Virtus - Tánc-cirkusz a Duda Éva Társulattal

Április 5-én és 6-án látható a Duda Éva Társulat Virtus című előadása a Trafóban, amely több művészeti ág együttműködésével jön létre: kortárs tánc, cirkusz és élőzene együttes kreatív munkájából. Ennek kapcsán olvashatnak interjút az alkotókkal.

Ajánló a produkció elé:

A táncos csapat ismeretlen területre merészkedik: a színházi tér számos síkját kihasználva új eszközök bevonásával és új kifejezési módok elsajátításával többek közt a levegőben mozgás lehetőségeit keresik a szereplők virtuóz magasságokban.

A tér különböző szintjeinek bejátszásában a Tűzmadarak zsonglőrcsapat két kulcsfigurája, Zoletnik Zsófia és Mező András is új minőségben van jelen táncosként, artistaként is. Sajátos zenei összefonódás Szirtes Edina Mókus és Kunert Péter közös munkája is, melynek eredményeként élőben találkozik a magyar és balkáni népzene a sötétebb tónusú elektronikus zenei motívumokkal. Az alkotó-előadók humorral ábrázolják a sajátosan magyar élethelyzeteket és az emberi kapcsolatokban rejlő feszültségeket.
Igazi kelet-európai virtus, fellengzős érzelem, hősködő ritmus, bánatos kesergés, két pártra szakadás és dicső cirkusz. Légies, temperamentum, látvány.

 

 

Beszélgetés a VIRTUS alkotóival:

Ez a társulat első olyan előadása, amelyben az underground cirkusz világa kerül előtérbe. Honnan jött az ötlet, hogy a kortárs táncot ezúttal a kortárs cirkusszal vegyítsétek? 

Duda Éva: Már egy ideje dédelgetem ezt a gondolatot, bő másfél éve konkrétabban is kacérkodom a műfajjal, csak a bátorságra vártam. Egyébként nagyon egyszerű a válasz: engem lenyűgöz ez a műfaj, elképesztően attraktívnak és emellett tartalmasnak találom, ami manapság az új cirkuszban van. Nem a régi, mondhatni hagyományos cirkuszra gondolok, hanem kifejezetten az alternatív cirkuszra, amiben ugye nincsenek piruettező elefántok meg zsiráfok, sem guruló idomított medvék, hanem szimplán a humán szereplők bűvölnek el. Amellett, hogy szellemiségében rokon a kortárs tánccal, azt éreztem, hogy fontos és irtó izgalmas feladat táncosként elmerülni ebben a világban, és bizonyos elemeket átemelhetnénk az új darabba. Ennek az előadásnak a témája pedig kifejezetten találkozott ezzel az álmommal, nagyon passzol bele a szabadság és a virtuozitás igénye. Vállaltan attraktív és nagyon látványos elemeket használunk, anélkül, hogy bárki azt mondhatná, hogy indokolatlanul van benne egy-két ilyen látványelem. Ebben az előadásban pont azért tud indokolt lenni, mert illik a darab természetéhez, hiszen erről szól, a produkálásról magáról.


Ezeknek a látványelemeknek a megalkotásában a Tűzmadarak zsonglőrcsoport? két képviselője, Zoletnik Zsófia és Mező András van jelen alkotótársként. Ti már 2000 óta, több mint 12 éve csináltok előadásokat, több földrészen, rengeteg fesztiválon megfordultatok. A színházakkal való együttműködés sem ismeretlen számotokra: dolgoztatok már az Operettszínháznak és a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásain is láthattunk titeket. Miben tér el ez az előadás az eddigiektől?
Mező András: Teljesen más ez a mostani. Ez az első alakalom, hogy úgy érezzük, hogy igazán komolyan vesznek minket és kíváncsiak a mi világunkra, és nem csak úgymond intelligens lámpaként szeretnének kibérelni minket, ami többször előfordult már. Ez alapvetően nem baj, mert a tűzzsonglőrködést, ami a mi szakterületünk, nagyon sokszor arra használják, hogy egy pár perc erejéig megjelenjen egy erős effekt a színpadon és kiemeljen egy történetrészt vagy valamilyen fontos eseményt. De ez most egy abszolút más előadás. Éva maximálisan nyitott a cirkusz világának különböző eszközeire és az új cirkusz hagyományaira.
Zoletnik Zsófi: Több hetes műhelymunka előzi meg az előadást, míg más színházaknál mindig az történt, hogy pár nap alatt berendeztek minket egy jelenetbe, és kész.

 

Rengeteg eszközzel dolgoztok a tűzzsonglőrködéstől a különböző tárgymanipulációs technikákon át a levegő- és partnerakrobatikáig. Ezek közül melyekkel találkozhatunk a VIRTUS-ban?
Zsófi: Főleg levegőakrobatika lesz, partnerakrobatika, és gólyalábazás. Tűzzsonglőrködés nem lesz, zsonglőrködés sem igazán, talán egy kis tárgymanipuláció az, ami még esetleg belekerül végül.


Jól tudom, hogy táncosként is részt vesztek a produkcióban?
Zsófi: Hát egy picit itt-ott (nevet).

 

Duda Eva Tarsulat Virtus foto Domolky Daniel 1

Fotó: Dömölky Dániel

 

A látványon túl az előadás zenéje is különleges együttműködés eredménye: Duda Éva állandó alkotótársához, Kunert Péterhez ezúttal Szirtes Edina Mókus csatlakozik társalkotóként. Így együtt ez lesz az első közös munkátok, a színház azonban egyikőtök számára sem ismeretlen terep.
Szirtes Edina Mókus: Dolgoztam a Ciróka Bábszínháznak is. Az egy teljesen más közeg, gyerekdarabok vannak, ott élőben zenéltünk egy trióban. Az is csodálatos élet ott, a bábok, meg az a közeg, aki oda belép, az egyből elvarázsolódik. Egyébként maga ez a műhely, ami itt van a Jurányiban - bár még nem olyan régen működik így a társulat számára - de már itt is van valami varázslat. Ebből látszik, hogy egy társulat tényleg társulat, egy egységet hordozó valami, ami elbűvöli a belépőt. És nyilván ez a darabokban is benne van, de a helyszínben is, ezt itt kifejezetten lehet érezni kívülről jövőként.
Sokat beszélünk arról, hogy ez az előadás mindenkinek új találkozás és újítás a saját kategóriájában, és a zene is ide sorolható. Mikor Éva megkeresett, elmondta azt, ami nincs (nevet), hogy valami olyat kell csinálnunk, ami még nem létezik. Már eleve ez egy tök izgalmas dolog. És akkor Péterrel találkoztunk… Én tényleg a legkiválóbb jazz-zenészekkel, népzenészekkel játszom együtt, úgy játszanak, hogy sírva töröm össze a hangszeremet a koncertek után, de pont ez a fajta szellemiség, amit például Péter és ez az egész társulat hordoz, nekem teljesen kimaradt az életemből. Titokban persze mindig is vágytam rá. Ezért nagyszerű ez a darab, mert nem csak a szereplők és Éva gyúrnak össze különböző világokat és ebből lesz egy vadonatúj valami, hanem a zenében is ugyanez tükröződik.

 

Szirtes Edina Mokus foto Lukács Dávid

Szirtes Edina Mókus (Fotó: Lukács Dávid)

 

Bár mindketten sokféle vonalon mozogtok zenei előadóként, mégis eléggé eltérő stílust képviseltek. Nem volt nehéz meglelni a közös pontokat?
Kunert Péter: Annyi közös pont van, amennyit találunk. Most a munka során tulajdonképpen ez a cél. Persze nagyon sokféle és nagyon különböző dolgokat csinálunk, de itt most ennek a darabnak pont az a lényege, hogy valahogy össze tudjuk hozni ezt a két dolgot, és lehetőleg ne közhelyesen oldjuk meg.
Edina: Mi zenészek ugyanúgy kommunikálunk, mint bárki, csak máshogy használjuk a hangokat. Mivel teljesen más világban tevékenykedünk, ezért most egymásnak küldözgetjük a világunkat, és mindig rácsodálkozom, hogy ez milyen jó. Újfajta válaszokat kapok, vagy kérdéséket, amikre válaszolnom kell. Más oldala jön elő az embernek, mint egyébként a megszokott zenei közegben. Ezért is nagyon fontos szerintem ez a darab, mert minden szempontból valami új születik most meg, minden téren. Közösen keressük azt a világot, amit Éva megálmodott. Ez nem olyan egyszerű, de annál nagyobb öröm, hogy végre valami újszerű.


Hogyan készül a zene az előadáshoz? Bejártok a próbákra, a koreográfiával párhuzamosan dolgoztok, vagy külön ötleteltek?
Péter: Ez most egy merőben új helyzet így, hogy együtt dolgozunk Mókussal. Videókat, werk felvételeket nézünk a próbákról, és persze voltunk próbát is nézni, de elég ritkán van az, hogy szimultán ugyanazon dolgozunk éppen Évával. Általában a zenék folyamatosan születnek, ezzel párhuzamosan mennek a próbák, aztán eltelik némi idő, és egyszer csak összecsúszik egy zene egy jelenettel.

 

Ki dönt arról, hogy melyik ötlet maradjon meg végül? 

Péter: Az utolsó szó természetesen Éváé.
Edina: Az első is az övé volt (nevet).
Péter: De ettől függetlenül nyilván hatunk egymásra, átbeszéljük a dolgokat.
Éva: Meg tudjuk győzni egymást. Előfordult, hogy nekem valamelyik tétel annyira nem tetszett, de rábeszéltek, hogy azt még tartsuk meg, mert még akarnak rajta módosítani. Sokszor ők már belehallanak valami olyasmit, amit én még nem, vagy fordítva. Ebben most az a nehéz, hogy minden egyformán, nagyjából egy időben alakul ki, a forgatókönyv, a zene és a koreográfia is, úgy, hogy mégsem vagyunk teljesen egy légtérbe zárva, a zenészek nincsenek bent velünk folyton a próbateremben.

 

Kunert Péter Fotó Nagyillés SzilárdKunert Péter (fotó: Nagyillés Szilárd)


Most nagyjából éppen az alkotási periódus közepén jártok. Kinek mi jelenti eddig a legnagyobb kihívást?
Éva: Tapogatjuk a határait a dolognak. Nagyon sokat változik napról napra, képlékeny a mű, pont ezért, mert a forgatókönyv is állandóan változik. Intenzív figyelő pozícióból, szüntelenül vizsgálni kell, hogy mi az, amin már látszik, hogy jelenetté fog tudni érni, és mi az, amit ki kell dobni a kukába, mert nem lesz belőle semmi. Igazából mindenkinek borzasztó nehéz, mindegyik feladatot rettentő nagy kihívásnak éljük meg.
Zsófi: Nekem talán a táncosokkal közös koreográfiában részt venni, amiben tudjuk vegyíteni az akrobatikát meg a táncot. Ez egyben a legizgalmasabb, de talán a legnehezebb is, mert azért azt érzem, hogy nem vagyok táncos.
András: Nekem minden reggel nyolckor felkelni (nevet). Egészségesebbnek érzem magam, hogy újra rendszer van az életemben, tizenkét éves korom óta először. De igen, az az igazság, hogy ez a tánc dolog nekem is nagy kihívás, de ez nem olyan meglepő így, hogy profi táncosokkal dolgozunk együtt.
Mókus: Egyszerűen megtalálni azt az új, közös hangot, ami teljesen kifejezi azt, amit Éva megálmodott. Amivel nekünk azonosulnunk kell. Többé kell válni, mint amik saját magunk vagyunk. És ez kihívás.
Péter: Gyakorlatilag az összes darab előtt elmondhattam volna, hogy a legnagyobb kihívás az, hogy ne olyan legyen, mint az előző. Talán ez a legfontosabb.
Éva: Nekem pedig, hogy az új partnereinkkel jól működjünk, maradjon a jó energia és tartson is a végéig, sőt még utána is egy termékeny, egymást inspiráló folyamat maradjon. Valamint a nehézsége az, hogy a téma nagyon könnyen klisészerűvé válik, bizonyos részek könnyen közhelyessé süppedhetnek. Minden nap elmondom magamnak, hogy ezzel vigyázni kell. De ha ezt minden nap elmondja magának az ember, akkor meg rágörcsöl. Alkotóként az ember rengetegszer rángatózik ilyen érzelmi állapotok között. Hol rettenetesen lelkes és elfogult, a következő pillanatban meg teljesen depresszív és kilátástalan, és azt gondolja, hogy semmi nem lesz belőle. Ezek között sosincs sajnos középút, objektív nézőpont nincs, de ezt meg már ismerjük.


Mesélj kicsit a címről. Miért pont VIRTUS?
Éva: Az egészben van egy kis kelet-európai beütés, másrészről utal a darab üdeségére, derűjére, emberi esendőségére. A szóban van egy pökhendiség, egy kis kivagyiság, és szerintem mi magyarok hordozzuk ezt az öntudatot, extra büszkeséget, egyfajta fennhéjazó önérzetet a gyávaságunk elfedésére. A szó egész pontosan vitézkedést jelent, de maga mögött rejt még két másik szót: benne van a rítus és a virtuóz is, továbbá rímel a cirkuszra is. Két szótagból áll, de számomra egy nagyon gazdag kifejezés, rengeteg mindent tartalmaz. Az attrakciót, a lendületet és a dicsekvést is, a magyar ízt és nem utolsó sorban a hagyományt.


Gyakran tematizálod koreográfiáidban az emberi kapcsolatokat és viselkedésmechanizmusokat, döntéshelyzeteket, a makro- és mikroközösségekbe, a családba való beilleszkedést, illetve ennek sikertelenségét, tehát mindent, ami elemien emberi. A VIRTUS-ban is érintesz ilyen kérdéseket?
Éva: Egy picit általánosabb ívű dolgok lesznek benne, kevésbé lesz személyes, de nem fogom kibírni… Már most kezdenek olyan duettek meg szólók születni, amik megint csak beengednek egy-egy lelki történetet, egy-egy kapcsolati szálat, gyengéd magánügyeket az előadásba, annak ellenére, hogy nem ez volt az elsődleges cél. Persze ez a cirkuszi csapat is egy kis közösség, de nem a kapcsolatok kibontásán lesz a hangsúly, mégis szükségszerű, hogy szóljon egyénileg is a figurák sorsáról. De lesznek nagy látványos képek, virtuóz össztáncok, és mint a cirkuszban, vagy egy musicalben, vagy akár egy kampánynál, még a nagyobb dobások előttünk vannak. /Az interjút készítette: Kiss Orsolya/

 

Duda Eva Tarsulat Virtus foto Domolky Daniel 3
Duda Éva Társulat - Tűzmadarak
Szirtes Edina Mókus - Kunert Péter
VIRTUS
tánc-cirkusz

Előadók: Egyed Beáta, Jenna Jalonen, Simkó Beatrix, Bora Gábor,
Grecsó Zoltán, Feicht Zoltán, Újvári Milán, Kecskés Ábrahám
Cirkuszművészek: Zoletnik Zsófia, Mező András (Tűzmadarak)
Tér, díszlet, látvány: Duda Éva
Zeneszerző: Szirtes Edina Mókus, Kunert Péter
Zenei előadók: Szirtes Edina Mókus, Cserta Balázs, Földes Gábor, Kovács Ferenc Öcsi, Kunert Péter
Fénytervező: Payer Ferenc
Koreográfus asszisztens: Csák Beatrix, Bora Gábor
Cirkuszi trénerek: Linda Sander, Kiss Gergely, Kovács Tamás, Kecskés György, André Rolland
Cirkusztechnikai szakértő és kivitelező: Vladár Tamás
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Koreográfus-rendező: Duda Éva
Külön köszönet: Makovínyi Tibor, Kicska Miklós
Támogatók:
Emberi Erőforrások Minisztériuma, FÜGE, Trafó Kortárs Művészetek Háza,
Táncélet.hu, Műhely Alapítvány, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Millenáris

Bemutató:

2013. április 5-6. 20:00,

Trafó Kortárs Művészetek Háza

süti beállítások módosítása