Pilinszky-műből mutat be kamaraoperát a HOPPart - Villáminterjú Kiss Diána Magdolnával

Pilinszky János Urbi et orbi című műve alapján készít előadást a HOPPart. Az április 11-i premieren a nézők kamaraoperát láthatnak éneklő színészekre, beszélő zenészekre és hupákra.

Az alkotók ajánlója a darab elé:

Pilinszky János szövegét, mint librettót használjuk, mégsem klasszikus értelemben vett operát hozunk létre, hiszen nem áriák és recitativók váltogatják egymást és mégis végig: zene. Végig zene és ének, szöveg, betűk, hangok és felhangok.

Két pápa, egy fekete és egy fehér. Az egyik az agonizáló, haldokló pápa, a másik az eljövendő. Az egyik fekete trónján, a másik fehér trónján ül. A szín: a Vatikánnak a Szent Péter térre nyíló ablaka. A tömeg a téren várakozik. Várják pápájuk halálát. Várják az áldást. „Urbi et orbi" a testi szenvedésről, „Urbi et orbi" azaz a városnak s földkerekségnek, vagyis az egész világnak szóló igét. Amit „kapnak" az valami egészen más. Csoda? Meglepetés? Váratlan fordulat? Isten fricskája? Valami.

Semmi „vendégszöveg". Pusztán az alapanyag, mint alap-anyag.

Pilinszky a történet nélküli színházat vágyta, erre voltak dámapróbálkozásai. Mélyen és gazdagon gondolkodott a világról és hitt – többek között – a szavak erejében.

Pilinszky így „beszélget" erről Sheryl Sutton-nal:

„Kamaszkorom egyik legzavaróbb élménye volt, hogy a nagy regények unalmasak. Később – még mielőtt botfülemmel Bachot fölfedeztem volna – rájöttem, hogy a remekművek nem unalom előttiek, hanem unalmon túliak. A modern irodalomban ma már többnyire az zavar, hogy nem meri vállalni az unalom kockázatát. (...) A művek szinte kivétel nélkül unalmon inneniek, túl „csupaszok", túl „merészek", vagy egyszerűen túl „hangosak" és „meglepőek" ahhoz, hogy bemerészkedjenek abba a zónába, ahol Tolsztoj, Racine, Dosztojevszkij, de főként Bach oly természetesen elidőzött. És akkor tettek egy lépést, amire a monoton eső, az élő szív és annyi minden mellett legpéldásabban talán a tenger képes. Nincs szabadság, és nincs igazi nagyság az unalmon túli közlések nélkül."

Villáminterjú Kiss Diána Magdolnával:

2007-ben végeztél Ascher Tamás és Novák Eszter zenés osztályában, majd szabadúszóként vidéken játszottál sokat. Az egyik interjúdban azt mesélted, hogy az egyetemen megjósolták neked, „vidéki primadonna leszel"...

K. D. M.: Nem tudom, miért mondta ezt annak idején Novák Eszter: talán azért, mert van egy hangi adottságom, ami alkalmas operettek és musicalek éneklésére, Pesten azonban tudjuk, hogy hol képviselik ezt a két műfajt. Nemrég Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgatója úgy nyilatkozott rólunk és Novák Eszter későbbi osztályáról, hogy mi nem tudnánk oda beilleszkedni és nem állnánk meg ott a helyünket. Ezúton is üzenem neki, hogy bárhol megálljuk a helyünket. Én már több városban énekeltem operettet, musicalt, tavaly például a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Gothár Péter rendezte Leányvásárban játszottam zenés főszerepet és nem égtem be. De visszatérve a „jóslathoz", valószínűleg azért is kaptam, mert elég nagypofájú ember vagyok és azt gondolták, hogy majd biztos betör az élet vidéken. Tény, hogy sokat tanultam az ottani emberektől is. Az pedig egy különleges életérzés, hogy fogod a bőröndödet és keresztül-kasul utazod az országot, viszont nagyon fárasztó és sokat kivesz az emberből. Ma már nem csinálnám: ha hívnak, szívesen megyek vidékre játszani, de nem szerződnék le – még primadonnának sem.

Az osztályoddal alapítottátok meg a HOPPartot, melynek a mai napig tagja vagy. Emellett többször dolgoztál már együtt Mundruczó Kornéllal: hogy került sor erre a találkozásra?

K. D. M.: Pont egy szegedi munkám alkalmával hívott fel, hogy lesz egy casting a Szelíd teremtés – A Frankenstein terv című filmjébe. Ha jól tudom, Péterfy Bori ajánlott neki és közben Kornélnak is eszébe jutottam, még az egyetemen látott Zsótér K. mama című előadásában, amelyben állítása szerint szuggesztív voltam. Végül meg is kaptam a szerepet. A jég című rendezésébe is beugrottam, ami hatalmas élmény és nagyon jó tanulópénz volt: kemény, ugyanakkor hálás szerepet kaptam, jó volt játszani, mert imádták az emberek. 

Kezdetben mennyire volt nehéz elsajátítanod Mundruczó formanyelvét?

K. D. M.: Egyáltalán nem volt nehéz. Eléggé kemény vagyok. Persze, szeretem a finom dolgokat is, tök jó gyönyörű ruhákba belebújni és hatalmas operettslágereket énekelni, de nem szeretem azt a fajta operettjátszást, amit az Operettszínház képvisel: a színészek szépen eltáncolják és eléneklik a szerepüket, de nincs mögötte semmi. Ha én eléneklek egy nagyon szép operettdalt, akkor igenis elindul a könnyem, mert megérint a története és ugyanolyan komolyan veszem, mint Kornél formanyelvét. Ha Kornél rendezésében elcsattan egy pofon, vagy valami brutális történik velem a színpadon, akkor ugyanúgy megindul bennem minden érzelem. Ilyen szempontból a két dolog egyforma. A nagy különbség az, hogy az operettben szépen máshogy kell létezned, mint Kornélnál.

A Szörprázjparti után ismét együtt dolgozott a HOPPart és Kárpáti Péter Titkos Társulata. Mi volt számodra izgalmas a Hungari című darabban?

K. D. M.: Elsősorban a koncertszínház forma. Sokat jelent számomra ez az előadás, Péter betalált a szereppel – pont olyan, nehezen elszakadó típus vagyok, mint amilyet játszom. Nem szívesen költöznék el itthonról...

Pedig külföldön talán több filmszerepet kaphatnál. Simán el tudnálak képzelni dán vagy svéd rendezők, vagy akár Woody Allen filmjeiben.

K. D. M.: Sajnos elég lusta ember vagyok, ezért nem beszélek nyelveket. Imádom a dán és svéd mozik világát, nagyon közel áll hozzám az a fajta színjátszás, amit képviselnek, ráadásul egy kicsit én is úgy nézek ki, mint a filmbéli emberek. Érdekes, sokan mondják, hogy hideg tekintetűnek tűnök, miközben a humor és a vidámság sokkal inkább jellemez. Nyilván a rendezőtől függ, hogy melyik oldalamat használja... Filmezni nagyon jó volna itthon is. Most jártam épp castingon és nagyon várom a választ: olyan jó volna végre egy főszerepet kapni!

Szász János A nagy füzet c. filmjében játszottál... Számomra a te jeleneted volt az egyik legemlékezetesebb...

K. D. M.: Nagyon nehezen néztem végig a dézsás jelenet a bemutatón: a vérnyomásom az egekbe szökött, az arcomat elöntötte a forróság és sokszor becsuktam a szemem, mert féltem, hogy vajon most mit gondolnak rólam az emberek. Amikor anyukám megnézte a filmet megdicsért és nem mondta, „hogy lehet ilyet csinálni", pedig számára sarkalatos kérdés a vetkőzés. Szerencsére megérti, hogy ez hozzátartozik a munkámhoz, és ha egy szerep megkívánja, akkor meg fogom tenni.

Nekem először nem is a dézsás jeleneted jut eszembe, hanem az, amelyikben kikiáltod az ablakból, hogy „vigyétek a zsidókat". Hátborzongató...

K. D. M.: Az utószinkronizálásnál egyszerűen nem tudtam kimondani ezt a mondatot, hiszen tőlem ez a gondolat rettentő távol áll. A szinkronrendező erre azt javasolta, hogy próbáljak olyasvalakire gondolni, akit nagyon utálok. Ez sem ment. Aztán eszembe jutott az a gyermeki sértettség és irigység érzése, amit akkor éreztem, mikor megtudtam, hogy „Anyánknak", Novák Eszternek lett még egy osztálya és most már nem mi vagyunk az egyetlenek. Ekkor sikerült a felvétel.

A HOPParttal most készültök az új, „Urbi et Orbi", a testi szenvedésről című bemutatótokra, amely április 11-én lesz először látható a Jurányiban. Hogy jött az ötlet, hogy Rusznyák Gábor rendezze az előadást?

K. D. M.: Kovács Marcinak volt a szívügye az Urbi et Orbi, és ő már többször dolgozott együtt Rusznyák Gáborral, aki ugyancsak jó fülű ember – mi pedig nagyon örültünk neki.

Formailag tényleg opera lesz az, amit látni fogunk?

K. D. M.: Formailag elrugaszkodunk az operától, a darabban nincs recitativo és ária sem. Inkább karakterizált énekbeszédet fogunk használni, például Szilágyi Kata fehér pápaként végig két hangon fog megszólalni. Az opera amúgy napról napra bővül, hiszen most is íródik – zenei ősbemutatóra készülünk.

Milyen hangszereken fogtok játszani?

K. D. M.: Herczeg Tomi „hupákol" (azaz különböző hosszúságú, behangolt csöveket kell egy szivacsos fakanállal ütnie), Kovács Marci hegedül, Némedi Árpi cimbalmozik, Rozs Tamás gordonkázik és csellózik, Murányi Márti harmonikázik, Szilágyi Kata zongorázik, Keresztény Tomi basszusgitározik, Szabó Józsi hurkapálcikával penget egy zongorát, én pedig fuvolázom. Emellett mindenki több szólamban énekel. Furcsa repetitív és „félelmetes" zene fog születni.

Milyen kérdések állnak a darab középpontjában?

K. D. M.: Azt vizsgáljuk, hogy az emberek hogyan lépnek át egymáson, illetve hogyan képes valaki a saját nyomorúságán felülkerekedni és újra gyönyörű fényben tündökölni. 

Kérdezett: Antal Klaudia

usz.: Színház.hu

HOPPart Társulat - Pilinszky János: Urbi et orbi

Bemutató: 2014. április 11., 12. 19.00, Jurányi

Kamaraopera éneklő színészekre, beszélő zenészekre és hupákra

szereplők:

Fehér pápa: Szilágyi Katalin

Fekete pápa: Kiss Diána Magdolna

Kardinális: Keresztény Tamás

Apáca: Herczeg Tamás

Különböző hangok a tömegből: színészek, zenekar

zenekar:

Kovács Márton

Murányi Márta

Némedi Árpád

Rozs Tamás

Szabó József

jelmez: Török Adél, Csomor Katarina

díszlet: Khell Zsolt

zeneszerző: Kovács Márton

asszisztens: Guttmann Ráchel

produkciós vezető: Várkonyi Tímea

rendező: Rusznyák Gábor