Gáspár Tibort nemrég az Anyám és más futóbolondok című filmjében nyújtott epizódalakításáért díjazták a filmkritikusok. A színészt a 168 Óra kérdezte.
Gáspár Tibor szerint az Anyám és más futóbolondok a csendesebb többségről szól, azokról, akik bármely körülmény között élni szeretnének. "Lajosról eszembe jut apám meg a szintén színész Sándor bátyám vagy a szentesi szomszéd, meg mások. Akik nem ismernek megalkuvást, csak erős kényszer hatására moccannak arrébb. Ha rájuk zúdul háború, holokauszt, forradalom, másféle kataklizma. Fekete Ibolya saját családja kapcsán szellemesen, öniróniával beszél erről a filmjében. Ez a látásmód is közel áll hozzám" - hangsúlyozta.
Fotó: fidelio.hu
A szentesi évek után a budapesti főiskolán eltöltött időről így fogalmazott: "Rám tört a szabadság. Derzsi János osztálytársammal zabolátlan csikók voltunk. Őt másfél év után ki is csapták, Major Tamás vette vissza később. Én két évig abból próbáltam megélni, amit a szentesi gimnáziumban tanultam Bácskai Mihálytól, a híres drámapedagógustól. Előfordult, hogy ellógtam a reggeli balettórákat, a kevésbé fontosnak gondolt stúdiumokat."
Másodév végén aztán „körülnézhettek” a leningrádi színművészetin. "Hallgatói bent éltek az iskolában. Hajnalig dolgoztak, és már kora reggel ott voltak a pantomimórán. Bezerédi Zoli, Máté Gábor meg a többi osztálytársam még aludt, mi valahogy összekaptuk magunkat Kuna Karcsival, Szirtes Gáborral. Néztük a szovjet színinövendékeket: azt mímelték lenyűgözően, hogy gyorskorcsolyáznak. Ott döbbentem rá: ehhez a hivatáshoz sokkal több munka kell. Attól kezdve kritikusabb és szigorúbb lettem önmagammal. Osztályvezető tanáraimtól, Kerényi Imrétől és Huszti Pétertől is az utolsó két évben kaptam a legtöbbet" - mesélte Gáspár Tibor.
A színész elmondta, a nyolcvanas években még elcsípett valamennyit az „aranykor” végéből. "Ám Bessenyei Ferenc már akkoriban azt mondogatta: el nem tudjuk képzelni, milyen rangja, megbecsülése volt egy színésznek az ötvenes, hatvanas, hetvenes években. Nem csak tisztelték, szerették is őket. Ez a rendszerváltás idején kopni kezdett, ahogy a megmutatkozások lehetősége is. Sok a celebgyár, a Stanci néni színi iskolája. Én tényleg nagy mázlista vagyok, hogy negyvenes éveim derekán 'felfedezett' a film. Színésznő nem is remélhet ilyet, ha oda a hamvassága. Cudar világ" - fogalmazott a Jászai-díjas művész.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.