„Nem félni kell tőle, hanem hallgatni” - Kortárs operák az Operettszínházban

Rendhagyó bemutatóra készül az Operettszínház: Férfiak célkeresztben mottó alatt két kortárs operát mutatnak be április 17-én. Dubrovay László Váltságdíj és Vidovszky László Nárcisz és Echo című zeneműveit Somogyi Szilárd állítja színpadra a Raktárszínházban. A különleges premier kapcsán az alkotók sajtóreggelit tartottak.

A Budapesti Operettszínházban már több ízben is próbált valamilyen formában teret adni repertoárjában egy újabb műfajnak, az operának. Ez a kísérletezés április 17-én két egyfelvonásos kortárs opera bemutatásával folytatódik. Az alkotók a két mai szerző, Dubrovay László és Vidovszky László műveivel nem csak a zenei ínyenceknek szeretnének kedveskedni, hanem azokat is szeretnék az opera világa felé terelni, akik most ismerkednek a műfajjal. Egyfajta közönségnevelő célja is van az operák bemutatásának, hiszen nem titkolt cél, hogy a fiatal generáció is kedvet kapjon a műfajhoz.

Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház főigazgatója kiemelte, nagyon örül, hogy mai, kortárs szerzők művét állíthatják színpadra. „Akik ismernek tudják, hogy hiszek mindenben, ami kortárs és magyar, így a kortárs operában is. A Nárcisz és Echo régi nagy kedvencem, és külön öröm számunkra, hogy a Váltságdíj című operának nálunk lesz az ősbemutatója" – mondta a dierktor, aki kiemelte, bár a két opera témája, zenéje teljesen más világot képvisel, közös vonás bennük, hogy mindkettő „idéz" a zenei elődöktől, nagy operaszerzőktől, emellett összeköti őket az a vágy, a cél is amellyel íródtak: hogy a kortárs opera eljusson minél több emberhez.

A operák rendezője, Somogyi Szilárd számos más zenés darab mellett 2010-ben Donizetti Boleyn Annáját is színpadra állította a Pécsi Nemzeti Színházban, ám most nagy kihívásnak tekinti, hogy ezúttal két kortárs operát rendezhet az Operettszínházban. „Ha a rendező hajlandó meghallani a zenét, és kibontani belőle azokat a gondolatokat, amik benne rejteznek, akkor a zeneszerző láthatatlanul is odaáll mögé, segít neki feltölteni a darabot azokkal az emocionális értékekkel, amelyeket a zene ad a történethez" – véli. Hozzátette, mindent elkövetnek azért, hogy egy olyan élvezhető előadást hozzanak létre, amiben minden típusú és ízlésű néző megtalálja azt az értéket, amit keres.

A két operát a Raktárszínház játékterében mutatják be, ami külön izgalmas feladatnak ígérkezik Somogyi Szilárd számára. „A kisebb játéktér mindenképp egyfajta intimitást kölcsönöz az előadásoknak, és a színészektől is őszintébb játékot kíván" – tette hozzá a rendező, aki azt is elárulta csupán néhány napjuk lesz arra, hogy a két opera nagyszínpadi változatát is előkészítsék, hiszen június 19-én a Miskolci Operafesztiválon is bemutatják a Nárcisz és Echot és a Váltságdíjat.

A Nárcisz és Echo, amit 1981-ben mutattak be, az első posztmodern magyar opera volt, szerzője, Vidovszky László pályáján pedig egyfajta fordulópontot jelentett. Vidovszky László elmondta, a darab a mitológiai történet mellékszálainak szövevényéből született. A zeneszerző szerint, a zenés színház sokkal több értelmezési lehetőségre ad teret, mint más színpadi megjelenítés. „Az alaptörténet ismerete nem feltételezi, hogy valaki meglát a műben egy-egy értelmezési lehetőséget. Egy előadás akkor kel életre, ha kibontja a mű jelentését- az értelmezési rétegek megjelenítése adja meg az erősségét" – véli a zeneszerző, aki hangsúlyozta azt is, fontosnak tartja, hogy a különböző műfajokat, klasszikus operákat, kortárs operákat, operetteket ne zárják el egymástól, hanem minél több helyen, minél változatosabb formában jelenhessenek meg, hogy a közönség megismerhesse őket. „Fontos, hogy ne egymástól elszigetelve éljenek a köztudatban, legyenek átjárhatóak ezek a műfajok."

Vidovszky hozzátette, a színház egy autonóm műhely, ugyanakkor a szerzők közül is többen túlságosan autonóm módon állnak a saját műveikhez, ezért lényegesnek tartja, hogy megtalálják a közös hangot, hogy a zeneszerző ismerje a színház működését, kifejezési eszközeit. "Az operában és operettben a leggazdagabbak a kifejezésmódok lehetőségei, a legtágabbak a dimenziók, ezért fontos, hogy a zeneszerző kellő módon tudjon azonosulni a színházi munkával."

A Nárcisz és Echo zeneszerzője úgy véli, a kortárs zenében így az operánál is kiemelten fontos szerepe van a kommunikációnak, a szerző és a rendező között, csakúgy, mint a közönség és az alkotók, a szerzők között, ezért is tartja fontosnak és hasznosnak a közönségtalálkozókat. „ Beszélgetni kell róla, megválaszolni, felmerülő kérdéseket. A zene érzelmeket, gondolatokat szül, amelyeknek átbeszélése rendkívül fontos ahhoz, hogy az emberek megértsék a modern kortárs zenét. Fontos, hogy felismerjék, nem félni kell tőle, hanem hallgatni" – mondta Vidovszky László.

A Váltságdíj zeneszerzője, Dubrovay László kiemelte, nagy bátorságra vall a Budapesti Operettszínház részéről, hogy vállalta, bemutat két kortárs operát. A Váltságdíj, amelynek librettóját Baranyi Ferenc írta 1992-ben született és azóta bár többször, több helyen játszották, világszerte színpadi formában most mutatkozik be először.
Dubrovay László szerint is fontos, hogy a zeneszerző a színházi szakemberek számára egyfajta szabadságot biztosítson a műve színpadra állításánál. „A rendező és egyáltalán a színházi szakemberek számára adott szabadsággal nyer a legtöbbet a zeneszerző is. Ha még néhány ember hozzáteszi a szerzeményéhez a saját elképzelését – természetesen bizonyos stílusbeli korlátok mellett – azzal az előadás csak nyerhet" - fogalmazott.

A zeneszerző kiemelte azt is, hogy a kortárs opera az elmúlt 6-8 évtizedben olyan irányba fejlődött, pontosabban redukálódott, hogy már nem érinti meg a közönséget. „Sajnos olyan tendencia tapasztalható, hogy eltűnik a zenéből a dallam, a harmónia, és így sajnos már nem felel meg az akusztikai, fizikai törvényeknek. Ezért a kortárs opera az elmúlt 60-80 évben csak recseg, ropog, nincsenek áriák, duettek, kvartettek, finálék, amelyek az operában a legfontosabb zenei mondanivalókat hordozzák" – mondta a zeneszerző, aki szerint a kortárs opera ezekből az okokból olyan helyzetbe került, hogy miután egyszer eljátszanak egy darabot, a közönség már nem kíváncsi rá soha többé. „Én ezeket a műveket eldobható papíroperáknak nevezem. Ezért nagyszerű elképzelés az Operettszínház kezdeményezése, hogy olyan kortárs operákat mutasson be, amelyekben valódi dallamok vannak, amelyek visszatérnek a klasszikus elemekhez ". A Váltságdíj szerzője hozzátette, őt is ezek a szempontok vezérelték, amikor megírta az operáját, úgy gondolja, a mai zenei és technikai eszközöket felhasználva, beépítve olyan zenét kell írni, amire a közönség oda tud figyelni és másodszorra is szívesen meghallgatja.

A Férfiak célkersztben, vagyis a Nárcisz és Echo és a Váltságdíj közös premierje április 17-én lesz, a Budapesti Operettszínház Raktárszínházban.