Kulka János: "A színészettel megmentettem magam"

“Ahhoz már öreg vagyok, hogy úgy csináljak valamit, hogy nem élvezem” – mondja Kulka János.                                       

A színészlétről szólva elmondta: “Úgy élni, hogy folyamatosan magunkkal kell szembesülni, hogy minden próbán a saját alkalmatlanságunkkal kell megküzdeni, iszonyú kegyetlen. És közben folyamatosan ki vagyunk szolgáltatva, hol a rendezőnek, hol a közönségnek, hol a saját értékítéletünknek. Nekem a legnagyobb félelmem rég nem az, hogy másoknak nem felelek meg, hanem hogy magamnak csalódást okozok. És ha ez az elvárás túl nagyra nő az emberben, nem is tud megnyugvást találni, legfeljebb egy-egy pillanatra előadásonként. Persze a visszajelzés is fontos, de még ezt is el tudja nyomni a félelem, hogy a magam által felállított mércét nem ugrom meg. Pedig sosem gondoltam volna, hogy ez egyszer eljön. Fiatal színészként, amikor idősebb kollégák erre panaszkodtak, azt gondoltam: hát mi történhet? Kimegyek a színpadra és megcsinálom. Most már nem ilyen egyszerű” – fejtette ki a színész.

A felvetésre, miszerint az utóbbi időben direkt keresi a könnyed, játékos szerepeket, mint a színházban a Chicago, filmen a Swing vagy a legújabb munkája, az Argo 2, Kulka János úgy reagált: “Nem direkt keresem, de akkora választék nincs az ilyen szerepekből, hogy nemet mondjak rájuk. A Swingnek kifejezetten örültem, és az Argo 2 forgatókönyvén is olyan nagyokat nevettem, hogy nem volt kérdés, elvállaljam-e. Soha nem úgy tekintettem a pályámra, hogy komoly vagy könnyedebb szerepekre vágyom-e. Inkább az izgat, hogy feszegessem a határokat. Hogy kipróbáljam, lehet-e ötvenhat éves komoly színészként kiállni azzal, hogy meleg vagyok, lehet-e ennek ellenére transzvesztitát játszani egy filmben, vagy legyezővel fotózkodni a Playboyban. Ez kifejezetten izgat, mert attól tartok, egy kissé beszűkült, konzervatív, előítéletes országban élünk, és szeretném felnyitogatni a szemeket, kelteni egy kis feltűnést” – fejtette ki a színész.

“Iszonyatos szerencsém van. Annyira, hogy már szinte szégyellem kimondani. Szerencsém volt azzal, amilyen családba születtem, azzal, hogy egészséges vagyok, hogy nincsenek anyagi gondjaim, és az egész pályámmal is. Az iszonyatos mennyiségű szerencsén kívül alig két-három jó döntést kellett hozni az életemben, de ezeknél is inkább csak felismerni kellett a lehetőséget. Ebből az egyik legfontosabb az volt, hogy egyáltalában színésznek álltam, és elmentem felvételizni a Színművészeti Főiskolára - teljes titokban, egy gimnáziumi osztálytársam unszolására. Ezzel gyakorlatilag megmentettem magam. Nem is tudom, milyen ember lett volna belőlem, ha nem ezt választom. Most már azt gondolom - nemcsak a pályám tükrében, hanem sokkal inkább az önismeretem alapján -, hogy a színészélet megváltás nekem, akkor is, ha sok minden rossz is együtt jár vele” – tette hozzá Kulka János.

 “Ahhoz már öreg vagyok, hogy úgy csináljak valamit, hogy nem élvezem” – szögezte le a színész.

A teljes interjút, melynek szerzője Gyárfás Dorka, a Playboyban olvashatják.