Megkezdődött a Gyulai Shakespeare Fesztivál, és megszületett Vilmos első naplója, melyet most közzéteszünk.
Ismét Gyulán köszönt rám a nyár eleje, mert fáradhatatlan szervezéssel és lelkesedéssel, immár kilencedik alkalommal fesztiváloznak kedvemért és szórakoztatásomra a helyiek. A Várnál a szokásos csendélet köszönt, akár otthon is lehetnénk, ha hattyúk úsznának kacsák helyett a tóban.
Ahogy elnézem, nem én vagyok az egyetlen forrása az ünneplő kedvnek: a Vár, és benne a színház már 50 éve üdvözli esténként a játékok hírére özönlő közönséget.
1.
3.
Most rákerült az én képem is a plakátra, és ez igazán baráti gesztus. Nem tudom még, mivel fogom meghálálni, de a jövőre esedékes tízedik Fesztiválunkra kitalálok valamit. Nagyon bízom benne, hogy együtt és boldogan fogunk itt... hogy ne mondjam,kéz a kézbe' ünnepelni. De most vissza az idei programhoz.
Szonettjeim ebben az évben többszörözve kerülnek elő, ez is oka volt jövetelemnek. Itt van egy jó kezű grafikus, aki elengedi a fantáziáját, és hagyja töprengeni a bámészkodókat. Én megírtam, ő megkompjuterezte. A többi már a néző dolga. (Évek óta készülök rá, h megtanuljam ezt a kompju- come you – dolgot. de lehet, hogy most már így maradok, tudatlanul?)
1.
2.
3.
Felkészítésként, mint jó ital a nehéz étel előtt: Szonettjeim zsúfolódtak föl egy kicsi színpadra egy női színésszel... aki olyan, de olyan, hogy hangjától futkároz karomon a hideg: a látvány nem hagy nyugodni, mert messze van és szeretném közelebbről látni. Csak előadás után adatik. Neve: Szalontay Tünde.
Éjjel a Hamlet főpróbájára ülök be a burikkoló galambok közé. Mint a középkor... jobb se kell, ha a hangulatot keressük: jöhetne Hamlet, épp így gondoltam. Csak kicsit világos van még. Meg kell várni, míg beáll az este, 2 percenként jön közelebb naponta, de annyi idő nincsen. Belevágnak. Belehúznak. Lesz, ami lesz. Én mosom kezeimet. Ők meg mindent, amit érnek: kádban, zuhanyzó alatt, italos üvegből ömlik a víz... a premier előtt egy órával eső is várható. És meg is jön, illatos, üdítő szellővel. Miközben fontos nevek hangzanak el, mint érdeklődők, akik mind látni kívánják a premiert. Próbálom fölidézni, hogy is volt... akkor...
1.
2.
3.
4.
Vilmos naplója 1.: 2013. július 4., csütörtök
/Fotók: Ránki Júlia/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.