Puck mindenütt ott van, csak meg kell találni - Vilmos naplója Gyuláról, 2. rész

Egy jó kis Szentivánéji álom mindent meg tud változtatni. Legalábbis ez az én benyomásom mostanában Gyulán. Például: jöhetnek akár maguk, az itteni mesteremberek és játszhatnak a (gyep)szőnyegen, a Vár előtt. Vilmos naplója Gyuláról, a X. Nemzetközi Shakespeare Fesztiválról.

Helyszínváltozás! A keddi Macbeth/Anatómia előadás a Tószínpadon lesz!

Vilmos naplója 2. rész – (2014. július 5.-6., szombat-vasárnap)

Úgy tűnik, Oberon és Titánia is Gyulán járt.

Nem mondom, hogy észrevétlenek maradtak, úgy mint én eddig ….nem is keresték a jótékony esti homályt, semmi álruha vagy inkognito. Csak úgy csilla-villa beálltak a színház központja elé.

És eltűntek. A nép meg bámulta a villogó szekeret, amit úgy hagytak ott, mint aki mindjárt érkezik és továbbhajt. Eltelt kis idő a várakozással…. Hogy hol jártak, hol se – na, az az esti homály kategória. Mert bár sejtem én, de nem tudom. Ugyanis csak távozásukról van dokumentum. Nyeregbe pattantak és uzsgyi!

De engedjünk utat a fantáziánknak: ha nem is a királyi-tündéri páros volt, de hol másutt lehetettek, mint a Vár előtt, a nagy, zöld réten. Ott, ahol a Fringe nevű amatőr sorozat zajlik. Ahol akár Puckot is látni vélhetjük, avagy feltételezhetünk egyet-mást a délutáni fénytörésben.

A hirtelen jött eső még a dobogón találta a zenélő Pernahajdereket, a Várban már készültek a harmadik Szentivánéji előadásra és ismét táblás ház előtt. A Fringe nézők és játszók a sátor alá költöztek, és mire az előadásnak vége lett, az eső is elállt. A foci és a színház meccse eközben döntetlenre áll. Az örök várvédő lovagnak a legkönnyebb: mozdulnia se kell és mindent lát.

Lehet, hogy Hippolytát és Théseust kellett volna keresnem a tömegben? De ki ismer rá ekkora kavarodásban akár a saját főnökére is? Most épp egy irodai estre készülnek, nagyokat sikkantanak egyesek a céges buli reménye hallatán, míg mások tettleg is ajzzák magukat.

Kétségtelen, hogy ezt is én írtam, a „cég” lehetne akár a kiadóm, akár a királyi udvar, akár… Jól adják az ártatlant, mulat a nép a sátorban, kavarodik a mese, keveredik a sok szereplő. És a végén minden jóra fordul. A cég ismegmarad, meg a társulat is mehet tovább. A vándorszínész sorsa már csak ilyen.

Ebben a modern világban elég sokan próbálkoznak a mi színházi módszerünkkel. Többnyire fesztiválnak nevezik, amikor messziről, rövid időre érkezik a trupp, vagy a magányos komédiás és előadja a darabot, aztán már megy is tovább. Itt is láttam egy vendéget, aki próbált a tóparton. Tudtommal hétfőn ő Hamlet lesz – átjövök hozzá majd én is a vízen. Ez a Tó az én múzsám – mondaná a Fesztivál, ha költő lenne.

Ám előbb még biztosabb talaj kell a lábam alá: köszönet a vasárnap estéért, mert előbb korom zenéje, majd soraim és a mostani kor zenéje találkoztak.

Este még jártam egyet: Szentiván éje illékony, de a városi varázslat nem múlik. Puck, csak nem itt is te intézed a dolgokat? Pikk-pakk-Pukk?

Bejegyzés és fotók: Ránki Júlia