December 29-én mutatta be a Centrál Színház a Chicago című musicalt Bozsik Yvette rendezésében. A bemutató kapcsán a Magyar Hírlap kérdezte a rendező-koreográfust. Lapszemle.
A Magyar Hírlap cikkéből:
Arra a kérdésre, mi ragadta meg a Chicago című darab történetében, Bozsik Yvette így válaszolt: "Egyrészt az, ahogy megmutatja a hazugságot a bírósági pertől kezdve az újságírók, a média átverésein át - s ez igen időszerű ma is. Az emberek médián keresztül történő befolyásolása például emlékeztet napjaink véget nem érő nagy pereire, amelyekből végül a kívülálló, az olvasó nem tudja biztosan, hogy mi az igazság, hiszen nem lát mögéjük (...) A másik, hogy a saját pályámat is beleláttam a darabba. Leginkább Velma Kelly karakterébe. Billy Flynn a darabban elhangzó, Parasztvakítás című dala is arról szól, hogy az egész színpadi lét egyetlen hatalmas illúzió, és hogy a siker egy nagyon sérülékeny dolog, ami könnyen megváltoztatja az embert. Úgy gondolom, hogy egyformán kellene kezelni a sikeres és a kevésbé sikeres periódusokat, mégis rengetegen mennek az »egyszer fent, egyszer lent« állapotváltozásban tönkre, különösen az előadóművészek. Vissza fognak köszönni régebbi előadásaim jelenetei, így a saját kudarcaimat is bele tudtam fogalmazni a Chicagóba."
Fotó: Horváth Judit / Bozsik Yvette Társulat
Arról is kérdezték a rendezőt, hogy a média részéről érte-e kellemetlenség a pályája során. "Rengeteg, akár a kritikákat is említhetem. Sokszor az az ember érzése, hogy abban az országban, ahol él, mindent elkövetnek, hogy ne érezze jól magát. Ezt egyre inkább szomorú közönnyel fogom fel. Előfordult, hogy számon kértek, hogy miért mentem fel a színpadra, amikor nem is én voltam a színpadon (...) Azt látom, hogy sokszor, úgymond, ideológiák mentén íródnak a cikkek, és kevésbé szakmai alapon. A Chicagóban ez a gépezet meg is jelenik. Az ember mint alkotó egyre kevésbé akar reflektorfényben lenni. Én sokszor szeretnék csendben a háttérben maradni" - fogalmazott Bozsik Yvette.
Az interjúban az is szóba került, hogy Bozsik Yvette a Chicago próbafolyamatával párhuzamosan a Nemzeti Színházban is dolgozott: a Vidnyánszky Attila rendezte Johanna a máglyán című előadás koreográfusa volt. "A koreográfiával kapcsolatban nem tapasztaltam negatív hangokat, az előadásról azonban elmarasztaló dolgokat is írtak. Nekem igen jó munkafolyamat volt a Johanna: Attila tisztelte a munkámat és a táncosokat. Izgalmas volt, hogy egy időben csináltam a két teljesen különböző darabot: sok szempontból a Johanna mély igazság megfogalmazása, a Chicago pedig éppen az ellenkezője, mégis ugyanúgy sok mindent meg lehet fogalmazni benne (...) A Chicago is egy óriási tánc (...) Nekem minden egyes művem olyan, mint amilyen akkor én vagyok, végső soron pedig a benne lévő művészek közös energiája teremti meg a darabokat. Ez az előadás nekem kicsit olyan, mint egy álom" - mondta Bozsik Yvette.
A teljes cikk a Magyar Hírlapban olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.