'Összefogás nélkül megszűnne a színház' - Huszti Péter a Cigányprímásról

Sopronban február 11-én mutatták be Kálmán Imre: Cigányprímás című operettjét. Az előadást a Turay Ida Színház vitte a városba Böhm György rendezésében. Mikór István és Huszti Péter mesélt a darabról.

"A nehéz gazdasági helyzetben, a csökkenő állami támogatás mellett jó megoldás az életben maradáshoz, amikor színházak összefognak és közösen hoznak létre produkciókat. Így sikerül valamelyest a működéshez kapott pénzkereten belül maradni. Nincs ezzel semmi baj, hiszen így mindenki jól jár, a színház, a színész és a közönség is. Jelen pillanatban összefogás nélkül megszűnne létezni a színház. Öt év alatt huszonöt olyan darabot tűzött műsorára a soproni Petőfi Színház, ami magyar szerző tollából származik. És erre nagyon büszkék vagyunk" – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Huszti Péter Kossuth-díjas Érdemes Művész a soproni színház művészeti tanácsadója Molnár Ferenc: Doktor úr című vígjátékának bemutatóján – Kálmán Imre operettje pedig tovább gazdagítja a bemutatott magyar darabok repertoárját. Apa és fia, a két különböző világnézetet valló muzsikus konfliktusa teszi még mindig aktuálissá ezt az örökzöld operettet, amiben olyan ismert dallamok csndülnek fel, mint a Lári-fári, nem kell várni, a Frissen jó a csók, a Haccacáré, vagy a slágerdal: Az ócska Stradivari. Rácz Pált, a Cigányprímást alakító Mikó István telitalálat. Színészi kvalitása, énektudása vitathatatlan és ami a fő, tud hegedülni, ami a szerep hitelességének szempontjából nagyon fontos feltétel.

miko

– Kevés olyan színész van Magyarországon, akire a Cigányprímást ki lehetne osztani.

– Régóta kerülget ez a szerep, – mondta Mikó István – de csak most talált meg. Fiatalabb koromban az ifj. Rácz Palit vagyis a fiamat játszhattam volna el, de soha nem kértek fel rá. Később, amikor fél állásban az Operett Színházban dolgoztam, Kállai István dramaturg, aki átdolgozta a Cigányprímást, szorgalmazta a darab bemutatóját velem a főszerepben, de nem sikerült véghez vinnie az elképzelését. Úgy látszik, most van itt az ideje, amikor is „beleöregedtem” az apa szerepébe, vagyis a főszerepbe.

– Mióta hegedül?

– Egész kis srác, – kis (s)Rácz – koromban kezdtem. Édesapám húgától, Irénkétől kaptam az első hegedűt, majd a Lórántffy Zsuzsanna zenei általánosban folytattam zenei tanulmányaimat. Kilencévesen már Sosztakovics orosz zeneszerző előtt is hegedülhettem, amikor az iskolánkba látogatott. Néhány éve egyik rokonomtól kaptam egy hegedűt, amit ő már régóta őrizgetett és azt mondta, lehet, hogy Stradivari, mert van benne egy matrica a híres hegedűkészítő nevével. Csak akkor hitte el nekem, hogy nem az, amikor elvittem megvizsgáltatni. Ezt a hegedűt adtam kölcsön az előadáshoz a fiamat játszó Sövegjártó Áronnak. Én a saját hegedűmön játszom, ami idestova nyolcvan éves. Egyik alkalommal, amint a színpad felé mentem, kinyílt a kellékként kapott hegedűtok, és a hangszer a kőre zuhant. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit akkor átéltem. Szerencsére javítható volt, nem ment végleg tönkre. Rengeteg hangszerem van otthon, és mindegyikre nagyon vigyázok. Legújabb szerzeményem a tekerőlant, más néven nyenyere, amin a Sári bíróban játszom. Egyébként ebben a darabban az összes hangszer az enyém. Ha a színháznak kéne ezeket beszereznie, sokba kerülne, és mint tudjuk, kevés a pénz. Én így támogatom a produkciókat, hiszen összefogás nélkül nincs színház.

Forrás, tartalmi partner: Magyar Teátrum, Szerző: Shirley

süti beállítások módosítása