Vörös és fekete – Musical-ősbemutató Kaposváron

Április 17-én tartották Kaposváron a Vörös és fekete című romantikus musical ősbemutatóját Wunderlich József és Tenki Dalma főszereplésével. A Müller Péter Sziámi által írott librettóhoz Tolcsvay László szerezte a zenét.

Müller Péter Sziámi az előadásról:

Ez nem csak a romantikus szerelem és a karriervágy drámája. Nem is csak egy feltörekvő, majd (halott) felnőtté érő kamasz pikareszkje. A kérdés nem az, amit a zanzák makacsul kiemelnek, hogy: „Pap vagy katona”? Ez a történet a fent és lent drámája. A kint és bent ütközője. A hölgyszobák falához- és az égbe támasztott létrák meg az elvétett ranglétrák tragikomédiája. A „mindenki hazudik” tablója.

Ha egy levágott fej beszélni tudna…, elmondhatná, miben tévedett, milyen ballépései juttatták őt idáig, mit lát be abból az életből, amikor még a helyén volt. És beszámolhatna arról is, hogy mi várta a benne lakó szellemet a túlvilágon.

Túl egy tucatnyi musicalsikeren se gondolhatok mást, mint amikor először vettem részt ilyesmiben: Nem kell, és nem lehet mindenből zenés darabot írni. De van olyan prózai mű is, amiből muszáj, mert a lényeg ilyenkor időszerűen és időtlenül ragyoghat fel a színpadon, a befogadást jócskán előmozdíthatja a kor nyelvén előadott színjáték és zene. Nem a poros konvenció színházi idejét éljük, hanem a merészen újraszült tradícióét.

Funtek Frigyes a darabról:

„Nem szeretnék a darabbal „üzenni”, pontosan elég az, ha saját sorsom és Julien Sorel sorsának kapcsolódásait meg tudom ragadni, és meg tudom fogalmazni. Hozzáteszem, szoros a kapcsolódás. Az én apám is ács volt, én is egy kis faluban születtem, aztán immár a világ túlfelén, Franciaországban élek. Most itt vagyok, Magyarországon, de mégiscsak a kaposvári színházban rendezek, vagyis fényévekre attól a közegtől, ahol felnőttem. Julien útja azt példázza, hogy tanulással és szerelemmel hihetetlen magasságokba emelkedhet az ember, és ezt én nem Stendhaltól tudom, hanem saját sorsomból. Julien és saját sorsom között van egyelőre egy lényeges különbség: nekem még nem vágták le a fejemet, talán nem is fogják” – mondta az előadás rendezője.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

Wunderlich József Julien Sorel szerepéről:

Bérczes László kérdésére, hogy nyilvánvalónak érzi-e a párhuzamot közte és Julien Sorel között, így válaszolt:

„Hát persze. Más kérdés, hogy nekem még nem kellett korrupt polgármester feleségét elszeretnem, a felső tízezerhez tartozó lánnyal érdekből ágyba bújnom… De az közös, hogy a kínálkozó lehetőségekből megpróbálom kihozni a maximumot. Egyáltalán, meg tudom látni, ahogyan Julien is meglátja, kiszagolja a lehetőségeket. Én is úgymond”alulról” indultam, ami nem jelenti azt, hogy ne kaptam volna egy erős és gazdag csomagot otthon. Szigort, hitet, energiát. Ezektől hol szabadulni kell, hol kapaszkodni beléjük” – mondta, Julien Sorel karakteréről pedig így beszélt:

Wunderlich József

„Ő egyáltalán nem rendkívüli ember. Naiv idealista, aki otthon egyfolytában a Bibliát és Napóleont olvassa, és azt képzeli, ő is olyan magaslatokra juthat, mint Napóleon. De hát elbukik, meghal. (…) Nem különösebben tehetséges. Vonzó fiatalember, akinek van egy szerencsés találkozása egy polgármesternével, és ez a nő őt a gyerekkorában elveszített édesanyjára emlékezteti. Ettől lesz olyan szuggesztív és ellenállhatatlan, hogy ezzel a nővel életre-halálra összekötődik az élete. A nő tolja őt előre, ő pedig jó érzékkel megleli a felfelé vezető utakat. Ennyi. Aztán amikor megoldhatatlannak tűnő helyzetbe kerül, feladja. Képességes, ügyes, apátlan-anyátlan, szeretnivaló srác, akibe bele is szeretnek, de korántsem rendkívüli ember” – vélekedett, majd hozzátette:

„Azt a világot szereti, ahová az adott pillanatban vágyik. Ezért abban az adott pillanatban azt szereti, aki ehhez hozzá tudja segíteni. Mániákusan keresi az elérhetetlent.

Az adott pillanatban ez megnevezhető, például egy Horatius-kötet, de amint megkapja, már újat akar. (…) Mint a gyerek: ha az adott pillanatban nem kaphatja meg a mindent, akkor inkább nem kell semmi. Képtelen reálisan gondolkodni. Kipipálja, amit elért, és továbblép, mert azt hiszi, amit elért, az már örök időkre megvan. A dolgok ápolása, megőrzése neki nem kihívás. Márpedig ez is az élet része – és ő nem az életet választja” – fogalmazott.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Tenki Dalma Matilde szerepéről:

Tenki Dalma, a kaposvári egyetemista lány játssza a Vörös és fekete egyik női főszerepét, Matilde De La Mole-t. Önmagáról, a színházhoz és a szerephez való viszonyáról Bérczes Lászlóval beszélgetett.

„Matilde beleszeret egy vidéki fiúba, Julien Sorelbe, miközben ez a bizonyos vidéki fiú bizony nem szereti őt. Julien épp azzal imponál a lánynak, hogy közömbös iránta. De a lány elvarázsolódik, mert először érez szerelmet életében. Akárcsak Júlia: egy ártatlan lány életébe belép egy rendkívüli fiatalember, aki kiragyog azok közül, akik őt körülveszik. Ezért is tud vele játszani Julien, mint macska az egérrel. A szüleinek pedig csak egy a fontos: a látszat. Így marad egyedül, abszolút egyedül” – fogalmazott, majd a karakterben rejlő ellentmondásról beszélt, mely szerint szó nélkül engedelmeskedik az apjának, miközben bátor és szabad emberként odaadja magát annak, akit szeret.

„Itt segítenek a dalok. A rövid prózai jelenetekben a szófogadó, fegyelmezett, érzelmeit inkább palástoló kislányt látjuk, miközben a dalokban felszakadhat a lelke. Ezt tudja ez a műfaj” – mondta, majd elárulta, hoyg játszott-e már musicalben.

„Vágytam rá, de még soha nem játszottam. Meg is lepődtem, amikor a meghallgatás után engem választott Tolcsvay László. Mindenesetre nagyon örülök, hogy végre kipróbálhatom magam egy igazi zenés darabban” – mondta Tenki Dalma.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Vörös és fekete

musical 2 részben 

regényes musical két részben

Író: Stendhal

Színpadra alkalmazta: Müller Péter Sziámi

Dalszöveg szerző: Müller Péter Sziámi

Rendező: Funtek Frigyes

Zene: Tolcsvay László

Színész:

Julien Sorel - Wunderlich József

Fouqué, a barátja - Sarkadi Kiss János

André Sorel, Julien apja - Lecső Péter

Didier Sorel, Julien bátyja - Váncsa Gábor

Fréderic Sorel, Julien másik bátyja - Fándly Csaba

De Rénal, polgármester - Gyuricza István

Louise, a felesége - Nyári Szilvia

Élisa cselédlány - Érsek Obádovics Mercédesz

Altamira gróf, spanyol menekült - Szvath Tamás

Derville-né, Louise barátnője - Czene Zsófi

Valenod, a szegényház igazgatója - Serf Egyed

A Püspök, majd Érsek - Szula László

Pap, püspöki helynök - Lugosi György

XVIII. Lajos király - Kósa Béla

De La Mole márki - Kelemen József

De La Mole márkiné - Varga Zsuzsanna

Matilde De La Mole - Tenki Dalma

Norbert, a bátyja - Mohácsi Norbert

Croisenois, Matilde vőlegénye - Váncsa Gábor

De Luz, Matilde széptevője - Fándly Csaba

De Beauvoisis lovag - Tóth Géza

Ügyvéd - Kalmár Tamás

Ügyész - Zalányi Gyula

Díszlet: Csík György

Jelmez: Csík György

Zenei vezető: Faragó Béla

Koreográfus: Vincze Balázs

Korrepetitor: Barabás Edit

Súgó: Csorba Mária

Ügyelő: Bors Gyula

Segédrendező: Pintér Katalin, Kovács Benjámin

Világításterv: Memlaur Imre