Itt a 2014-es POSZT meséje

A Pécsi Országos Színházi találkozó ez évi meséjét tesszük közzé.

A 2014-es POSZT meséje:

Az Énekes madár A hosszabbik út egy fáján ücsörgött és vígan danolászott, amikor lepillantva a fa ágai között hirtelen észrevette Az álomkommandót, mely épp arra masírozott. Hirtelen ötlettől vezéreltetve leröppent a fáról és rászállt a sorban haladó Woyzeck vállára, aki oly annyira magába fordulva baktatott, hogy észre sem vette a rajta pihegő madarat.

Így meneteltek jó ideig, amikor a táj egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott egy hatalmas, Vörös homokos fennsíkra értek. A csapat itt megpihent, az emberek hátizsákjaikból pokrócokat halásztak elő és letelepedtek rá. A kismadár meglepetten állapította meg magában, hogy minden egyes darab valódi Csipke. Csodálkozása nőttön-nőtt, amikor látta, hogy a katonák mit esznek. Ezek mind Fényevők! – kiáltott fel döbbenten. Mi történhetett velük?

Figyelme ekkor egy kis csoporton állapodott meg, akik élénk beszélgetést folytattak. Odareppent, hátha megtud valamit e különös társaságról. Szavaikból kiderült, hogy ketten közülük királyi sarjak. I. Erzsébet angol, Alkésztisz görög család gyermeke. A tanítónő, épp azt magyarázta nekik, hogy óvatosnak kell lenniük, mert a szóbeszéd úgy tartja, hogy a közelben egy igen veszélyes bánya van, akik csak a közelébe merészkedtek, valahányan Bányavakságot kaptak. „Ugyan már!" - tromfolta le Erzsébet, aki igen nagytudású és tájékozott asszony volt: „Ez csak A képzelt beteg hagymázas fantáziájának szüleménye.

Jobb lenne, ha nem foglalkoznátok ilyen csacsiságokkal." - Zárta le a vitát a királynő. A kismadár elgondolkodott a hallottakon és úgy döntött, saját szemével nézi meg azt a bányát.

Röptében még lepillantott a furcsa gyülekezetre, szárnyával legyintett egyet és vígan dalolva az Opera ultimát megkönnyebbülten tovaszállt.

Szerző: S.K.