Balázsovits: az a kérdés, a politika mennyire intelligens

„Mindig akadnak olyanok, akik azt szeretnék: mi a város falain kívülre legyünk eltemetve” - mondta Balázsovits Lajos színházigazgató a két évtizede működő Játékszín végleges bezárására reagálva, a 168 óának. Lapszemle.

A 168 óra interjújából:

Arról, mennyire „drága” az államnak a Játékszín a többi budapesti színházzal összehasonlítva, Balázsovits elmondta, az államilag támogatott színházak közül – minisztériumi és fővárosi fenntartásúak egyaránt beleértve – a Játékszín a második legolcsóbb, tavaly 110 millió forintot kapott az államtól, a jegyekből pedig közel 90 millió forint bevételhez jutott.

Arról az elképzelésről, miszerint a Játékszínt összevonják a Kamaraszínházzal és a Pesti Magyar Színházzal, elmondta: “Ezt a tervet hivatalos helyen sohasem erősítették meg. Többen azt mondták Őze Árontól a Pesti Magyar Színház igazgatójától ered ez az elképzelés, persze ő ez ellen később tiltakozott” – nyilatkozta Balázsovits. 

A 168 óra riportere felidézte, hogy Csomós Miklós kultúráért felelős főpolgármester helyettes januárban azt mondta: lehetséges, hogy a Játékszín átkerülhet a minisztériumtól fővároshoz, amennyiben a társulat költségvetése megfelelő, illetve az épület is jó állapotban van. A kérdésre, mikor fordult meg utoljára a Játékszínben Csomós Mikós, Balázsovits azt felelte: “Korábban többször ellátogatott az előadásainkra. Így afelől nincsenek kétségeim: nagyon jól tudta, hogy a Játékszín megfelelő állapotban van”. Az igazgató úgy tudja, a megvalósítás ott akadt meg, hogy a minisztérium a Játékszínt a színházra jutó költségvetési tétel átutalása nélkül kívánta átadni a fővárosnak. Ugyanakkor hozzátette, új tervekről nem hallott. “Sajnálatos tény, hogy az elmúlt két évben a politika erősen átszőtte a színházi életet. Úgy tűnik (a hatalmon lévők szempontjából) én a palettának nem a legkedveltebb oldalán állok” – nyilatkozta Balázsovits Lajos, aki szerint a politikát nem lehet kiszűrni és emlékezett Louis Jouvet (a II. Világháború előtti francia színházi élet egyik jeles rendezője) Egy színész feljegyzései című művének mondatára, miszerint „a színház a politika gyümölcse és virága”.

“Itt az a nagy kérdés, hogy a politika mennyire intelligens, mennyire fogadja el az alkotás szabadságát. Ha a politika erősnek és stabilnak érzi magát, akkor a legtréfásabb kritikát is könnyen eltűri. Ha a politika kisszerű és kicsinyes, akkor – mivel az erő és a pénz a döntéshozók kezében van – könnyűszerrel ellehetetleníthetik az ellenvéleményt képviselő színházat” – vélekedett a távozó igazgató, aki aggódik munkanélkülivé vált kollégáiért.

“Régen, egy a Nemzeti Múzeumba bemutatott kiállításon láttam egy 1848 utáni temetkezési rendelkezést. Ebben pontosan meghatározták, hogy kiket hova kell temetni. A sor végén felfigyeltem a következő feliratra: „színészek, kurtizánok a város falain kívül temetendők.” Azt reméltem, hogy ez az idő elmúlt és a színházi ember polgárjogot nyert. Ez részben meg is történt, hiszen sokan tisztelnek minket, ugyanakkor úgy tűnik, mindig vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy a falakon kívülre legyünk eltemetve” – összegzett Balázsovits Lajos.

Balogh Dénes interjúját itt olvashatja.

balazsovits

A Népszava interjújából:

- Arról volt szó, hogy esetleg magánszínház lesz, és erről már folytak is tárgyalások.
- Igen, de ez a verzió ott dőlt meg, hogy nem lehet olyan jegyárakat produkálni, hogy a színház eltartsa önmagát.
- A Karinthy Színház már harminc éve magánszínház.
- A Karinthy Színház nem magánszínház, jobb, ha tőlem tudja meg.
- Hanem micsoda?
- Közhasznú szerződése van a kerülettel. Vagyis az úgynevezett taót föl tudja venni. Tehát a jegybevétele nyolcvan százalékának megfelelő összegre kereshet szponzorokat, akik az általuk adott pénzt levonhatják az adójukból. De magánszínház nem tud taót fölvenni, én Karinthy Marcit kikérdeztem, hogy mennyire magánszínház. Azt mondta, hogy ő az. Erre azt tudakoltam, van-e közhasznú szerződése, amire azt válaszolta, hogy van. Mire azt mondtam neki, hogy "na látod, Marci."
- Önnek kikkel voltak tárgyalásai?
- Hát ezt nem mondhatom el, mert az illetők anonimitást kértek. Én akartam ezt a magánszínházat, természetesen néhány segítővel a hátam mögött. Volt rengeteg verzió, a színház helyiségének megvásárlása is, ami nem eladó, csak bérbe adható, a bérleti díj viszont nem kedvező.
- Ön nem köthetett volna közhasznú szerződést?
- Közhasznú társaság vagyunk.
- Akkor miért nem vehetnek föl taót?
- Taót csak az vehet föl, akinek vagy önkormányzattal, vagy magával az állammal, minisztériumokkal van közhasznú szerződése.
- Na, de ilyet önök miért nem köthetnek?
- Azért, mert ez annak a függvénye, hogy milyen kategóriába sorolták a színházat. Régen hat kategória volt, az új törvény szerint három. A többség a két első kategóriába került, mi a legkedvezőtlenebbe.

Bóta Gábor interjúját itt olvashatja.

Forrás: Népszava, 168 óra

süti beállítások módosítása