A párnaember - Szikszai Rémusz a Radnótiban rendez

Márciusban megkezdődtek Martin McDonagh A párnaember című darabjának próbái a Radnóti Színházban. A premiert május 7-én tartják.

A tíz évig sikerrel játszott A kripli ír szerzőjének 2003-ban írott Olivier-díjas darabját Szikszai Rémusz állítja színpadra a Nagymező utcai színházban. Az előadás főszerepeiben Köles Ferencet, Pál Andrást, Schneider Zoltánt és Rusznák Andrást láthatják, a további szerepekben Pallai Mara és Ács Norbert bábszínészek, valamint Bach Zsófia tűnik fel.

A március 21-i olvasópróbán először a rendező mesélt a darabról, majd bemutatta a díszletterv makettjét (Varga Járó Ilona munkája) és jelmezeket (Kiss Julcsi), valamint a Hoffer Károly által tervezett bábokat és kellékeket, végül a színészek felolvasták a darabot.

Fotó: Dömölky Dániel

A történet egy meg nem nevezett totalitárius államban játszódik, egy olyan világban, ahol bármi megtörténhet. Katuriant, az írót többszörös gyerekgyilkosság vádjával hallgatja ki Tupolski és Ariel – a jó és a rossz zsaru –, ugyanis bizarr, horrorisztikus témájú novellái gyanúsan sok esetben válnak valósággá a városban. A kihallgatás során fény derül Katurian és szellemileg visszamaradott fivére, Michal zaklatott gyerekkorára, és ahogy halad előre a történet, a nyomozók valódi arcát, múltját, motivációit is megismerjük. Torokszorító dráma az emberi kegyetlenségről és a történetmesélés erejéről.

Szikszai Rémusz rendező a darabról:

„A párnaember egy megrázó történet a művészetről és annak vélt vagy valós hatásáról; a tükörről, amit elénk tart. Látjuk-e magunkat ebben a tükörben akkor is, ha szörnyetegnek mutat? Képesek vagyunk-e belenézni ebbe a tükörbe? És ott a valóságot látjuk-e? Vagy eltartjuk magunktól és nem akarunk szembesülni azzal, amit ott látunk? Mi a valóság? Mi a fikció? Egy történet, ami a szeretetről és annak hiányáról szól. A bizonytalanságról, amiben élünk, ami a sajátunk, ezért történetekbe kapaszkodunk. Szép és kegyetlen történetekbe. Ez lehet egy egyszerű novelláskötet, de lehet a Biblia is…”

Fotó: Dömölky Dániel

A szerzőről:

Az 1970-ben született Martin McDonagh a ma élő egyik leg(el)ismertebb angol-ír dráma- és forgatókönyvíró, filmrendező.  McDonagh egészen különleges módon ötvözi műveiben a fekete humort az idegborzoló erőszakkal, munkásságát gyakran hasonlítják Tarantinóéhoz. Drámaíróként sajátos írói stílusa és bravúros nyelvhasználata okán Harold Pinterrel szokták együtt emlegetni.

Az ír szülők gyermekeként született McDonagh Londonban nőtt föl, de az iskolai szüneteket Nyugat-Írországban töltötte, mely első hat színdarabjának – köztük a Radnótiban 10 éven át játszott A kriplinek – a helyszínét adja.

Nagy hatással volt rá bátyja, aki forgatókönyvíró akart lenni. McDonagh-t is a film vonzotta. Tarantino, Sergio Leone, Sam Peckimpah nyomdokaiba akart lépni. Húsz éves korára már négy egész estés film forgatókönyvét megírta, és vázlatokat készített vagy féltucat másik filmhez. Mivel a filmstúdiók visszautasították, televízió- és rádiójátékokat kezdett írni, de itt sem járt sokkal több sikerrel. Első 22 próbálkozását a BBC elutasította. Volt olyan nap, hogy hat nemleges választ is kapott. McDonagh erre a színház felé fordult, amihez addig vajmi kevés köze volt, és ezzel gyökeres fordulatot vett az élete.
1997-ben – 27 évesen – McDonagh volt Shakespeare óta az első drámaíró, akinek egyszerre négy művét is játszották Londonban.

Színműveivel számos díjat nyert, A párnaember című drámája megkapta a legjobb színdarabnak járó Olivier-díjat, a New York-i kritikusok pedig a Legjobb Külföldi Színdarab díjával jutalmazták.

Azóta sikerült betörnie a film világába is. Első filmje, a Six Shooter 2005-ben megnyerte a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Második filmjét, az egész estés In Bruge-t (melyet a magyar mozik a félrevezető Erőszakik címmel játszottak) ő maga írta és rendezte. A Colin Farrell, Brendan Gleeson és Ralph Fiennes főszereplésével készült alkotás is Oscart érdemelt, ezúttal a legjobb eredeti forgatókönyvért.