Ungár Júlia dramaturggal, Zsótér Sándor állandó munkatársával készített interjút a Színház.net. Szemléztük.
Ungár Júlia dramaturg szerint az ő munkássága nem értelmezhető Zsótér Sándor nélkül. A rendezővel való, békéscsabai megismerkedésüket így elevenítette fel: "Ültünk egy füstös szobában, beszélgettünk, és meglepődtem, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk. Akkor Zsótér még nem is rendezett. Utána Nyíregyházára került, ott kezdett rendezni, onnan egyszer felhozták Pestre a Titus Andronicusát. Azt gondoltam, ez az a fajta színház, amihez szeretném, hogy közöm legyen. Odáig ragadtattam magam, hogy levelet írtam neki (pedig írni egyáltalán nem szeretek). Zsótér Miskolcra szerződött, én pedig otthagytam Békéscsabát - megelőzve egy kirúgást -, és nem is nagyon volt munkám. Azon a nyáron felhívott, hogy van-e kedvem átnézni a Woyzeck-fordítást, majd később újra, hogy van-e kedvem dramaturgként is részt venni benne. Ez volt az első hivatalos közös munkánk: ő mint rendező, és én mint dramaturg" - számolt be Ungár Júlia.
A kérdésre, mi a dramaturg munkája, Ungár Júlia úgy felelt: "Olvasni, idegen nyelveken is, minőségérzékkel bírni, színpadi érzékkel, diszkrécióval. Szöveggel bánni tudni, húzni (én például egyáltalán nem tudok). Műsorfüzetet, szórólapot szerkeszteni. Hírlevelet írni. Alázatosnak lenni. Ütközőpontnak lenni. És még nyilván egy csomó minden. Én rossz dramaturg vagyok, ha mindezt számon akarom kérni magamon."
Fotó: Schiller Kata, szinhaz.net
"Szerencsém van, mert szabadúszó lévén abban dolgozom, amit szeretek, és amiben hiszek. Olyasmire kényszerülnek mostanában a színházak, ami intézményileg nem dolguk. Reklámkampányokat indítanak, hangzatos rendezvényeket szerveznek. Több energiát fordítanak arra, ami kívül van, mint ami belül. Ezt borzasztó szomorúnak tartom, és tőlem nagyon távol áll" - hansúlyozta a dramaturg.
Hozzátette: most a legtöbb jó nevű, hagyományos kőszínházban újabb közönségrétegekért folyik a harc. "Az eszközök az én ízlésemnek nem nagyon felelnek meg, de én régi ember vagyok, már nem tudok, és igazából nem is akarok más értékek mentén dolgozni. De én könnyen beszélek, mert gyakorlatilag kiléptem az intézményes színházi életből. Persze fáj, ha az általam becsült és értékesnek tartott előadás nem közönségsiker. A mai generációnak más a kultúrája, az utóbbi tíz évben gyökeresen megváltozott. A színészek is, a közönség is. Felgyorsult az élet. A figyelem csak nagyon rövid ideig tartható fenn. A bonyolultabb szövegek kevés érdeklődésre tarthatnak számot. Engem viszont azok érdekelnek" - szögezte le a dramaturg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.