Premier-hétvége a Miskolci Nemzeti Színházban

November 30. és december 2. között négy játszóhelyen négy bemutatóval várja a közönséget a Miskolci Nemzeti Színház.

Györgyi Anna először játszik Miskolcon, Görög László először látható a miskolci Nemzetiben igazi prózai szerepben, Kocsis Pál először próbál ebben évadban. Mindhárman A vágy villamosa főszereplői.

Rusznyák Gábor rendezői pályafutása alatt másodszor birkózik meg Molière-rel, az elsővel nem volt elégedett. Szőcs Arturt most rendező szerepben üdvözölhetjük: a német fenegyerek, Marius von Mayenburg gubancos történetét tárja elénk, Kozma Attila koreográfus pedig egy miskolci csavargóval és egy szenvedélyes, sötét női alakkal foglalkozik.

A hideg gyermek - november 29., Játékszín

Szőcs Artur, rendező a daraból:

Marius von Mayenburg az ezredforduló német színházának fenegyereke. A berlini Schaubühne dramaturgja, háziszerzője és rendezője, darabjait egész Európában játsszák a színházi műhelyek. Stílusát a reális és szürreális elemek összekeveredése, az irónia és a fekete humor jellemzi. A hideg gyermek című darabja a Poligám kávézóban indul, ahol nyolc, egymás számára többé-kevésbé ismeretlen ember sorsa gubancolódik össze. 

"Hogy mi az esszenciája A hideg gyermek című darabnak? …. A hideg gyermek attól hideg gyermek, hogy meglepetés, és ha én azt most elárulnám, akkor lelőném a poént az előadásban." 

hideg_gyermek

Dandin György – november 30., Nagyszínház

A darabról:

Fenntartható-e sokáig a látszat, ha egy házasság nélkülözi a szerelmet és a feleket csupán anyagi érdekek vezetik? Molière vígjátékának címszereplője, Dandin György pontosan látja helyzetét: érzi és tudja, hogy az ő Angyalkája minden másodpercben megcsalja őt. Ez annyira nyilvánvaló, hogy úgy dönt, harcba is száll az igazáért. Felszarvazott férjként menteni akarja becsületét azzal, hogy a feleségét annak szülei előtt próbálja leleplezni, s bebizonyítani nekik a hűtlenséget. De erőfeszítései hiábavalóak: minden szándéka ellenére a helyzet folyton változik, és végül mindig neki kell megkövetnie a bevádolt asszonyt valamint sértett rokonságát. Nyomasztó azonban a dologban az, hogy az odaadó érzések nemcsak Dandin házasságából hiányoznak. Ebből a világból mintha száműzték volna az őszinte érzelmeket.
Molière 40 éves volt, amikor régi szeretője, Madeleine Béjart 19 éves húgát, más források szerint lányát, Armande-ot feleségül vette. A fiatal színésznő szabados életvitelével, állandó flörtjeivel pokollá tette férje utolsó alkotói korszakát. Az ünnepelt szerző az 1668-ban bemutatott Dandin Györgyben saját féltékenységén is megpróbált nevetni.

Rusznyák Gábor rendező szavaival:

"Két dologért szeretném megrendezni a Dandin Györgyöt: az egyik az, hogy lelkiismeret furdalásom van Molière-rel szemben: amikor végeztem a főiskolán, Molière Képzelt betegét rendeztem. Sokáig nagy sikerrel ment a Pesti Színházban. De én rossznak tartottam, és ezért utána nem is igazán akartam Molière-t rendezni. Most mégis nekifutok még egyszer, hátha ezúttal nem fogunk csúnyán elválni egymástól." 

dandin

A vágy villamosa – december 1., Kamra

A darabról:

 New Orleans egyik vegyes etnikumú negyedébe váratlanul megérkezik a jobb napokat látott úrinő, Blanche Du Bois. A Vágy nevű villamossal jött látogatóba húgához, Stellához, aki itt lakik férjével, a lengyel bevándorló Stanley Kowalskival. Ezen a környéken az emberek szinte az utcán élnek, az asszonyok átjárnak egymáshoz, a férfiak isznak és pókereznek, a kocsmából pedig egész nap kihallatszik a blues. Blanche előkelő idegenként vonul be a szoba-konyhás lakásba, és selyemruhában vedeli sógora whiskyjét. Stanley nyers és szókimondó férfi – a gyenge idegzetű, finomkodó nővel nem tud összeférni. A letűnt fénykor romjaiba kétségbeesetten kapaszkodó Blanche titkokkal, tragédiákkal és hazugságokkal teli múltat vonszol maga után, Stanley pedig módszeres kegyetlenséggel fog hozzá, hogy ezt a múltat ellene fordítsa.
Tennessee Williams, a huszadik század legnagyobb amerikai drámaíróinak egyike, szenvedélyes történetet írt magányról, életstratégiákról és élethazugságokról. A darab 1947-ben meghozta számára a Pulitzer-díjat, és óriási színpadi sikert aratott. 1951-ben forgattak először filmet belőle, Elia Kazan rendezésében, a főszerepekben Vivien Leigh-vel és Marlon Brandóval.

villamosa

Kiss Csaba, rendező a darabról:

„Egy művelt, intelligens nő mérhetetlen gazdaggá tudja tenni egy férfi életét” – mondja Blanche A vágy villamosában. Furcsa lehet, hogy miért kell ennek szentelni egy két és fél órás darabot. Ez A vágy villamosa a Miskolci Nemzeti Színházban arról fog szólni, hogy az érzékenység és a lelki gazdagság szemben áll a világ brutalitásával, pillanatnyi élvezeteivel és az azonnali hatásokkal. Ebben a történetben elvérzik a műveltség, az érzékenység, az idea. Ezek a dolgok vesztésre állnak ebben a világban, de valahogy elbizonytalanítják az erőt, a pénzt, az élvezeteket. Feltesszük a kérdést: biztosak vagytok benne, hogy az az élet, amit ti, erősek, gazdagok, kíméletlenek éltek, az teljes élet? Biztosak vagytok ebben? Nekem erről szól ez a darab. Ez az előadás megerősíti a nézőket abban, hogy az életet nagyon nehéz bizonyos értékek mentén végigélni, de ha mégis sikerül, ez a fajta életszemlélet, gondolkodásmód gazdagságot ad. Egyik legboldogabb próbaidőszakomat töltöm. Egy ajándéknak fogom fel." 

Györgyi Anna alakítja Blanche-t:

"Kiss Csaba mindig törekszik arra, hogy személyes legyen a történet, amit színpadra visz. Nem szeret karaktereket látni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, mintha kihúznák a szőnyeget a lábunk alól. Nem hasznosíthatunk színészi eszközöket. Nem egy zsánertörténetet szeretnénk eljátszani prototípusokkal. Itt majd megérkezik a nő, aki mindenkit szembesít: saját magával, az életével és a hazugságaival. Egy olyan nő, aki úgy él, hogy önazonos. Nem az a lényeg, hogy mit tett, hanem, hogy miért tette. A szövegkönyvem elejére ez van írva: Blanche nem hagyja magát… és Anna sem. Ezt csak így odaírtam." 

A „Forint” / Médeia – december 2., Csarnok

A „Forint”:
Az előadás Miskolc szívében, a „Villanyrendőr” kereszteződésénél játszódik. A „Forint”, így ismerik a miskolciak. Manapság egy furcsa figura toporog ezen az emblematikus helyen. Itt él az utcán. Nem koldus, nem kéreget. A polgárok többsége szerint bolond. Időnként hangosan veszekedve, ordítozva rohangál a járdán. Azután pedig napokig nem áll szóba senkivel, csak egyfolytában úgy tesz, mintha sietne. Ő Sanyi. Hozzátartozik a város képéhez. Mint ahogy hozzátartozik az eladósodás, a munkanélküliség, a bűn és az előítéletek, a reklámok és a földre hullott aprópénz. Ebben a dokumentarista táncszínházban az alkotók egy rejtőzködő sorsot próbálnak meg szóra bírni, és szeretnék a magányos csavargó szemszögéből megmutatni a város főutcájának hétköznapi drámáit.

forint_medeia_rendelkezo_proba_foto_bocsi_krisztian 

Fotó: Bócsi Krisztián

Médeia:
Nincs meg egy olyan sötét alakja a görög mitológiának, mint a második koreográfia hősnője, Médeia. A barbár varázslónő Iaszónnak, hűtlen férjének új asszonyát és annak királyi apját őrült féltékenységből egy lángoló, csontig perzselő bűvös köpennyel pusztítja el. Majd bosszúját tetézve, hogy Iaszónnak meg írmagja se maradjon, lemészárolja két fiúgyermekét. Gyűlöletének nincs határa: hiába kéri könnyek között a gyászoló apa sarjai holttestét a gyilkostól, Médeia még a végtisztességet is megtagadja szülötteitől. Létezhet-e bármilyen magyarázat ilyen szörnyűségekre, vagy csak a pusztító erejű, szélsőséges érzelmi megnyilvánulásoknak néma szemlélése marad az utókor szamara?

Kozma Attila rendező-koreográfus szavaival:

"A Forint Miskolcról beszél, az összes problémájáról, amiért ezt a várost az emberek szeretik, amitől összetartanak. A Médeiát pedig azért csinálom meg, mert a Yerma rendezésem után úgy éreztem, muszáj erről az őrületes vágyról, ami a szerelem, tovább gondolkodnom. Itt van most ez a sok fiatal, akikben forr a vágy a munkára. Nagyon izgalmas most a Miskolci Nemzeti Színház tagjának lenni." 

Forrás: mnsz.eu

süti beállítások módosítása