Az évad legjobb pályakezdő táncművésze - Interjú Hajszán Kittivel

Az évad legjobb pályakezdő táncművésze, a Juronics Tamás vezette Szegedi Kortárs Balett tagja mesélt pályájáról és feladatairól.

hajszan3
- Hány évesen és hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal?

- 4 évesen egy egészségügyi problémából fakadóan kezdtem el táncolni, ugyanis asztmás lettem. Az orvos javaslatára anyukám elvitt táncolni, mert ez a betegség gyerekkorban mozgással valamilyen szinten kezelhető. Egy amatőr tánccsoportba iratott be, ahol 12 éves koromig versenyeztem. Rengeteg sikeres nemzetközi szereplésünk volt.

- Volt esetleg olyan fordulópont az életedben, mikor eldöntötted, hogy attól kezdve profi szinten foglalkozol a tánccal?

- Gyakorlatilag egyből a tánc szerelmese lettem, gyerekkorom óta ezt csináltam, nem is volt kérdés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Automatikusan mentem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános és Szakközépiskolába, elvégeztem és a pályán is maradtam.

- A táncon kívül milyen pályán tudnád még elképzelni magad?

- Tudatosan foglalkozni kell azzal, hogy az ember a későbbiekben mit kezd magával, nem lehet a végtelenségig táncolni, de egyelőre csak a tánc érdekel, szeretnék ennek élni. Vannak terveim, de a későbbiekben is mindenképp a tánc területén maradok, szívesen tanítanék, koreografálnék.

- Mit teszel annak érdekében, hogy mindig a legjobb formádat nyújtsd, kell ügyelned arra, hogy megőrizd az alakod?

- Alapvetően vékony testalkatú vagyok, fogyókúráznom egyáltalán nem kell, mindig azt eszem, amit éppen megkívánok, de próbálok odafigyelni arra, hogy egészségesen táplálkozzam, azonban annyit dolgozunk, hogy a mennyiséget nem kell kontrollálnom. A tréningeken kívül, ha szükséges, szoktam erősíteni, tágítani, hogy fejlődjek, ha az adott koreográfia megkívánja.

 

kitti

A fotó Dusha Béla Tánc-Tér-Kép című kiállításának része

 

- Milyen érzés volt részt venni a Szegedi Kortárs Balett próbatáncán?

- Még Győrben tanultam, amikor a Szegedi Kortárs Balettől jöttek hozzánk az iskolába koreografálni egy darabot, és akkor figyeltem fel arra, mennyire jó ez az együttes. Egyébként is inkább a kortárs, mint a klasszikus tánc felé húzott a szívem, és elhatároztam, hogy mindenképp ebben a társulatban szeretnék táncolni, el sem tudtam képzelni magam máshol. Végzős koromban elmentem a társulat által meghirdetett próbatáncra. Egy álmom vált valóra azzal, hogy felvettek. A megmérettetés elég kemény volt, nagyon izgultam, hogy minden sikerüljön. Juronics Tamás közöttünk járkált, akire rámutatott, annak megköszönte a részvételt és ki kellett mennie. Mikor mellém ért arra gondoltam, hogy csak ne rám mutasson…

- Tartottál Tamástól? Azóta hogy érzet magad az együttesben?

- Tamásnak eleve van egy kisugárzása, ami megköveteli a tiszteletet, felnézek rá. Először Győrben egy táncfesztiválon láttam az együttest, a Hattyúk tavát táncolták, akkor már tudtam, hogy ide jövök. Láttam, milyen jók a táncosok és féltem, hogyan fogok helytállni. Azóta remekül érzem itt magam, nagyon jó a csapat, Tamás maximálisan emberséges velünk, közös programokat is szervezünk, baráti a viszony. A próbateremben viszont ő a mester, nagyon jól irányít minket szakmailag is, szeretem, hogy ezt a két kapcsolatot így el tudja különíteni.

- Mi volt az első nagy szereped és van-e szerepálmod?

- Mikor idejöttem, először a Csipkerózsika gonosz tündér szerepét kaptam meg, nagy feladat, valódi kihívás volt számomra. Második évben rám osztotta Tamás a Homo Hungaricus főszerepét. Mikor ide kerültem, nem volt tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogyan is kell létezni egy együttesben, de nagyon élveztem és azóta is nagyon örülök minden feladatnak. Bármilyen karaktert szívesen táncolok, legyen az gonosz, jó vagy szerelmes, mindegyikben találok olyan vonatkozást, amelyet összefüggésbe tudok hozni magammal, de konkrét szerepálmom nincs.

 

hajszan4
- Az idei évadban milyen nagy feladatot kaptál?

- A Stabat Materben Máriát táncolom. Mikor megtudtam, hogy megkaptam a szerepet egyrészt nagyon örültem, másrészt tudtam, hogy ez óriási kihívás mind fizikailag, mind szellemileg. Fizikailag azért, mert ez egy rendkívül technikás, összetett, pontos koreográfia, ezért egy pici hibát sem bír el, szellemileg pedig azért, mert az anyaságról és gyermek elvesztéséről beszélünk, egyiket sem tapasztaltam, de próbálom átélni. Lelkileg nagyon nehéz és megterhelő, de jó volt vele küzdeni, sokat tanultam belőle. Rengeteget hallgattam a zenét, hogy minden egyes kis rezdülését megismerjem, egyedül is próbáltam és gondolatban is nagyon sokat készültem rá, ezzel keltem és ezzel feküdtem.

- Milyen érzés hivatalosan a legígéretesebb fiatal tehetségnek lenni?

- Mindig mindenki ezt mondja, de velem is így történt: nagyon váratlanul ért, meglepett a díj. Gyerekeknek tartottunk nyílt próbát, Tamás egyszer csak elindult felém, nem is értettem, miért… Azt mondta, kapott egy e-mailt, elkezdte felolvasni, én pedig nem értettem, mi történik körülöttem. Először megijedtem, de körbenézve láttam az emberek arcán, hogy mindenki mosolyog, ekkor már gondoltam, hogy nem lehet annyira rossz hír… Mindenre gondoltam, csak erre nem, de nagyon boldog voltam. A gyerekek tapsoltak, gratuláltak, meghatódtam. A további pályafutásomhoz is lendületet, inspirációt adott. Jó érzés, hogy visszajelzést kaptam afelől, hogy jó úton járok, a megfelelő irányba haladok.

Szerző: Barna Sarolta / Szegedi Kortárs Balett

süti beállítások módosítása