Esterházy Péter: "Mindig is maga az írás foglalt le"

Esterházy Pétert a Szabad Föld kérdezte. Lapszemle.

Kollégája, Spiró György szerint a prózaíró „különös figura, nem lehet tudni, hogy miért csinálja, általában lumbágós és életidegen”. A kérdésre, rá igazak-e ezek a megállapítások, Esterházy Péter úgy válaszolt: “Ha az ember 8–10 órát ül naponta, elkezd fájni a dereka. Engem már megoperáltak porckorongsérvvel, úgyhogy egyre jobb. Az életidegenség is előbb-utóbb bejön. A mondott dolgok miatt egész nap ülünk a szobában, önsajnálósan azt lehetne mondani, hogy a munka feleszi az életünket”.

Fotó: Erdőháti Áron / Marie Claire

Arról, miért csinálja, így beszélt: “Erre nagyon sokféle válasz létezik, az újságíróknak kitaláltaktól a sajátokig. Valójában sosem tettem fel magamnak ezt a kérdést, mert mindig is maga az írás foglalt le. Nyilván a prózaíró azért csinálja, mert kiderül, hogy tudja csinálni. Majd belebonyolódik. Közben arról se feledkezzünk meg, hogy ez kemény munka, „mondd meg anyádnak, nem szórakozni járunk ide”, vagy megfelelő helyen olvasható az is: „arcom verítékével”. Az irodalomtörténetben nem ismerek egyetlen komoly prózaírót, aki ne lett volna szorgalmas. Anélkül nem megy, de az sem elég. Ha tehetséges vagy, az jó, de a tehetségnek is vannak veszélyei. Ha pedig tehetségtelen vagy, az sem biztosíték a jó műre. Nincs semmire sem biztosíték. Arra sem, hogy az ember a következő könyvet meg tudja írni. Ez az, ami szétcincál. Ez a nehéz. (…) Ez nem változott az elmúlt 40 évben. Nem tud. Minden egyes könyvnél ugyanazt az izgatottságot érzem. Hogy valami új kezdődik, aztán az izgalom és a szorongás, hogy mi is lesz ez. Szóval az összes közhely megtörténik az emberrel”.

Annak kapcsán, hogy Kristóf Luca szociológus Véleményformálók című könyvében egy tízéves kutatás összegzéseként arra az eredményre jutott, hogy ő bír a legnagyobb tekintéllyel a kulturális élet meghatározó alakjai közül, politikai lapjárástól függetlenül, úgy reagált: "Az érzett hőmérséklet egészen más. Nyilván az ember szívesen olvassa, hogy őneki a filológusok és a szervezett vasmunkások között is nagy a presztízse, támogatom ezeket a kutatásokat, de életélményként kimarad. Ráadásul a helyzet egyre rosszabbul alakul". 

„A megírandó még mindig nyomaszt” – írta egy helyütt. Ennek kapcsán elmondta: "Két-három konkrét dolgot akarok még megírni, köztük egy újabb Egyszerű történetet. Ember tervez, Isten végez... A nyomasztás furcsa dolog, mert amíg nincsen meg, miről írok, addig az nyomaszt. Amíg írom, akkor az nyomaszt, s amikor már kész van, akkor meg az. Jó szakma ez".

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.