsz, már tudod, mi lesz a következménye. Nem „itt és most" nyúltok az almáért – hanem felidézitek azt a pillanatot. Ülsz a Paradicsomon kívül, agyontaposva, és világosan emlékszel arra a végzetes pillanatra, amikor beleharaptál... Az a döntés a tiéd volt. Szabadon döntöttél. És tíz másodpercre legalább meg kell jelennie, ahogy kettőtök közös emlékében felidéződik a többé már soha vissza nem térő boldog paradicsomi állapot is... Lucifer is izgalmasabb volna, ha úgy idézné fel dialógusát az Úristennel, hogy már tudja: azért taposta meg őt az Úr, azért taszította le az angyalok közül, mert egyedüliként meg merte mondani neki, hogy tökéletlen az alkotása, az ember.

7. Lucifer Ádámja és az erős Éva

Nekem Lucifer is ember volt – mondja Trill, aki 1999 óta mindig a bukott angyal szerepét játszotta Vidnyánszky Attila Tragédia-verzióiban, s aki 2012-ben Ádámként lép színre Debrecenben. Vass Magdolna frissen végzett Vidnyánszky kijevi magyar színész osztályában, amikor Éva szerepét a beregszászi Tragédia '99-es ősváltozatában megkapta.

– Nekem Lucifer is ember volt – magyarázza Trill. – Persze a sötét erő benne van, de sok emberben van sötét erő. Lucifer, mint „tagadás ősi szelleme” nem áll ellen a sötét erőnek, sőt, kísérletezik vele, akaratlanul is rávezetve Ádámot szép, emelkedett érzésekre, új eszmékre, cselekvésre. Néha segít Lucifer szerepének ismerete, néha akadályoz. Van úgy, hogy én most Ádámként mennék tovább, „érzem, mert szenvedek”, de valami kétely és nyugtalanság újra erőt vesz rajtam, valami visszahúz a térben, és egy pillanatra megint Luciferré válok.

Természetesen fel lehet fogni úgy is, hogy Ádám és Lucifer egy embernek két egymással szemben álló énje, a jó és a rossz, a fény és a sötétség - ez benne van. De nem kell ezt kidomborítani az előadásban, mert attól leegyszerűsített és didaktikus lenne. Egy férfi gyakran saját családjában az emberiség jövőjét látja. Így van ezzel Ádám is. Ezért nagy mű ez. És persze érződik rajta, hogy férfi írta. Minden korban nagy – „férfiasnak” nevezett – döntések elé van állítva a társadalom. Mellette egy csomó problémát megold és magára vállal a nő, de az alkotó, döntéshozó a férfi marad. Nagy cselekedetek, hőstettek az ő fenségterülete. Éva csak egy ideig követi Ádámot, így írta meg a szerző, ha figyelmesen olvassuk. Éva? Éva persze örök.

– Kicsit ijesztő volt – mondja az 1999-es Éváról Vass Magdolna –, akkoriban még volt bennem valami tudatlanság, még nagyon kölyök voltam. Mostanra remélem megértem a feladatra, érzem, hogy sokat változtam, talán az anyává válásnak köszönhetően. A most készülő előadásban hangsúlyosabb lesz Éva alakja, nyilván Vidnyánszky Attilának is változott időközben az Éva felfogása, de persze az első változatnál még én sem voltam annyira felkészült, hogy rám építhetett volna.

Ahogy a Három nővér Irinájával, úgy ezzel a szereppel is megadatott „együtt öregednem”. Nyilván mindannyian sokat változtunk, másként éltük meg ugyanazt tíz éve, mint most. Azóta a család nagyon fontos lett mindannyiunk életében, talán ezért is erősödött meg Éva szerepe az előadásban. Vidnyánszky Attilában azt szeretem, hogy bármilyen darabba kezd bele, mindent meg tud szerettetni veled, be tud vonzani. A próbákon felrajzol valamit, vonalakat ad, de azon belül a színésznek szabadsága van, hogy alakítsa a figurát. Sokat beszélgetünk arról, mi van belül, de azért magadnak kell megélned és felépítened a szerepedet.

Most is tud újat mondani, újra felvetjük az alapkérdéseket, és lehetőség van másfele keresgélni. Igen, nagyobb szerepet kap Éva, valahol ő adja meg a végén a megoldást, és nem „kalandozik” a történelmi színekben, egy idő után kívül marad rajtuk. A nő, ha már van egy kötődése, szeretné azt megtartani, jobban keresi ezt a szálat, mindennél fontosabb számára a család. A férfi az, aki el tud menni, ez még akkor is igaz, ha a mai világban a szerepek sokszor felcserélődnek…

Szerző: Kornya István és Rideg Zsófia

A napló teljes terjedelmében a Csokonai Színház honlapján érhető el.