"Mintha egy gimnáziumban lennénk" - Jordán Adél a Bagoly és cicáról

Az Orlai Produkciós Iroda július elején mutatja be Pelsőczy Réka rendezésében a Bagoly és Cica című darabot. Az előadás próbája után az egyik főszereplővel, Jordán Adéllal készült villáminterjú.

Hogy kaptad meg a szerepet?
A rendező, Pelsőczy Réka szólt, hogy az Orlai Produkciós Iroda bemutatja a Bagoly és Cica című darabot és a női főszerepet nekem szánják. Nagyon örülök, hogy rám gondoltak.

Mik egy kétszemélyes darab kihívásai?
Először csinálok kétszemélyes darabot. Gőzerővel próbálunk, minden nap tíztől kettőig. Az egész előadás egy lakásban játszódik. Jelenleg nagyon részletesen boncolgatjuk a szituációkat, minden egyes helyzetnek és mondatnak keressük az igazságát. Ez egy nagyon mulatságos darab, ami veszélyes is lehet, ha csak kényelmesen, jó ritmusban mondjuk a poénokat. Azon dolgozunk, hogy a szituációkban életre keljenek az érzelmek és a poénok is. Azért folyik a munka kicsit lassabban és részletesebben, mert addig nem is megyünk tovább, amíg tényleg meg nem találjuk az adott helyzet igazságát, vagy valami színészileg és emberileg megfoghatót.

Honnan merítesz ihletet a szerep megformálásához? Láttad a filmet, amelyben Barbra Streisand játssza Doris szerepét?
Nem láttam a filmet. Most le is kopogom, de egyelőre ehhez a karakterhez nem is kell meríteni, mert ez „árad”. Úgy érzem, hogy ez a szerep nagyon jól áll nekem és jól esik csinálni is. Így nyár elején különösen jó próbálni ezt a darabot.

Miért különleges számodra ez a szerep?
Doris személyisége közel áll a szívemhez. Ez a lány esendő és bájos. Egy magányos nő, aki csak sodródik az életében, egy igazi túlélő. Beleszeret Felixbe, nagy hévvel közeledik felé, és mindent megpróbál, hogy legyőzze a férfi ellenállását. Egyszerre kislány és nő is egyben. Nagyon összetett a karakter személyisége, ezért tud annyira hatással lenni a fiúra. Ezt szeretem benne, hogy ilyen sokrétű.

Szerinted Doris miért vonzódik annyira Félixhez?
Valamilyen módon – bár az egyik egy bagoly a másik egy cica - ugyanannyira zárkózottak, frusztráltak, félnek kimutatni az érzéseiket. Ebben nagyon hasonlóak. Nagyon erős testi vonzódás van közöttük. A másik részről pedig valamit meglát a lány ebben a fiúban, amit elkezd nyitogatni. Próbálja kimozdítani őt zárkózottságából. Szerintem pont ezt lehet szerelemnek hívni, amikor valamit meglátsz egy alak mögött és, az a valami reagál rád.

Te a Katona József Színházban vagy társulati tag, milyen érzés kikerülni ebből a közegből?
Mi pakoljuk ki a kellékeket és a díszleteket, és mi pakoljuk vissza is. Ilyet utoljára a főiskolán csináltam. Ebből a szempontból nagyon érdekes. Másrészről pedig a Jurányiban olyan, mintha tényleg egy gimnáziumban lennénk. Nagyon kellemesek, és jó hangulatúak a próbák.


Egy kétszemélyes darabnál nagyon fontos hogy jó legyen az összhang, megértsétek egymást, és meglegyen a kémia. Nálatok ez hogy alakul?
Szerintem ez folyamatosan alakul. Nyilván az ember szemérmesen kezdi a próbákat. Ráadásul mi Tomival (Szabó Kimmel Tamás) még nem is dolgoztunk együtt. Az eddigi tapasztalataim alapján, nagyon jó vele a közös munka. Hasonló a gondolkodásunk és addig tényleg nem megyünk tovább, amíg a számunkra vélt igazságot meg nem találjuk. Ez komoly összhangot ad. Az ember az elején szemérmes, mindenféle szempontból, pláne amikor férfi és női viszonyról van szó. De amikor azt látom, hogy a partneremben szakmailag is meg lehet bízni és elengedhetem magam, akkor tényleg vannak izgalmas és valóban megszületett, megtörtént, megélt pillanatok a színpadon.

Réka nem először rendez Téged. Milyen vele a munka?
Rékával egyszerűen fantasztikus dolgozni. Szerintem nagyon jó stílusa, ízlése van, szituációkban és szakmailag is jó szeme van. Nagyon szeretem benne, hogy amikor rendez, akkor rajongó típus, igazán megszereti a színészeit. Számomra az egyik legfontosabb tényező, hogy a rendező, akivel dolgozom, az szeressen engem, bízzon bennem. Ha megvan ez a szeretet, akkor sokkal inkább el tudom engedni magam, lazán tudok dolgozni és ez Réka részéről abszolút adott. Imádom, ahogy sikongva nevet bizonyos poénoknál, és ahogy együtt él az egésszel. Ő egyáltalán nem az a fajta, aki feszültségből dolgozik. Itt pont az a lényeg, hogy mindenki érezze jól magát, nem csak mi, hanem a nézők is.

Kinek ajánlod a Bagoly és Cicát?
Az nézze meg ezt az előadást, aki volt már szerelmes, és félt attól, hogy a másik nem szereti. Vagy nagyon szeretett volna valakit megkapni. Vagy aki pont attól félt, hogy mi lesz, hogyha belemegy egy kapcsolatba. Csupa olyan emberi szituáció van a darabban, amelyeket mindannyian átélünk. Csak nyilván ez egy alaphelyzet, sokkal jobban felnagyítva magát az alapszituációt, hiszen két szélsőséges, felnagyított karakterről szól.

Forrás, fotók: Orlai Produkció