Újra itt vannak a színházi egypercesek

Három K. városbéli egypercessel és két előzetessel folytatódik dr. Venczel Sándor, a Színigazdaság.hu szerkesztőjének sorozata, amelyben a gazdasági igazgató beleszeret a Csárdáskirálynőbe, összezavarodik egy kalkulációban és egy bonvivánt elvernek. 

A bonvivánt elverik:

A múlt század hetvenes éveinek végén Bereményi írt egy nagyszerű darabot K. város színházának, vagy inkább Gothárnak: Halmi, vagy a tékozló fiú. (Hamlet parafrázis: Kondor, Lili, Rózner és Gyimesi, mind igazi magyar figura a hetvenes évekből.) Dégi Pista, aki vendégként az Apát játszotta, összebarátkozott a szintén vendég Bonvivánnal, aki a Csárdáskirálynőben játszotta Edvin szerepét. A Bonviván lázadó, erőszakos és naiv fiatal színész volt, aki valamiért (ki tudja miért) Dégit szemelte ki ideáljának. Dégi élvezte ezt a szerepet is, és hagyta, hadd járjon nyomában a színész.

n_degiDégi István

Jó is lett volna ez így, de néhány hét után a Bonviván úgy gondolta, a színháznak kötelessége tagnak szerződtetni Dégit. Felment hát (jelmezben!) B. igazgató irodájába egy este előadás előtt, és lázas szemmel, művészettől eltökélten követelte, hogy B. igazgató azonnal szerződtesse Dégit, mert ha nem, akkor, akkor nem lesz aznap előadás, mert ő nem lép fel! A többit hallomásból tudja a gazdasági igazgató: B. igazgató egy dzsúdó fogással földre (szőnyegre) döntötte a Bonvivánt, hasára ült és elverte (többször pofán csapta), miközben azt ordította: Takarodj azonnal a színpadra, te gazember! Így is történt. A Bonviván fölkelt, csöndben lement az öltözőjébe, rendbe hozta magát, és ragyogót játszott aznap este. B. igazgató pedig beült Wartburgjába és hazahajtott a Dimitrov utcába!

Csárdáskirálynő:

(Aki poénra vágyik, ne olvassa.) A gazdasági igazgató csak egyszer látott operettet 27 éves koráig. Első egyetemi rendezője az Operettszínházban volt rendező, és hát meghívta a színjátszó csoportot, így illett elmenni. Ettől sem lett nagy kedve az operetthez. De amikor K. városában Ács Jani elkezdte rendezni a Csárdáskirálynőt, bizony lemondott a színészbüfé jóféle rexcsatáiról, ott ült a próbán megszeppenve, mint egy kisgyerek. A Csárdáskirálynő nagy siker lett: nézte munkás, paraszt, értelmiségi egyaránt: mindenkinek azt nyújtotta, amit ő szeretett a darabban. A gazdasági igazgató ekkor döbbent rá, hogy micsoda marhaság műfajok szerint válogatni, sőt finnyáskodni. A darab igazi dráma lett, és hiába volt a vége happy, mégis ott maradt a nézőben valami keserű íz – úgy az egész világot, de főképp a hatalmasokat illetően. Még ma is majd megszakad a gazdasági igazgató szíve, amikor eszébe jut Olsavszky Évike, ahogy alig hallhatóan elkezdi énekelni: Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer esőre áll…

Vendégjáték tárgyalása

N. városából érkezett K. város színházába a művelődési ház tárgyaló küldöttsége. (Akkor még nem volt a megyeszékhelyen színház, így nem volt kötelező az egerszegi előadásokat választani!) Tudni való, hogy a gazdasági igazgató N. városából való, így különös gonddal készült fel a kanizsaiak látogatására. Különféle átlag-ár modelleket készített arra vonatkozóan, hogy mennyit kérjenek előadásonként attól függően, hogy melyik produkcióból hány előadást rendeznek. Mindezt jó megjegyezte, kezdődhetett hát a tárgyalás. Nagy öröm volt a találkozás a földiekkel! Büszke volt a gazdasági igazgató, hogy ilyen komoly színházban felsővezető, így viszi a kanizsaiak jó hírét! Folyt szépen a tárgyalás, amikor a törvény szerint elértek a konfliktushoz: a művháznak nincs elég pénze. 24.700 forintra kalkulálta az átlagárat a gazdasági igazgató – úgy számolta, ha ennyit fizetnek előadásonként, akkor eléri a vágyott plusz tíz százalékot. De végül a kanizsaiak lealkudtak 700 forintot előadásonként, így alig érte el K. város színháza az előző évad bevételét. Mindezt olyan ügyesen csinálták, hogy se B. igazgató, se a gazdasági igazgató nem vette észre!

A további színházi egypercesek a szinigazdasag.hu-n olvashatók.

süti beállítások módosítása