Október 24. a Magyar Operett Napja

2002-ben nyilvánították október 24-ét, Kálmán Imre születésnapját a Magyar Operett Napjává. Ugyanehhez az októberi naphoz még egy, szomorúbb esemény is kötődik: az operett másik mesterének, Lehár Ferencnek halála.

Akármennyire is sajátunknak érezzük mindkét nagy operett szerzőt, sikereik inkább köthetőek Bécshez, mint Budapesthez. Kálmán Imre és Lehár Ferenc egyaránt nagyrészt Ausztriában illetve Németországban dolgoztak, és ott érték el világraszóló sikereiket. A bécsi operett ezüstérájaként is emlegetik a két magyar szerző nevével fémjelzett, 1900-1920 közti időszakot.

A Kálmán Imre a Zeneakadémia elvégzése után hiába keresett kiadót Bécsben, Münchenben, Lipcsében dalainak és szimfonikus költeményeinek. "Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok... Operettet fogok írni!" - fenyegetőzött. És milyen jól tette, hogy beváltotta a fenyegetést! Kálmán Imre első operettjét, a Tatárjárást a Vígszínházban, 1908. február 22-én mutatták be, onnan indult a világhírnév felé. A Tatárjárást pesten 144-szer játszották, majd Bécsben és Prágában is bemutatták. A bécsi premier világsikert hozott a szerzőnek, hiszen akkoriban Bécset tartották az operett fővárosának. Nem sokkal azután Kálmán Imre Bécsbe költözött és 1938-ig ott is élt és alkotott. Librettóit Bécsben osztrák szövegírók, Alfred Grünwald, Julius Brammer és Rudolf Oesterreicher írták. A Tatárjárást közben játszották New Yorkban, Moszkvában, Londonban, Rómában is és ez volt az első magyar operett, amelyet Franciaországban is bemutattak. Kálmán Imre darabjainak ősbemutatóit ezután a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wienben tartották, csak azután vitték színre Pesten is.

Legsikeresebb és máig világszerte legismertebb művét, a Csárdáskirálynőt 1915. november 17-én, a világháború idején mutatták be, Bécsben. Magyarul egy évvel később láthatta és hallhatta a pesti közönség, a Király Színházban. A pesti közönség nagy sikerrel fogadta az “Operettkirály “ többi művét is- többek közt 1922-ben A bajadért, 1924-ben a Marica grófnőt vagy 1926-ban A cirkuszhercegnőt. Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban, a Josephine császárné címszerepét az európai operaházak akkori sztárja, Németh Mária énekelte. A második világháború kitörésekor, zsidó származása miatt Kálmán Imrének el kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza Franciaországba. 1953. április 11-én zenei munkássága elismeréseként, Párizsban, Joseph Paul-Bencour tüntette ki a francia becsületrend tiszti keresztjével. Utolsó operettjének, az Arizona Ladynek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el.

Lehár hamar felismerte, hogy kora operettjeit a közönség már nem tartja művészetnek, csupán lagymatag szórakozásnak. "Elhatároztam, hogy hús-vér embereket teremtek a színpadra, akik éppen úgy szeretnek és szenvednek, mint mi. Természetesen mindezt zenével fejezem ki, ha a cselekmény úgy kívánja operai eszközökkel is élek" - nyilatkozta. A népszerűséget első bécsi operettje, a Bécsi asszonyok hozta meg számára, amelyet 1902. november 21-én mutattak be. Ám három évvel később, A víg özvegy tette igazán híressé, nem csak Bécsben, henem világszerte.

A budapesti Operaház, például a világ operaszínpadai közül elsőként tűzött műsorára operettet, és az nem más volt, mint a Víg özvegy 1930-ban. Lehár a Víg özveggyel forradalmasította az operettszínpadot, új stílust teremtett. Ezután jött a többi Lehár operett, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem 1910-es bemutatója csak fokozta a szerző népszerűségét. Az első világháború alatt nemzetközi karrierje megszakadt, később azonban műveit nem csak német nyelvterületen, de Angliában és Amerikában is játszották. A mosoly országa, amelyet 1929. október 10-én mutattak be a berlini Metropol Theaterben Lehár Ferenc munkásságának újabb csúcspontját jelentette. Utolsó műve a bécsi Staatsoper rendelésére írt, 1933-ban bemutatott Giuditta című daljáték volt, azután felhagyott a zeneszerzéssel. Bár maga Lehár német származású volt, felesége zsidó származása miatt a második világháború alatt igen nehéz helyzetbe került a család. Lehár Ferenc gyakorlatilag visszavonult a zenei közélettől. 1943-ban Corvin-koszorú kitüntetésben részesült. A II. világháború után Zürichbe költözött, és csak röviddel halála előtt tért vissza Ausztriába. Szintén nem sokkal halála előtt 1948. október 14-én, Bad Ischl díszpolgárává avatták. Lehárt 1948. október 27-én álmában érte a halál. Ravatala napokig állt a bad ischli templomban, ahol több ezren vettek végső búcsút tőle. Október 30-án ünnepélyes rekviemmel búcsúztatták. Az ischli temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésen a bányászzenekar a Volga-dalt adta elő - ez volt Lehár kívánsága. Puccini, aki jó barátja volt, egyszer azt nyilatkozta róla, hogy ha Lehárt az operák világa érdekelte volna, akkor a legnagyobb ellenfele lett volna.

Forrás: operett.network.hu, emlekhaz-siofok.hu