Szeptember 25-én ünnepli születésnapját Csomós Mari, a Radnóti Színház művésze, Jászai Mari- és Kossuth-díjas magyar színésznő. Ez alkalomból köszöntjük összeállításunkkal.
Csomós Mariról saját szavaival:
- "Utálom, amikor azt mondjuk így, a hatvanon túl, hogy mert mi akkor még fiatalok voltunk – de tényleg azok voltunk! Reggelente futottunk, az Állatkertig meg vissza, és nagyon szerettük Böbe majmot. Veszprémben voltam, aztán jött Kecskemét, majd Szolnok. Tizennégy esztendőt töltöttem vidéken. Annak idején legendás volt a kaposvári teátrum, és akkor Szolnok is az volt. Valami új kezdődött, valami másfajta színház. Majd Székely Gábor és Zsámbéki Gábor fölkerült Pestre, a Nemzetibe, és én is velük mentem. Utána jött a Katona József Színház".
- "Leülök elé, nézegetem, aláhúzogatom a szerepem, és bizony a példány egy idő után kissé elhasználttá válik. Van olyan is, amikor egy feladat kevésbé érint meg, vagy nem érzem, nincs kedvem hozzá. Akkor valahogy nem akaródzik, s halogatom, hogy majd holnap, majd utána. Ilyenkor keresek benne valamit, amiért szerethetem".
- "Vidéken természetes volt, hogy az ott élő emberek ismerik a színészeiket. De Budapest nagyváros. Nemrég fordult elő, hogy amikor elmentem vásárolni a boltba, valaki megszólított. Megköszönte, amit kapott tőlem a színpadról. Hátrafordultam és körülöttem mindenki mosolygott rám. Valahogy ez a gesztus tudatosította bennem, hogy ismernek – de tapintatosak. És ez boldoggá tett".
- "A csillogás napközben engem nem nagyon érdekel. De jólesik, amikor megszólít egy néni és azt mondja nekem: „Művésznő..? Maga szebb, mint a tévében!” (Jóízűen nevet, lehetetlen nem vele nevetni) Tudja, mert rajtam van az a fiatalító krém. Mert megérdemlem..!"
- "Ma a tisztelet és a megértés hiányozik abból a világból, ami minket körülvesz. Már 42 éve szolgálom a Közönséget (így, nagy kezdőbetűvel). S nekünk színészeknek nem az a dolgunk, hogy megosszuk a nézőket, hanem hogy – legalább azon az estén – valamennyien ugyanazt érezzék".
– "Hogy mi a kapaszkodási pont? Nem tudom. Erre azt szokták mondani, hogy talán a gesztenyefa, a szülői ház, meg a diófák a kertben... De azok a fák ott nőnek, nekem viszont itt kell fölkelnem minden reggel". (Forrás: Művész Világ)
Koltai Tamás így méltatta a színésznőt:
A képre kattintva tovább olvashat.
Kővári Orsolya Csomós Mariról:
Igazi kiválóság. Legyen szó Zsótérról, Gothárról, Zsámbékiról, Vallóról, néhány mondatról vagy az előadás háton cipeléséről - soha csalódást nem okozott. Csak úgy cikáznak a szerepek a fejben, a nagy pillanatok, de még a korai Jancsó-filmből, az Így jöttemből is felrémlik. Bámulatos Gertrudja volt a Kamrát megnyitó, Ternyák Zoltán révén elhíresült Hamlet-előadásnak. Erről jutott eszembe, azokat a színészeket szeretem igazán, akiknek el akarom kapni a pillantását. Akiknek jó a szemébe nézni.
Egészen biztosan kitalálták már, Csomós Mariról lesz szó.
Csaknem másfél évtizednyi vidéki szereplés, csipetnyi Nemzeti Színház, a Katona megalapítása, majd a Paulay Ede utcai kitérő után kötött ki 1998-ban a Radnótin.
Jó itt neki. Mást ő sem mond. Igazgatója még szerepeket is keres rá, évadról-évadra gondolkodik benne. Láthatóan büszke a színház Csomós tagságára, és ez ritkán érzett megelégedéssel tölti el a külső szemlélőt.
Legutóbb Füst Milán remekében, a Boldogtalanokban láttam itt, Özvegy Húbernét alakította. Finoman, rafináltan, ízléssel játszott. Magasan kitűnt a szereplők sorából. Ki tudta vonni magát a rendező, Szász János nedvcsorgatós, maszatos, erősen illusztratív színháza alól, és emberi érzelmeket kölcsönzött az idős asszonynak. Derűt, gyöngédséget, melegséget, sajnálatot, szánalmat, részvétet egyszerre tudott kelteni. Összegyúrta a jelen gyermeteg vétkeit a múlt bocsáthatatlan bűneivel, a jóízűt az emészthetetlennel. (Jobb időkben Rózát is játszotta még a Boldogtalanokban.)
Parádés alakítást nyújtott korábban a másik Füstben, a Máli néniben is. Azokban a dicsőséges években, mikor még zseniális szerzők színészekre darabokat írtak, azt mondták volna, Füst Csomósra gondolt, mikor Máli néni figuráját kiagyalta. Csak úgy szőtte a szálakat a lecsúszott rokonasszonyság szerepében. Igen jól állt neki, ahogyan kezében összefutottak. "Mit lehet azt tudni..." - hajtogatta egyre-másra azzal a jellegzetes "csomós" mosollyal, melyről mindjárt tudjuk, lehet azt tudni. Mi több, ő tudja is.
Forrás: Színház.hu, Premier, Népszava
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.