'Légy az elme szent őrültje' - Színpadon Kerouac egyetlen színműve

Idén ősszel színpadra állítják Jack Kerouac amerikai író egyetlen teljes drámáját a Massachusetts állambéli Lowellben, az író szülővárosában.

Ősbemutató készül

Amint azt a lowelli Merrimack Repertoárszínház és a Massachusettsi Egyetem hétfőn közölte, Kerouac 90. születésnapján mutatják be a háromfelvonásos, Beat Generation című darabot. Ez lesz a dráma ősbemutatója, amelyet nyolc előadás követi még. A bemutató egyúttal a "hobóíró" tiszteletére október 10. és 14. között rendezett irodalmi fesztivál fő eseménye lesz.

Az Úton előképe volt a darab 
A darab és a Gone on the Road című írásának ötvözetéből született 1957-ben, az Úton című regény. A Beat Generation, akárcsak az Úton Kerouac saját, illetve más "beatírók" - mint például Allan Ginsberg és Neal Cassady - életét ábrázolja.

Kerouac minden bizonnyal hamarabb papírra vetette az Útont, mint azt végül sikerült is kiadnia. A kiadók sorra utasították el a kéziratot annak kísérletező stílusa miatt, és az sem tetszett senkinek, hogy Kerouac szimpatizált a kisebbségekkel és a háború utáni Amerika társadalmának peremére sodródott csoportokkal. Sok kiadó kifogásolta Kerouac szókimondó stílusát is, legfőképpen a drogfogyasztásra és a szexualitásra utaló szövegrészek esetében.

Az Útonra azóta szinte minden esetben úgy hivatkoznak, mint a második világháború utáni beatnemzedék meghatározó munkájára, Kerouac-et pedig rögtön kikiáltották a beatnemzedék királyának, bár ő mindig is tiltakozott ez ellen. A beatnemzedék kifejezést maga Kerouac használta először, amikor Herbert Huncke-vel, írótársával beszélgetett – ennek ellenére gyakran kijelentette, hogy ő nem hippi. Hogy ezt valamiképp igazolja, 1958-ban kiadta a Dharma bohókat, amelyben a buddhizmussal való kapcsolatáról mesél. A Dharma bohókat állítólag ugyanúgy írta, mint hat évvel azelőtt az Útont: egyetlen papírtekercsre, hogy az ívek cserélgetése az írógépben ne szakítsa meg a munkában.

Kerouac stílusáról

Kerouac módszerére erőteljesen hatott a jazz burjánzása, különösen a Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk és mások által fémjelzett bebop műfaj. Gary Snyder hatására később a buddhista tanulmányain alapuló ismereteit is alkalmazta, így vált írói technikája tudatfolyamhoz hasonlóvá. Spontán prózának nevezte ezt a stílust.

Kerouac mottóját, miszerint „az első gondolat a legjobb”, számos könyve példázza. Ennek az írói módszernek a központi jellemzői a légzéssel kapcsolatos elgondolások voltak, továbbá az improvizatív szóalkotás az elme és a nyelv inherens szerkezetének mellőzésével, valamint az, hogy soha egyetlen szót sem írt át (sok munkájának szerkesztője Donald Merriam Allen, a beatnemzedék költészetének kimagasló alakja volt, aki egyben Ginsberg egyes munkáit is szerkesztette). A légzésre vonatkozó elgondolásaival összhangban a pontot a hosszú, összekapcsoló gondolatjellel helyettesítette. A gondolatjelek közötti kifejezések így rögtönzött jazzszólamokra emlékeztetnek, felolvasva pedig a szavaknak egyfajta előre nem tervezett ritmusuk lesz.

Nagyjából akkor, amikor Kerouac a Senkiháziakat írta, Ginsberg és mások megkérték, hogy pontosan fejtse ki, hogyan is műveli a spontán prózaírást. Azok közül az írásai közül, amik kimondottan a spontán próza technikáról szólnak, talán a legtömörebb A modern próza eszméje és módszere című, harminc fő szempontból álló lista.

A lista

Jegyzetfüzetekbe firkált titkok és vad gépelt oldalak, a saját élvezetedre

Alázatos minden iránt, nyitott, hallgatózó

Lehetőleg sohase igyad le magad az otthonodon kívül

Légy szerelmes a saját életedbe

Amit érzel, megtalálja önmaga formáját

Légy az elme szent őrültje

Fújj olyan mélyet, amilyen mélyet csak akarsz

Elméd végéből írj, végtelenül, amiről csak akarsz

Az egyén kimondhatatlan víziói

Nincs idő a költészetre, csupán arra, ami éppen van

A mellkasban remegő látnoki rángások

Önkívületi fixációval álmodni az előtted lévő tárgyról

Vetkőzd le irodalmi, nyelvtani és mondatalkotási gátlásaidat

Mint Proust, legyél az idő öreg füvezője

Belső monológgal elbeszélni a világ igaz történetét

Szem a szemben: az érdeklődés ékkő-magja

Az önmagadra való emlékezés és rácsodálkozás szerint írj

Szemed velős belsejéből kifelé dolgozz, nyelvtengerben úszva

Egyszer s mindenkorra nyugodj bele a veszteségbe

Higgy az élet szent körvonalában

Küzdj, hogy lejegyezd az áramlást, ami sértetlenül létezik az elmében

Amikor megállsz, azért tedd, hogy jobban lásd a képet, ne azért, hogy a szavakon töprengj

Kövess nyomon minden napot, amit a pillanat magasztalt a reggeleden

Élményeid, nyelved és tudásod méltóságában nincs félelem vagy szégyen

Írj a világnak, hogy olvassa és lássa, milyen pontos képet festettél róla

A könyvfilm szavakból álló film, a vizuális amerikai forma

Dicsérd a Sivár embertelen Magányban lévő Szereplőt

Vad, fegyelmezetlen, tiszta, alulról betörő alkotás, minél őrültebb, annál jobb

Minden körülmények között zseni vagy

Evilági filmek Író-Rendezője, melyeket a Mennyország Támogat és Pénzel

Capote kritikája Kerouachoz

Egyesek szerint Kerouac írói technikája nem mindig eredményez lendületes vagy energikus prózát. Híressé vált Truman Capote megjegyzése Kerouac munkáiról: „Ez nem írás, ez gépírás.” Az efféle kritikák ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy Kerouac időnként mást mondott az írásról, mint ahogyan írt. Carolyn Cassady és mások szerint, akik személyesen ismerték, folyamatosan átírta műveit. Egyesek azt állítják, hogy a stílusa semmi esetre sem volt spontán. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 50-es években Kerouac folyamatosan próbálkozott munkái kiadatásával, általában eredménytelenül. Gyakran javítgatta és átdolgozta kéziratait, hogy felkeltse a kiadók érdeklődését, ahogyan az egyértelműen kiderül az összegyűjtött leveleiből.