Néző nélkül nincs színház - Interjú az Örkény közönségszervezőivel

A néző a színházban először a közönségszervezőkkel találkozik. Endrédi Krisztina szervezésvezető, Komon Ági, Őri Bea és Pongrácz Györgyi szervezők meséltek.

Hogy épül fel a közönségszervezés, kinek mi a feladata?

KRISZTI: Az ügyfélfogadás mindannyiunk feladata. A belső és külső pénztáraink a jegy- és bérleteladással, illetve a tájékoztatással foglalkoznak. A közönségszervezés részterületeit felosztottuk egymás között: az iskolákkal, csoportokkal Györgyi foglalkozik, a bérletesekkel Ági van napi kapcsolatban, pártoló tagjainkkal pedig Bea. Emellett Ő vezeti a pénztárkönyvet is, mint egy belső pénztáros. A színházon kívüli programokon - Örkény Kert, Pozsonyi Piknik, Színházak Éjszakája, egyéb kulturális rendezvények – közösen veszünk részt.

GYÖRGYI: Vannak külső szervezőink is, akik cégek, intézmények dolgozóit személyesen keresik fel színházjegyeinkkel. A velük való kapcsolat is napi munkánk része.

Fotó: orkenyistvanszinhaz.hu

Amikor elkezdtem színházzal foglalkozni, még a külsős szervezők adták el a jegyek tetemes részét, rájuk épült a színházak szervezése. Ez megváltozott. Mi az oka ennek?

KRISZTI: Folyamatosan csökken a számuk, most a teljes jegyeladás kb. 7-8 %-át értékesítik, míg pár évvel ezelőtt még a jegyek egyharmadát adták el. Helyüket átvette az internet, az online jegyvásárlás, és a bérletesek. A nagy cégek, ahova jegyet árulni jártak, megszűntek. Ráadásul ebből nem lehet megélni. Néhány régi nagy szervező - a színház szeretete miatt - nyugdíjasként még vállalja ezt a munkát, de nincs utánpótlás.

ÁGI: Sok színház kínál akciókat, ezért nekik nehéz eladniuk a teljes árú jegyeket, így részben a színházak lehetetlenítik el őket.

BEA: És ott vannak a bevásárlóközpontokban lévő külső pénztáraink, ahol jegyeink 10%-át értékesítették kollégáink.

Hogyan kezdődött a jegyértékesítés a plázákban?

BEA: Mindig új irányokat keresünk. Pár éve az Allee-ban szerettünk volna helyet bérelni a karácsonyi időszakra. Akkor még elutasítottak, mivel nem találták profiljukba illőnek. Így az Allee melletti szabadtéri karácsonyi vásárba mentünk ki, nagykabátban is vacogva, a mobilinternetet a ruhánk alatt melegítve árultuk a jegyeket. Ma már öt helyen van külső pénztárunk, az Allee-ban, az Arénában, a Duna Plázában, a Camponában és a KÖKI Terminálban, és állandó munkatársaink várják az érdeklődőket. Nincs könnyű dolguk, a bevásárlóközpontok forgatagában kell kapcsolatot teremteniük leendő nézőinkkel.

Bea, Te vagy itt a legrégebbi munkatárs, ha jól tudom, nézőtéri dolgozóként kezdted.

BEA: 2004-ben egyetemistaként jegyszedő lettem az akkor alakult Örkény Színházban, és szinte minden estémet itt töltöttem. Ezt 4-5 évig csináltam, majd voltam váltópénztáros is, miközben két évig a Bárka Színházban dolgoztam. Amikor Kriszti visszahívott közönségszervezőnek, nem volt kérdés a válaszom.

Györgyi, Te honnan jöttél?

GYÖRGYI: 2002-ben, húsz év után költöztünk vissza Miskolcról Budapestre családommal. Pedagógusként nem kaptam állást, maradt a szervezés. A Budapesti Kamaraszínházban, majd az Új Színházban dolgoztam, végül sikerült a nagy vágyam, és ide jöhettem.

Ági, Te is az Új Színházból érkeztél.

ÁGI: Külsős szervezőként kezdtem, majd az Új Színház közönségszervezésén dolgoztam. Boldog voltam, amikor ide, az Örkénybe kellett egy negyedik munkatárs, és Kriszti megkeresett.

KRISZTI: Egyértelmű volt Ági személye, nem is jutott eszünkbe más. Számunkra egy új kollégánál fontos volt, hogy az alapvető elvárások felett, személyiségével erősítse összeszokott csapatunkat.

Fotó: Nagy Gergő

Kriszti, Te közönségszervezőből lettél vezető.

KRISZTI: Nyolc éve dolgozom itt, és ez a hatodik évadom szervezésvezetőként. Amikor felmerült, hogy vegyem át a szervezés vezetését, az nagy kihívásnak ígérkezett. A szervezés valahogy nem volt része a színház életének. Kívülállók voltunk. Az egyértelmű volt, hogy ezen változtatni kell, de hogy ez működik-e, elfogadják-e a kollégák és persze főleg a vezetőség, hogy másképp szeretnénk, hogy a jövőben be kell minket vonni a dolgokba, és ez mindenkinek többletenergiájába kerül, azt nem lehetett előre tudni. Ennek a munkának a színházi szakmában sajnos nincs sok értéke, azt gondolják, ha megy egy darab, azzal nincs dolgunk, ha nem megy, akkor persze rossz a szervezés. Mácsai Pali részéről a bizalom megvolt, de az első két év nagyon nehéznek bizonyult. Meg kellett tanulnunk együtt gondolkodni, elfogadni egymás véleményét. Sokáig még betolakodónak éreztem magam a különböző megbeszéléseken. Ugyanakkor nagyon sok pozitív élményben is volt részem. Csunderlik Zitától, aki a művészeti titkárunk volt akkor, és Herboly Domonkos gazdasági igazgatónktól az elejétől nagyon sok segítséget kaptam. A művészeti titkárság és a gazdasági osztály munkatársaival azóta is kiváló a kapcsolatunk, becsüljük és segítjük egymás munkáját. Igyekeztem jól képviselni a szervezés érdekeit, és emellett megőrizni a humorérzékemet. A második évtől már Beával és Györgyivel alkottuk a szervezést, és ők erős támaszt nyújtottak a nehezebb helyzetekben. Igazi véd- és dacszövetség van közöttünk azóta is, és Ági csak erősítette a csapatot. Az élet minket igazolt. Régebben, ha végigmentél a folyosón, köszönt a műszakis kolléga, de fogalma se volt arról, hogy ki vagy. Most már ismerjük is egymást, és így lehet igazán együtt dolgozni. Egy dolgot sajnálok csak, hogy vezetőként lényegesen kevesebbet tudok ügyfelekkel foglalkozni, pedig számomra ez a munka legkedvesebb része.

BEA: Krisztinek határozott elképzelései, átgondolt céljai voltak. Télen, hóesésben hoztuk-vittük a laptopot az Allee-nál, nem azért, mert mondták, hogy ezt csinálni kell, hanem azért, mert akartuk, mert hittünk benne, hogy ettől majd jobb lesz. Voltak vágyaink, és szerencsére kitartásunk is.

KRISZTI: Fontosnak tartom a példamutatást, a felelősségvállalást, a következetességet. Arra törekszem, hogy a munkatársaim tudják, hogy mindig számíthatnak rám, ahogy én is számíthatok rájuk.

A lelkesedésetek azóta is töretlen…

GYÖRGYI: Nekünk ez nem munkahely, ahova be kell járni, eladni a jegyeket és itt ülni nyolc órát. Mi nem „áruljuk” a jegyeket, egyikünk sem jó kereskedő. Sokkal fontosabb, hogy bejön a néző, érdeklődik, és elégedetten távozik. Nem az a célunk, hogy rátukmáljuk a jegyet, bérletet, hanem olyat ajánljunk, ami elnyeri tetszését, és a későbbiekben újra a mi színházunkat válassza.

KRISZTI: Két hónappal előre kell dolgoznunk. Már ajánljuk az új előadás jegyeit, mikor még meg sem kezdődtek a próbák. Fontos, hogy bizonyos információk birtokában legyünk. Elolvassuk a szövegkönyvet, beszélünk az alkotókkal, ott vagyunk a tervelfogadáson, figyelemmel kísérjük az új darab születését. Nyitottak vagyunk, minden évben változtatunk valamit, sose gondoljuk azt, hogy pl. ebben az évben itt volt 16 800 diák, akkor most Györgyi hátradől, és megveregeti a saját vállát.

BEA: Egyik legszebb sikerélmény, amikor valaki felháborodva jön be, vissza szeretné váltani a bérletét, de ehelyett újabb jegyekkel távozik. Ha egy néző hozzánk betér, akkor addig foglalkozol vele, amennyi időre neki szüksége van, ha ez 25 perc, akkor annyi. Néző nélkül nincs színház.

GYÖRGYI: Kommunikáció és empátia. Minden emberrel másképp kell foglalkozni!

Megértem, hogy a nézők szeretnek beülni hozzátok, mert mindig jó hangulat van, én magam is sokat járok ide.

KRISZTI: Szerencsére többen vannak így ezzel. Mindenkinek más az erőssége a csapatban, de közös bennünk a lelkesedés, igyekszünk mindig pozitívak lenni, és a fontos dolgokról egyformán gondolkozunk. A nehéz napokat pedig humorral és csokoládéval vészeljük át.

Ettől az évadtól már egy szépen felújított irodában várjátok a hozzátok betérőket.

KRISZTI: Nagyon örülünk neki, hogy végre „fizikailag” is a színház részévé váltunk. Kulturált, szép környezetben fogadjuk nézőinket, és a galériával megvalósult régi álmunk, hogy a különböző háttérfeladatokat – amiből egyre több van – hatékonyabban tudjuk elvégezni. Szép lett és komfortos, már nagyon várjuk, hogy birtokba vegyük. Jegypénztárunk is megújult, a nyitott pult már alkalmas a színvonalas kiszolgálásra, közvetlenebb kommunikációra nézőinkkel. Az iroda megújulása több, mint épületfejlesztés: az elmúlt évek közös munkájának az eredménye. Ahogyan az is ennek a munkának köszönhető, hogy a tavalyi évadban a teljes jegyeladás meghaladta a 100%-ot. A nagy alkalomból kaptunk a vezetőségtől egy tortát, amin egy 100-as gyertya égett. Valódi meglepetés volt, nem számítottunk rá. Helyes, őszinte, gesztus, amiben benne volt a szeretet és a megbecsülés, ami miatt szeretünk itt dolgozni.

Az Örkény Színház szervezésének tagjai: Endrédi Krisztina szervezésvezető, Komon Ági, Őri Bea és Pongrácz Györgyi szervezők; Aranyi Bianka, Dani Orsi, Horvát Kriszti, Jándy Éva, Karmacsi Balázs, Karmacsi Emi és Sölét Mária jegypénztárosok.

Forrás: orkenyistvanszinhaz.hu