"Mindenhova neked kell kopogtatni" - Villáminterjú a Junior Prima díjas Székely Szilveszterrel

Székely Szilveszter személyében első ízben kapta meg modern táncos a Junior Prima díjat. Őt kérdeztük.

A 27 éves táncossal számos produkcióban találkozhat a közönség. Játszik a Thália Színház Rozsda Lovag és a kísértet és a Pöttyös Panni az iskolában című nagysikerű gyerekelőadásaiban, a Belvárosi Színház Happy Endingjében, a Centrál Színház Hét boszorka és Chicago című produkcióiban. Táncol a Nemzeti Színház Johanna a máglyán előadásában és a Nemzeti Táncszínház számos darabjában is. Legutóbbi premierje november 13-án volt a MÜPÁ-ban, ahol az Antigonéban lépett színpadra.

- Manapság nem divatos szakma a tánc, nem is jövedelmező, ráadásul nem is egy életre szól a pálya. Hogyan lesz mégis a tánc a hivatása egy kustánszegi kisfiúnak?

- Szerintem a tánc mindig is divatos volt, ez kor és ízlés kérdése, az egy teljesen más kérdés, hogy jövedelmező-e kellőképp. A professzionális táncművészképző iskolákban mai napig túljelentkezés van, de a szakmában ennek ellenére is túlképzés uralkodik - ezt tudjuk. Nem tudunk itthon annyi táncművészt foglalkoztatni, mint amennyit kitermelünk. Így akadnak olyan tehetségek, amelyek sajnos elvesznek, mert nem találnak megfelelő táptalajt - munkahelyet, társulatot akár a megélhetésre, akár saját maguk karrierjének építésére. Vannak, akik arra teszik fel az életüket, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, mások óceánjáró hajóra szerződnek vagy egy teljesen más irányban kezdenek tanulni, remélve hogy az majd biztosítja a szükséges anyagi feltételeket a mindennapi megélhetéshez. Nagy "divatja" van a projektszerződtetésnek is, tehát az egy előadásra/darabra felkért munkának. Nincs képlet. Nekem volt kitartásom és szerencsém, illetve bíztam annyira magamban, hogy meg tudom csinálni azt, amit szeretnék - ez mai napig nem változott.

Megtartó közeg fogadott Pécsett, amikor 14 évesen oda kerültem a zalai faluból, Kustánszegről. Persze rengeteg csalódás ért, ami szerencsére erősített abban, hogy mégis ezt a pályát válasszam. Korábbi csetlő-botló néptánc illetve versenytánc alapjaim talán megfelelő alapként szolgáltak arra, hogy felvételt nyerhessek. Azzal tisztában vagyunk, hogy nem tart az aktív táncolás egy életen át, így igyekszünk a jövőnket előkészíteni. Ma már szerencsére vannak alternatívák, amikre majd támaszkodhatunk, ilyen például a tanítás, az új táncos generáció kiképzése. Nekem van egy fontos célom a tanítással, mégpedig versenytáncosok képzése klasszikus balett technikára. Ebből írtam a Magyar Táncművészeti Főiskolán is a szakdolgozatomat és megpróbáltam tudományos alapokra helyezni az akadémikus balett-technika és a mai versenytánc közötti összefüggéseket - hogy miért elengedhetetlen a balett-technika elsajátítása a versenytáncosok számára. Orosz táncosokat elemeztem és mivel ők a legeredményesebbek a mai versenytánc életben, kiváló anyagként szolgáltak. S mint tudjuk, az orosz balett-technika világhírű. Így nem volt kérdés, hogy ezt a témát válasszam.

- A mestereid találtak meg téged, vagy te őket?

- Ma már mindenhova neked kell kopogtatni, nem kapkodnak az ember után, de Pécsre kerülve nagyszerű mesterek kezei alatt formálódtam, így tudom, hogy az alapjaim valamennyire megfelelőek. Életem egyik fontos időszaka volt a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában töltött öt esztendő. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a táncművész szakma jelentős része ebben a középiskolában tanult és az innen kikerült növendékek szinte minden ma létező együttesben jelen vannak. Meghatározó mesterem Uhrik Dóra, akinek neve ismerősen cseng mindenki fülében, akinek köze van a mai magyar táncélethez. Hogy tehetséges vagyok-e eléggé, azt nem tudom. Valamiben biztos.

- Hova sorolnád magadat a mai magyar táncéletben?

- Nem tudom magam besorolni sehova - egyszerűen csak tapasztalatokat szeretnék gyűjteni, karaktereket megformálni és eredményesen dolgozni, ami épít.

- Sokat dolgozol Bozsik Yvettel – szerinted mi lehet a titka? Te mit kapsz tőle?

- 2008 óta vagyok jelen a Bozsik Yvette Társulatban, korábban dolgoztam Góbi Ritával, akivel Európa-szerte felléptünk. Yvette-nek sok szakmai lehetőséget köszönhetek, hiszen gyermek- ifjúsági- és felnőtt előadások széles skálájában közreműködhetek, sokféle szerepet megformálhatok. Továbbá általa olyan emberekkel dolgozhatok együtt, mint Básti Juli, Kulka János, Falusi Mariann, Udvaros Dorottya, Szabó Győző, Stohl András, Tompos Kátya, Jordán Adél vagy Schell Judit. Ha nem táncolok a társulatában, akkor talán soha nem lett volna lehetőségem együtt dolgozni ezekkel a nagyszerű emberekkel.

- Melyik volt a legmeghatározóbb táncelőadás, amit láttál – és melyik, amiben részt vettél?

- Nem tudnék csak egyet említeni: nagyon szeretem Egyed Bea és Újvári Milán alkotta "A szerelem természete" című előadást. Generációjuk feltörekvő és figyelemre méltó táncművészei. Beával együtt koptattuk a pécsi iskola táncszőnyegét - így elfogult is lehetnék, de ez az előadás az egyéb visszajelzések alapján is nagyszerű! Hamarosan New York-ban lépnek fel vele. Másik kedvencem Bozsik Yvette által rendezett "A lány kertben" és "Az őrült nők ketrece" - Alföldi Róbert rendezésében. Amelyben én részt veszek és legmeghatározóbb számomra, az a "Hét boszorka" című koncertelőadás a Centrál Színházban, ahol Básti Julival adok elő egy duettet.

- Mit szeretnél csinálni, ha véget ér az aktív táncos életed?

- Tanulni még mindenképp szeretnék, amennyiben lehetőségem nyílik rá, akkor külföldön. Szeretnék egyszer doktori iskolát végezni. Ahogy már említettem, a versenytáncosok képzése hosszú távú célom és ki is tartok mellette. Ameddig pedig még aktív éveim engedik - szeretnék filmben is szerepelni, mert számomra ez ismeretlen terület és nagyon vonz. Remélem, majd sor kerül rá.