Visky András: a magyar színházi életben nincs szeretet

Visky András író, dramaturg, tanít az egyetemen, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója. A kolozsváriak vendégjátéka idején beszélgetett - színházról, Erdélyről, korszerűségről, POSZT-ról, politikáról a Magyar Narancs.

A Magyar Narancs cikkéből:

Visky András arról számolt be, a Vígszínházzal testvérszínházi kapcsolatot ápolnak; az utóbbi négy-öt évben jönnek-mennek kölcsönösen. Elsőként Tompa Gábor Buszmegálló-rendezését hozták, a nézők a színpadon ültek a játszókkal együtt, és a végén fölment a vasfüggöny.

“Akkor még nagyon sötét időszakot éltünk, nem lehetett sejteni, hogy ez hamarosan a valóságban is megtörténik” – mondta Visky András, aki számára ez személyesen is kemény időszak volt, hiszen ‘85-től kezdve; akkor volt Magyarországon egy nemzetközi kulturális konferencia, a Securitate meg akarta akadályozni, hogy kijusson Erdélyből egy írói állásfoglalás ás rá is gyanakodtak, házkutatást tartottak nála. “Ekkor váltam alanyi jogon ellenzékivé, addig ugyanis apám fiaként voltam az. (Visky Ferenc református lelkészt 58-ban huszonkét évi börtönre ítélték, végül 64-ben szabadult, addig családját is kitelepítették)” – fogalmazott Visky, aki mégsem gondolt arra, hogy eljöjjön.

viskyVisky András, fotó: poszt.hu

“Azt szoktam mondani magamról, hogy "nem biztos, hogy magyar drámaíró vagyok, csak magyarul írok". Szerzőként tulajdonképpen kiléptem a magyar színházi tradícióból, anélkül persze, hogy valamikor benne lettem volna. Ez azért van, mert engem a színház mint forma érdekel. Mielőtt dramaturgként kezdtem dolgozni, több mint tíz évig színikritikát írtam. Arra jutottam, hogy a színház kérdése nem az, hogy miként érti meg és teszi érthetővé az előzetesen létező szöveget - hanem hogy a maguk jelen idejét egy térben megosztó nézők és játszók milyen mértékig tudnak megmutatkozni és valóságossá válni egymás számára. A legtöbb mainstream színházban fordítva történik, vagyis a szöveg felől teremtik meg a színházat. A drámától elfordult színháznak ma már tudományos terminusa is van: a posztdramatikus színház, amelyről tudósa, Hans-Thies Leh-mann azt mondja, hogy véget vetett a szöveg uralmának. Többször dolgoztam együtt Silviu Purcaretével, akit Lehmann is említ; egyszer Rabelais Gargantua és Pantagrueljét rendezte úgy, hogy egyetlen szó nem hangzott el Rabelais-től, és mégis adekvát képét adta a világának.” – fejtette ki Visky.

A kérdésre, ezek szerint onnan nézvést a magyar színház reménytelenül avítt úgy felelt: “Nos, igen, a mainstream valóban konzervatívnak hat”.

“A mostani POSZT-ra csak kőszínházi előadásokat válogattak be, valamiféle, általam nem érthető kompromiszszumként. Nem tudom, hogyan fogadható el, hogy miközben a fesztivál az évad legjobb előadásait akarja megmutatni, a szóba jöhető produkciók jelentős részét kizárja. Akkor azt kell mondani, hogy ez a Pécsi Országos Kőszínházi Találkozó, a díjak is kőszínházi díjak. Tanuljunk meg a tárgyról beszélni” – jelentette ki Visky.

“Egy magyarországi, jeles kultúraformáló értelmiségi ismerősömet kérdeztem, miért látja ő úgy, hogy a román kulturális intézetek lazábban és hatékonyabban működnek külföldön, mint a magyarországiak. Azért, válaszolta, mert a románok őszintén szeretik a kultúrát. Meglepett a válasza. Kétségtelen persze, hogy Romániában a színháznak még mindig van rangja. A kultúra emberei hatással tudnak lenni a politikára, és bizonyos kérdésekben nem megosztottak. Az idei szebeni fesztivál nem kapta meg a minisztériumtól azt az összeget, amit szerinte meg kellett volna kapnia. Azonnal sajtótájékoztatót hívott össze Constantin Chiriac igazgató, ahol elmondta, hogy egy Románia szempontjából ennyire jelentős nemzetközi színházi fesztivált egyszerűen nem obstruálhat a politika. A politikum azonnal visszahőkölt, és megígérte a támogatást. Magyarországon nincs jelentős nemzetközi színházi fesztivál - holott egy magára valamit adó színházi szakma ezt egyszerűen nem engedheti meg magának” – magyarázta Visky, aki úgy látja, a magyar színházi életben nincs szeretet, és ez az előadásokon is látszik.

Csáki Judit teljes interjúját a Magyar Narancsban olvashatják.

Kapcsolódó anyag:

Román mesterek magyar színpadon - POSZT-beszélgetés

... a Csokonai Színház színészei, Bogdán Zsolt és Csutak Réka a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, Bíró Eszter dramaturg, Visky András a színház művészeti aligazgatója és Bicskei István Bütyök, POSZT-válogató. ...»


süti beállítások módosítása