"Halálkabaréra" készül - Villáminterjú Janklovics Péterrel

Gór Nagy Mária Színitanodájában végzett, majd a zalaegerszegiHevesi Sándor Színház, majd a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja lett, később a TÁP Színházban kezdett dolgozni. Országosan ismertté 2009-ben vált Janklovics Péter, amikor a Sziget Fesztivál reklámkampányában tűnt fel, mint a rendezvény arca.

- Pályád kezdetén vidéki kőszínházakban játszottál, Budapesten viszont elsősorban független társulatokkal dolgozol együtt. Miben más? Több alkotói szabadságot ad?

- Abszolút így érzem. Az alternatív színházak a kőszínházakkal szemben élveznek egy hatalmas előnyt: nagyobb kockázatot vállalhatnak. Ugyanis ha egy kőszínházakban egy előadás nem hozza meg a várt sikert, nagyon nagy anyagi veszteséggel jár. Ugyanez egy független társulatnál nem ennyire számottevő, ezért nagyobb kockázatot lehet vállalni a kísérleti előadásokkal. Cserébe viszont nagyon izgalmas produkciók születhetnek. Egy kőszínházban inkább biztosra kell menni, hiszen minimum egy évre előre meghirdetik az előadásokat, aminek nagy részét be is bérletezik, így kevésbé lehet terepe a kísérletezésnek.

- Mióta vagy a Dumaszínház tagja?

- 2009-ben jelent meg az ominózus Sziget reklám, azóta vagyok a Dumaszínház tagja. Ekkor már régóta szerettem volna stand-upolni, és egyre több ismerősöm is presszionált, hogy próbálkozzam. Viszont egyrészt nagyon rossz felvételiző vagyok és nem mertem elmenni egy Fiatal Félőrültek Fesztiváljára, másrészt nagyon lusta is voltam. 2007-től kezdve ugyan már felléptem klubokban és kocsmákban, de két év leforgása alatt alig volt több mint tíz alkalommal. Aztán egy interjúban azt nyilatkoztam, hogy ezzel is foglalkozom, amit valaki megmutatott Litkai Gergőnek, aki nem sokkal később felhívott és meg is nézte egy kocsmai fellépésemet. Ezen egyébként rajta kívül csak egy négyfős asztaltársaság volt és néhány barátom. A kis létszámú közönség ellenére tetszettem, és azóta tagja vagyok a Dumaszínház csapatának.

- Elsősorban színésznek vagy humoristának tartod magad?

- Ez érdekes kérdés. Ha színházi próbán viccelődök, a kollégák egyből rám fogják, hogy „persze, hát humorista”, ha a Dumaszínház öltözőjében kezdek bele egy hosszabb történetbe, akkor rögtön színész leszek. Elsősorban azért színésznek tartom magam, hiszen eredetileg azt tanultam, és több tapasztalatom is van benne. Mindig azt mondom, hogy a stand-upnak még a tanuló fázisában vagyok, bár a napokban gondoltam bele, hogy ez már hat éve tart. Ennek ellenére most is így gondolom, hiszen mindig van valami új dolog, amire rájövök a szakmával kapcsolatban.

- Hamarosan bemutatjátok a Jurányi Inkubátorházban a Füge és a Dumaszínház közös előadását a Kaputt című "halálkabarét" . Mesélj erről egy kicsit...

- Nem klasszikus értelemben vett kabaréról van szó, igazából egy szkeccs előadás lesz, ami különálló jelenetekből épül fel. A halál témáját járja körül és mivel ez egy független produkció, az íróknak is eléggé elszabadult a fantáziája. Lesz benne néhány nagyon elvetemült dolog, de nagyon jól lehet majd szórakozni rajta.

- Szabad a halállal viccelődni? Van az a pont, ahol azt mondod, ez már nem fér bele?

- Korábban biztos azt mondtam volna, hogy van olyan pont, ahol már nem szabad, de ez az előadás ledöntötte bennem ezeket a gátakat. Úgy gondolom, ha a nézők is tisztában vannak azzal, hogy a halál témája lesz pellengérre állítva, akkor bármi belefér. Természetesen nem lépjük át a jó ízlés határait, de gondoljunk csak a Monty Pythonra vagy a South Parkra, ők is mindenből viccet csináltak és semmi sem volt szent. Ha van létjogosultsága egy poénnak, nem is szabad, hogy határok legyenek. Ha mindig mindenkinek az érzékenységére oda kell figyelni, az megöli az előadást.

- Korábban dolgoztál már együtt Dömötör Andrással?

- 2007 környékén dolgoztunk már együtt egy nagyon érdekes előadásban. Egy romkocsmában léptünk fel egy olyan produkcióval, ami a romkocsmák közönségéről szól. A saját élményeinkből merítve improvizáltunk a próbákon, a legjobbakat rögzítettük és ebből született meg végül előadás. Akkor ez egy nagyon friss és formabontó volt és mindannyian élveztük a közös munkát.

- Hol tartanak most a próbák?

- Mindig úgy érzi az ember, hogy nagyon az elején tartunk, annak ellenére, hogy hamarosan bemutatjuk az előadást. Eddig csak részleteket próbáltunk, a jelentek sorrendjét még gyakorolnunk kell, ahogy azt is, hogy miként következik az egyikből a másik. Ettől függetlenül nem állunk rosszul, de - minden színházi produkcióhoz hasonlóan - kerek egésszé ez az előadás is csak a bemutatót megelőző héten áll majd össze.