Holnemvoltfa - népmesei bemutató Kaposváron

Holnemvoltfa címmel magyar, cigány és indiai népmesékből kötött csokorba egy előadásnyira valót Váradi R. Szabolcs rendezésében a kaposvári Csiky Gergely Színház.

Madár vagyok madár lettem
napot, szelet csipegettem
ha nem akad, nincs keserem
szállok, mikor szállni kedvem.

Napba nézek, napot látok
egy csillagra rátalálok.
ha nem akad, odább állok,
mikor kedvem, tovább szállok.

Holnemvoltfa

Szemerédi Fanni, a színház művészeti koordinátora a stúdióban bemutatott új produkcióról elmondta: mint azt a szeptemberben Kaposváron tartott Népmese napja iránti érdeklődés is bizonyította, szükség van a mesékre, fontos szerepet töltenek be a gyerekek életében, hatással vannak fejlődésükre, a közösségben való viselkedésükre, mintát adnak valós élethelyzetekre. 

Ennek a nagyon eltérő kultúrákat elegyítő meseelőadásnak is az a célja, hogy útravalót adjon, átsegítsen a buktatókon - mondta a művészeti koordinátor, aki a nem csak gyerekeknek ajánlott előadás kapcsán kiemelte: ez a mesefüzér kitűnő például szolgál a népek és egyúttal a népmesék közötti azonosságok és különbözőségek felfedezésére, de abban is megerősít, hogy szükség van a mesékre, mert segítenek eligazodni a világban.

Váradi R. Szabolcs, a Csiky Gergely Színház társulatának tagja nem először rendez mesét. Három nagysikerű előadás - a Lúdas Matyi, a Bűvös erdő és a Hókirálynő - köthető a nevéhez. A népmesékhez a Kaláka Együttesből ismert Huzella Péter írt "népmeseszerű" zenét.

Váradi Szabolcs rendező a darabról

Miért ennek a három kultúrának ezt a három történetét választottad?

Nem tudom megmondani. A magyar mese azonossági pont. Jó visszatalálni oda, ahonnan jövünk. Mérhetetlenül színes, és szanaszét burjánzó meséink vannak egyébként. Nehéz volt megnyirbálni. Az indiai meg a cigány kultúrát mindig is szerettem. Meg hát jó lenne egy kicsikét megismerkedni velük, nem? Az oviban is vannak cigány gyerekek, de kit érdekel ez ott? Az égvilágon senkidesenkit. Ha valaki hülye, akkor nem attól hülye, hogy cigány vagy magyar. Hanem, mert hülye. Szóval bölcsebbek ők nálunk, felnőtteknél. Jó lenne ezt a dolgot valamikor a helyére pakolni. Erről is szól a darab – többek között. Egy civakodásból indul: „Kinek a fája ez?” Aztán szép lassan, ahogy elkezdenek a különböző kultúrák egymásnak mesélni, beszippantják saját meséjükbe a többieket, és a végén már mindenki játszik mindenki meséjében. Akkor ez most kinek a fája? Nem mindegy? Valahogy nem arról kéne beszélnünk ezeknek a gyerekeknek, hogy mi az, ami szétválaszt, hanem, hogy mi az, ami összeköt.

A színház persze mindig kívánja a játékosságot, de mintha ez egy gyerekelőadásra hatványozottan vonatkozna. Itt tényleg minden egyes tárgy többféle funkciót kap, és minden percben fordul a játék, változnak a karakterek.

Nem is a játékosságot kívánja jobban, hanem a gondolat szabadságát vagy merészségét. Bátran használhatja mindenki a fantáziáját, és a gyerekek fantáziájára is bátran hagyatkozhatunk. Nem kell a királynak mindenképpen óriási prémes palást, jogar és korona. Elég egy apró jelzés, és az, hogy ez belekerüljön a játékba. Rámondjuk, hogy ő a király, onnantól úgy viselkedünk vele, és ő is velünk, és kész. Akkor onnantól ő a király. Egész addig a pillanatig, amíg valami mást ki nem találunk neki, magunknak. Így játszanak a gyerekek is.

Tehát mindent a lehető legegyszerűbben?

Igen. De emellett persze fontos, hogy a tárgyaink, a kellékeink, a jelmezek „szépek”, igényesek legyenek, finoman megmunkáltak, figyelemmel készültek, hogy a kicsik vizuálisan is gazdag élményt kapjanak. Tudván, hogy nem csak a szimmetrikus a szép. A tökéletlen is tud szép lenni. Sőt. A legszebb. És ha ezt érezzük, akkor a cigány sem cigány, hanem egy ember. Ezek tényleg lehetőségek, utak. Aki jön velünk, jön, aki nem, nem. Ennek a világnak a kialakításában nagy szerepe van Bati Nikinek, a látványtervezőnek, Szalai Jóskának, a műszaki vezetőnek, Cselényi Nóra jelmeztervezőnek és a kellékeseknek is. A másik, ami szerves része az egésznek, a zene. Fontos, hogy igényes zenével is találkozzanak a kicsik. Huzella Péter teremtett egy – illetve három – világot a zenével. És fantasztikus zeneiséggel, rugalmassággal, figyelemmel. Mint ahogy Tóth Ricsi is így bánt a koreográfiával. Ezek nem eredeti népdalok, nem eredeti indiai zene, vagy autentikus indiai tánc. Megteremtettük a magunk indiai táncait és cigány népdalait. Amik olyanok, mintha. De nem azok. Ez játék. Amit a lehető legkomolyabban veszünk.

Huzella Péter zeneszerző a muzsikáról

A cigányok az eredeti, autentikus cigányzenében nagyon virtuózan játszanak – a hegedűn. Ez a fajta cigányzene, mikor kannával és gitárral játszanak, gitárban nem olyan virtuóz, itt a ritmusra mennek rá. Ez könnyen megy nekem is. Arra kellett figyelnem, hogy azt a stílust kell játszani, amit ők játszanak. Van erre jó néhány együttes Magyarországon, például az Ando Drom – az első lemezüknek én írtam a hivatalos zenekritikáját. Akkor nagyon bele is mélyedtem ebbe a témába. A dallamvezetés, a harmónia egészen sajátos. Azt hiszem, itt nekünk sikerült ezt megvalósítani. A cigányzenében minden hangnak lelke van. Ez a country zenében, a folkban, rockban nincs benne. Itt minden hang cseppben a tenger. Minden hangban benne van az egész életük. A magyar rész zenéje kicsit stilizált. Nem magyar népzene. Hanem olyan, mint a Kalákás magyar népmesékhez szerzett zenék. Van benne kanásztánc, még a királylányok is kanásztáncra énekelnek… mert nem szoknya van rajtuk, hanem fonott kosár. Itt elhangoltam a gitárt, hogy egy kicsit citerásabb legyen. A másikat még jobban elhangoltam, mert az indiai zene hangszere a szitár. A szitárnál egy hangnemben van minden. Pontosabban van egy hang, ami meghatároz mindent, de ők két európai hang közé legalább tizenhat hangot belejátszanak és hallanak. A szitár puha húrjait lehet hajlítani és csúsztatni. A gitár húrjait nem. Ezért csupa magas húrt raktam rá. És elárulom a titkom: a legszebb dallam nem sajátom, és nem is népzene, hanem George Harrison egyik dala nyomán született. Ez lett Laksmi dala, ami egy gyönyörű prózai szöveg áriája szinte. Aki szereti a Beatlest, annak ismerősen fog csengeni, bár nem fogja tudni, miért.

Forrás: Színház.hu

Az interjúkat Szemerédi Fanni készítette