'Egyértelmű igent mondtam' - Villáminterjú Csányi Sándorral

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Csányi Sándor lesz a Thália Színház általános művészeti vezetője, ő látja el a továbbiakban Litkai Gergely feladatkörét is, aki az évad végével leköszön a Thália Kabaré művészeti vezetéséről. A színészt új posztjáról kérdeztük.

Miért jöttél el egy évvel ezelőtt a Radnóti Színházból?

Csányi Sándor: A Radnóti egy klasszikusan működő kőszínház, a legjobb, ahol eddig játszottam, imádom. Talán életem végéig maradhattam volna, de úgy gondoltam, időről időre muszáj váltani, új kihívásokat találni, mert különben alábbhagy az ember kíváncsisága önmaga és a szakmája  iránt. Nekem a Thália Színház új utat jelentett.

Miért vállaltad most a Thália művészeti vezetését?

Csányi Sándor: Egyrészt azért, mert távozott a színháztól Litkai Gergely, művészeti vezető, illetve Herczeg Tamás operatív igazgató, és pótolni kellett őket. Másrészt azért, mert nagyon hiszek abban, hogy tudunk jobb évadot is tervezni. Az első évad mindig nehéz egy új vezetés életében, hiszen még alakulóban van a profil, össze kell szoknia a társulatnak, tanulóévet élünk. 

 

sanyi
Mivel bővült a munkád?

Csányi Sándor: Az évadterv már készen állt amikor engem művészeti vezetőnek választottak, de az előkészületeket már én irányítom. Továbbra is futni fog nálunk a Független Thália Projekt, a programszervezés már zajlik. Elindítottunk egy új kezdeményezést, ennek keretében fiatal rendezők jutnak munkalehetőséghez a színházban. Huszonkilencen pályáztak, kilenc embert visszahívtunk, nagyon kíváncsian várjuk őket, közülük kerülnek ki azok, akik teret kapnak nálunk. Nagyon jó rendezői gárda állt össze a jövő évadra, belőlük alakítottunk egy művészeti tanácsot. Tehát Szirtes Tamás, Réthly Attila, Rusznyák Gábor, Bozsik Yvette, Bereményi Géza, Béres Attila, és én minden bemutató előtt beülünk majd megnézi egymás előadásait és megvitatjuk miként működik az adott darab. Ennek a műhelymunkának az a lényege, hogy a Thália alkotói támogassák egymást, a szívükön viseljék a színház sorsát, és a szakmaiság jegyében fogalmazzanak meg kritikákat egymásról, egymásért. 

Az új pozíciód egészen mást kíván meg tőled, mint a színészet....

Csányi Sándor: Mégis egyértelmű igent mondtam Kálomista Gábor felkérésére. Az igaz, hogy a művészeti vezetés sok szervezéssel, macerával és felelősséggel jár, de én kifejezetten jól bírom a konfliktust. Harminchét évesen azt érzem, hogy a színészeten kívül még egy csomó aspektusa érdekel a színháznak. Egyre inkább foglalkoztat, mit lehet tenni a játékon kívül a közös ügyeinkért, hogyan tud jól működni egy csapat. Ráadásul az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy javaslatokat teszek és csomó mindenbe elkezdek belefolyni. Ha összeér a társulat, a rendezők, a műszak, a píár, és a szervezés szándéka, akkor hatékonyabban tudunk dolgozni. Azt hiszem kapocs tudok lenni köztük és ez rettenetesen izgalmas dolog. Szeretek részt venni a kommunikációban még akkor is, ha nem zökkenőmentes, szeretem, ha lehet konstruktívan vitatkozni, akár a színpadon. A párbeszédet termékenyebbnek tartom a színházban, mint azt, amikor a kollegák csöndben elviselik vagy titokban kitárgyalják a másikat, aztán kitöltik a számlatömböt. Sok helyen komoly háttérmunka zajlik, csak éppen a büfében, ahol a problémákat könnyű a szőnyeg alá söpörni. Szeretném, ha a Tháliában más lenne a gyakorlat, ha kibontanánk egymást. Erre látok reményt.

Még mik a reményeid?

Csányi Sándor: Remélem, hogy azzal a sok energiával, ami rendelkezésünkre áll, megtanulunk bánni, hogy képesek leszünk kiaknázni ezt a kincsesbányát, ami a Thália négy játszóhellyel a Pesti Brodway közepén, hogy megtalálunk, és kommunikálni tudunk egy határozott arculatot, amit a nézők nem keverhetnek össze más színházéval. Én azt szeretem a színházban, ha megcsavarják a szívemet, az emberi esendőségről szólnak hozzám, de közben rettenetesen jól szórakozom. Tolsztoj azt jegyezte fel a naplójában, ’a művésznek az a feladata, hogy megszerettesse az emberekkel az életet’. Ezt én is így gondolom, és ezt tartom feladatunknak. Nyilván a színház dolga a tanítás, a nevelés is, de erre talán más színházakban több a muníció. Szerintem a Tháliának nem dolga, hogy pedagogizáljon vagy irányt mutasson, de az élet örömét be kell hoznia a színpadra.

 

Tóth Berta / Színház.hu

süti beállítások módosítása