Film és indiai klasszikus tánc a MOHA esteken - Interjú Bittner Meenakshi Dórával

Bittner Meenakshi Dóra Holdon át című élő Bharatanatyam táncelőadása április 22. 20 órakor mutatkozik be a Mozdulatművészek Házában, az azonos című kisfilm vetítése után.

Fotók: Tóth Tamás

A Holdon át: 

A Holdon át című rövidfilmben zavarba ejtő, realista és egyben meseszerű valóság tárul elénk. Két síkon haladunk, akár csak legbelső útjainkon, ahol egyedül kell átvágnunk az erdők sűrűjén.

A Holdon át a dél-indiai szakrális tánc művészetét társítja a film cselekményével, felváltva használva az archaikus és realista színészi játékot. A filmben egyedi módon megelevenedő Bharatanatyam, az indiai szakrális táncok egyik színpadra emelt változata, melynek lényege a letisztult, harmóniába rendezett, dinamikus művészi mozgás, archaikus színészi játék, és a zenei alap együttese.

A tematikus Bharatanatyam előadás a Holdat emeli középpontjába, és egyben bepillantást nyújt a Bharatanatyam egyedi megjelenésébe a filmművészetben, a 2015-ben elkészült Holdon át című kísérleti kisjátékfilm által.

A film a Hold által inspirált érzéseink, hitünk és kételyeink hullámzó mozgása, kifinomult esztétikája mentén halad. A kamera egy díszes öltözetű táncosnő nyomába szegődik és követi az erdőn át. Általános érvényű szimbólumokkal találkozunk új látószögből, célba véve ezzel mélyen rejlő ...érzelmeinket, és ösztöneinket. Zavarba ejtő, realista és egyben meseszerű valóság az, melyben a hősnő útja vezet. Olyan mintha két síkon haladnánk egyszerre, akár csak legbelső útjainkon, ahol egyedül kell átvágnunk az erdők sűrűjén.

A film egyik alkotója, a filmben szereplő Bittner Meenakshi Dóra, Magyarországról indulva a dél-indiai Chennai-ban tanulta a Bharatanatyam művészetét, Jayanthi Subramaniam vezetésével. A film rendezőjének, Tóth Tamásnak, ez már a negyedik indiai tematikájú filmje, és bár látásmódja mindig egyedi és kísérletező, munkáiban nagy szerepet játszik közös kultúrkincseink felmutatása.
Tóth Tamás indiai tematikájú filmjei: Yantra (2008) Guru (2010) Szentendre-Swamimalai (2015) Holdon át (2015)

Interjú:

Mesélnél arról, hogy hogyan találkoztál az indiai tánccal? Volt korábbról táncos tapasztalatod?

Bittner Meenakshi Dóra: Mozgásszínházi alapjaim voltak, és egyáltalán nem is gondoltam, hogy táncos leszek! Egy keresésből sodródtam ebbe az irányba. Azt hiszem, az indiai tánccal való találkozásom sorsszerű találkozás volt, mert onnantól kezdve nem engedett el. Én sem engedtem, bár nem tudtam, hogy hova vezet majd az út. Amikor már évek óta foglalkoztam ezzel, és kimentem Indiába, még akkor sem. Valójában nem is számított, egyszerűen csak örültem, hogy ott lehetek, a részese lehetek. Nagyon nagy ajándék volt abban a pillanatban, hogy a tanulásnak ezt a folyamatát megismerhetem, nem volt bennem elvárás, hogy mit szeretnék majd elérni vele. Egy erős, ösztönös talajfogás volt ez számomra Dél-Indiában. Tényleg hazataláltam.

Mikor itthon vagy, mit gondolsz, mi a szereped abban, hogy egy ilyen távoli, több ezer éves kultúrát képviselsz? Hogyan tudod átadni az embereknek? Mennyire nyitottak erre?

BMD.: Amit elsősorban át szeretnék adni, az természetesen a műfaj. Ezzel együtt egy másfajta habitust is képviselek, ami talán a legnagyobb kihívást jelenti, valamint ez az, amitől én részben hazataláltam ott. Ösztönösen ezt a fajta hozzáállást, mélyebb alázatot kerestem, amivel az indiai emberek állnak az élethez, és a művészethez - spontán. Persze részben tanult is, átadott is lehet, de ösztönösen is van egyfajta lágyság és finomság abban, ahogyan a dolgokhoz viszonyulnak. (…) Ez az embernek egy olyan finom rezgése, amitől jól érzi magát vagy sem, ha belép egy térbe… Tulajdonképpen apróság, mégis nagyon meghatározó, hogy hazatalál-e? Ezt az ott tapasztalt hozzáállást is szeretném átadni, nem csak egy kulturális örökséget. Igaz, ha ez utóbbi látszik csupán kívülről, az is nagy boldogságot jelent, mivel egy kulturális értéket képviselek. De a saját belső utam, amit magaménak érzek, amiről azt gondolom, hogy a műfaj kulcsa, az ez a másfajta rezgés. Nagyon érdekes az is, hogy milyen formák jöttek létre az indiai klasszikus táncban, hogy hogyan használják a testüket, a ritmust és a koreográfiát, de véleményem szerint a lényeg, amit igazán művészetnek nevezhetünk, az ebben a finom rezgésben rejlik.

Beszéljünk most kicsit a Holdon átról! A Hold, mint téma hogyan talált meg Téged? Az indiai kultúrában van-e különösebb, konkrét jelentése a Holdnak?

BMD.: A Hold szintén érzelmi alapon talált meg. Egyrészt rengeteg aspektusban befolyásolja az embereket a Hold, és Indiában erre még figyelnek. Európában is fontos, de Indiában szemmel láthatóan kiemelt a Hold szerepe, az egész kultúra jobban ismeri jelentőségét. Jó példa, hogy a mai napig meghatározó Indiában, hogy egy előadást, tánc vagy zenei előadást mikorra helyeznek. Természetesen praktikus szempontok is közrejátszanak, de figyelik, hogy a Holdnak melyik fázisába esik, legalább azt, hogy melyik a szerencsésebb időszak. Így lehet, hogy fogyó Hold végén szinte egyáltalán nincsenek előadások, míg, amikor erős a Hold hatása akkor nagyon sok előadást szerveznek.

Valóban energiamennyiséggel bír, hogy a Hold éppen milyen fázisában van, nagyon sok érzelmi kapcsolódás van a Holddal, a női szereppel is összefonódik. Tudjuk, hogy a Hold ösztönösen hatással van az élő szervezetre, emberre, növényre, állatra egyaránt, a földi életre. A kevésbé tudatos rétegeinkre hat, és ezekből a sokkal kevésbé tudatos rétegeinkből táplálkozik a művészet, ilyen szempontból determinálja a művészetet.

Másrészt feltűnő, hogy az indiai kultúrában mennyire fontos szerepe van ennek az égitestnek. A művészetben az idő, és hangulat meghatározására is használják, gyakran a Holdhoz viszonyítva fogalmaznak; hogy éppen újhold, félhold, vagy telihold van…

(…) Észrevettem ezt a finom köldökzsinórt, amivel az indiai tánc összefonódik a Holddal és egy idő után azt éreztem, hogy ez nekem is ennyire fontos. Ehhez próbáltam kapcsolódni, ezt kiemelni, és onnantól elkezdett köré gyűlni az anyag. Már évek óta tart ez a folyamat, és valószínűleg még nem értem a végére. Tulajdonképpen annyi történt, hogy reflektorba helyeztem a Holdat, ami nem volt nehéz, mert eleve ott volt mindenben, és így született meg a Holdon át, nagyon ösztönösen.

A Hold témája köré gyűltek a táncok?

BMD.: Témájában volt az én alap improvizációm a Holddal, és a repertoáromból azokat a darabokat fűztem még ide, amikben azt gondolom, hogy kiemelt szerepe van a Holdnak. Most annyit aktualizáltam még ezen kívül, hogy van egy olyan darab, aminek kifejezetten a tavasz a központi témája. Számomra nagyon nagy öröm, hogy egyrészt a Holddal, másrészt az aktuális megélt évszakkal lehet azonosulni.

Az estnek van egy négyes felosztása, ez a Hold négy fázisára reflektál? Milyen jelentősége van a négyesnek számodra?

BMD.: Igaz, hogy a Holdat oszthatjuk négy nagy fázisra, de több fázisra is. A négyes komplex, nagyon sok mindenben megtalálható, ebben a műfajban is. Ha egy másik, nagyon alapvető példát veszünk, mint a négy égtáj, akkor beszélhetünk a tánc irányairól, ez a rítusban kap kiemelt szerepet. Azon túl, hogy van egy frontális közlése is ennek a táncnak, ha visszahelyeznénk egy templomi színpadra, akkor ki kellene nyitnunk a teret a többi irányba is. Fontos lesz az is, ami kétoldalt, és a hátunk mögött van.

A négyes zenei szempontból, ritmikailag is nagyon jelentős. Bár ebben a táncban több alapritmust használnak, sem mint a négyest, de ez az, ami összeköti más zenei alapokkal; az európai, északi, és déli hagyományokkal, így válik általános alapértékké, ami összeköti a dolgokat. Ez nyomon követhető a zenei ritmusokban és a térben is. Olyan általános dolog, amit mindannyian értünk. Mondhatjuk, hogy a négyes felosztásnak van az emberiség szempontjából egy össz-értelmezhetősége. Ezért igaz, hogy szívesen használom a négyest, és szerepe van a négyesnek az előadáson belül… Indiában egyébként a zenészek, táncosok a négyes ritmust „Heartbeat”-nek nevezik.

Pénteken a Holdon át című kisfilm is látható lesz, aminek Te jegyzed a forgatókönyvét. Mennyire volt kihívás számodra ez a feladat?

BMD.: Nem egyfajta műfaji kacsingatás ez, bár dolgoztam már közösen forgatókönyvön, de a Holdon át esetében, annyira ebből a műfajból fakadt a téma, hogy nem történhetett máshogy. Én tudtam igazán lekódolni, hogy mi az, amit érzek, mit szeretnék, hova szeretném vinni… Kicsit már a Yantrában is így volt, de az valóban táncfilm, míg a Holdon átot nem mondanám feltétlenül annak.

Sok-sok ellenpont találkozása a film, már csak, ha a műfajok, vagy a helyszínek kettősét vesszük, olyan mintha egy szimbólumokkal teli mesefonal lenne.

BMD.: Maga a kisfilm műfaja egy nagyon esszenciális dolgot kíván meg, és azt hiszem, hogy itt a téma gazdagságából kifolyólag is nagyon erősen szimbólumokban tudtunk csak beszélni. A témák és műfajok találkozása azt hozta felszínre, hogy ennyire jelképekbe sűrített közös nyelvet találtunk. Éppen ez volt benne a nagyon izgalmas, érdekes kísérlet, hogy mi történik, amikor találkozik ez a két műfaj, találkozik a filmes nyelv az archaikus tánc nyelvével, és mindkettőnek a szempontjai érvényesülnek.

Érzésem szerint a film nyelve sokkal tömörebb, szimbolikusabb. Ezért nagyon szerencsés, hogy itt a MOHÁ-ban a kettőt együtt tudjuk megnézni, mert erősíti egyik a másikat. A film bevisz valahova, amit utána jelen idejűvé teszünk. Megnézzük a filmet, és láthatjuk azt is, hogy milyen, amikor a tánc a saját nyelvén beszél. Nagy öröm, hogy lehetőség van a film és az előadás találkozására, hogy egyszerre tudnak megjelenni.

A következő előadás is teliholdkor lesz, április 22-én. Mire számíthatunk ezúttal, hogyan készülsz?

BMD.: Én is figyelek rá, amennyire lehet, hogy a Holdnak milyen fázisa van éppen, például volt a MOHÁ-ban már egy teliholdas előadás tavaly, A virágünnep. Most a téma által már eleve reflektorban a Hold, ezért külön boldogság, hogy sikerült ezt így egyeztetni.

Egy kicsit más lesz, mint a márciusi Holdon át előadás volt. Szeretek aktualizálni, persze, ha van rá mód, és a MOHÁ-ban van. Részben benne volt a márciusi előadásban is már a tavasz vágya, a tavasz, most ezt szeretném kibontani.

Készítette: Jójárt Barbara

Az est dátuma: 2016. április 22. 20 óra

Helyszín: MOHA – Mozdulatművészek Háza (Budapest, 1097, Tagló u 11-13. Kemikál telepen) Telefon / Fax: (06-1-) 321 – 9745

Alkotók: TÓTH Tamás - rendező, RÉVÉSZ Balázs - operatőr, BITTNER Meenakshi Dóra - forgatókönyv

előadók: BITTNER Meenakshi Dóra - szereplő, tánc