"Zenés darabban játszani fél siker" - Villáminterjú Pál Attilával

Két héttel a Csókos asszony kecskeméti premierje előtt többek között arról mesélt Pál Attila Megyei Príma-díjas színművészt, hisz-e azokban a kísérletekben, amelyek a műfaj korszerűsítését tűzték ki célul.

 pal

 

- Nagyon sok operettben nyújtott emlékezetes alakítást. A Csókos asszony hogy maradhatott ki a nagy sorozatból? 
- Kicsit helyesbítenem kell, hiszen sok évvel ezelőtt, neves kollégáimmal készítettünk egy zenés összeállítást, amellyel bejártuk az egész országot, sőt, határon túl is felléptünk. Ebben szerepelt több sláger a Csókos asszonyból. És, mint látható, ami késik, nem múlik.
 
- Slágerek hangzanak el az előadásban. Egy-egy maratoni próba után elkísérik haza is a dalok?
- Az igazán jó nóták már csak ilyenek: fülön csípik és nem engedik el az embert... Márpedig ebben a darabban tényleg nagy slágerek csendülnek fel. Gondoljunk az Éjjel az omnibusz tetején-re, vagy az Asszonykám, adj egy kis kimenőt kezdetűre... De elárulom, hogy az én kedvencem az egyik kevésbé ismert dal: Los Angeles zsebemben lesz...
 
- Mit jelentett a sok-sok operett-szerep, ha az eddigi pályafutása szempontjából nézzük?
- Egyetlen szó villan az agyamba, és remélem, senki nem tart elbizakodottnak emiatt: a sikert. Zenés darabban játszani - legyen az operett, musical vagy éppen zenés mesejáték - fél siker. Ha a nagyszerű zenéhez, a látványos díszletekhez és jelmezekhez jó alakítások társulnak, akkor az óriási siker. Operett-musical szakon végeztem a színművészeti főiskolán, így kezdettől fogva sok zenés produkcióban vehettem részt. Fantasztikus iskola volt! A zenés műfaj sok mindenre megtanít. Olyan dolgokra is, amelyeket remekül lehet kamatoztatni prózai szerepeknél. A könnyű műfaj az egyik legnehezebb: magas színvonalon énekelni, táncolni, színészi alakítást nyújtani külön-külön is nagy teljesítmény. A zenés szerepeknél viszont mindezt egyszerre kell tudni. Hiszem, hogy nem a szerep "minősége" az elsődleges szempont, hanem a mód, ahogy az adott feladatot megoldjuk. Az operett-hősöknek is megvan a maguk sorsa: szeretnek, szenvednek, elbuknak, felemelkednek... Ha igaz érzésekkel tudjuk mindezt megmutatni, akkor jó úton járunk, és ezt a közönség nagyra értékeli. Nemre, korra, képzettségre való tekintet nélkül sok-sok ismerős és ismeretlen nézőtől hallottam, hogy azért szeretik az operett-előadásokat, mert ki tudnak szakadni a gondokkal teli hétköznapokból. Amikor beülnek a nézőtérre, arra vágynak, hogy feltöltődhessenek, és másnap újult energiával vághassanak neki a teendőknek. Ez nagyon komoly és szép feladat a színház számára.
 
- Mit gondol a műfaj "korszerűsítéséről"?
- Láttunk sok próbálkozást, de a magam részéről nem hiszem, hogy a történelmileg hű korszakábrázolás ennek a műfajnak a feladata lenne. Nem csak úgy lehet életszagúvá tenni egy operett történetét, ha vér és veríték folyik a színpadon. A Csárdáskirálynő Bónijának ugyanúgy fogtam hozzá, mint Parisnak a Rómeó és Júliában. Lehet vitatkozni, ki milyen alakítást nyújtott egy adott előadásban, de számomra mindig is az volt a legfontosabb, hogy őszinte az alakítás vagy sem. És egy operettben sokkal könnyebb lebukni... Ha egy humoros figurában fel tudjuk villantani a karakter mélységét, az fantasztikus dolog.
 
- A Csókos asszony története sem lesz modernizálva a kecskeméti előadásban?
- Aki ismeri Nagy Viktor rendezőt, az tudja, hogy látványos, nagyszerű előadások kötődnek a nevéhez. Így lesz ez most is: klasszikus felfogás és professzionális megoldás.
 
- Egészen különböző szerepei lesznek az évad során. 
- A Párcsere korrupt képviselőjével kezdtem, utána jön a Csókos asszonyban Kubanek, a hentes, majd Déry Tibor Óriáscsecsemő című darabjában négy nagyon érdekes epizód szerepem lesz, és végül Rossini-meseoperában énekelek. Négy különböző műfaj, eltérő figurák, hangulatok, stílusok - nagyszerű feladatokat hozott számomra az idei évad.

Kérdezett: Rákász Judit / Kecskeméti Katona József Színház

 

süti beállítások módosítása