Fehér Balázs Benő állítja színpadra Lessing művét, az Emilia Galottit a Katona Kamrában, a bemutató június 1-jén lesz. A darabválasztásról, a színmű aktualitásáról és arról kérdezte a Katona blog a rendezőt, hogy milyen először dolgozni a társulattal.
Ajánló a darab elé:
A herceg – élet és halál ura – első látásra beleszeret egy rang nélküli lányba, Emilia Galottiba, aki éppen aznapi esküvőjére készülődik. Mivel képtelen kezelni a helyzetet, tanácsosához, Marinellihez fordul, akinek szabad kezet ad a menyegző megakadályozásában. Marinelli él teljhatalmával: joggal, becsülettel, jóhiszeműséggel való visszaélések egész sorát követi el, hogy Emilia a hercegé lehessen. Végül már a herceg sem tudja követni a tanácsos köpönyegforgatását, és képtelen felmérni a pusztítást, ami az ő nevében megy végbe. A Galottik kétségbeesetten próbálják helyreállítani a hatalom által felforgatott életüket, ám a polgári család tehetetlennek bizonyul az önkénnyel szemben.
Ki vonható felelősségre? Az impotens herceg? Az omnipotens hatalom? A szerelmi fellángolás? A szülői féltés? Vagy a szégyenkezés Isten előtt?
Fotó: Dömölky Dániel
Villáminterjú Fehér Balázs Benővel:
Miért ezt a darabot választottad?
Voltak a fejemben színészek, akikkel szeretnék dolgozni, és szenvedélyes darabot akartam rendezni. Ez a kettő találkozott ebben a választásban. Valójában ennél egyszerűbb. Elolvastam, és hatott a lelkemre és az agyamra is. Hogy miért ez, azt már később magyaráztam meg magamnak.
Korábban foglalkoztál Lessing-színművekkel?
Nem, Máté Gábor ajánlotta a Barnhelmi Minnát, amit elolvastam, és nem rossz darab, de nem fogott meg. Ugyanebben a kötetben volt az Emilia Galotti is, és Zsótér Sándor és Fekete Ádám javaslatára elolvastam.
Szerinted miért aktuális az Emilia Galotti?
Nehéz kérdés. Nekem aktuális, mert olyan dolgokról beszél, amik engem érdekelnek. Felelősségvállalásról, birtoklási vágyról, arról, hogy az ember milyen viszonyban van az érzéseivel, hogy felvállalja, vagy maga elől is próbálja rejteni őket, szerelemről, kiszolgáltatottságról, az emberi romlottság határtalanságáról, arról, hogy a hatalom birtokosai mennyire vannak tisztában a saját határaikkal. Hogy az előadás aktuális lesz, azt ebben a fázisban még csak sejteni lehet. Ha hatni fog, aktuális.
Fotó: Dömölky Dániel
Fekete Ádámmal írtátok a szövegkönyvet, mennyi ideig tartott és hogy nézett ki a közös munka?
Először egyedül elemeztem. Olvasás közben jegyzetet készítek. Ádámmal öt éve dolgozunk együtt, minden eddigi munkámban fontos szerepet játszott. Úgy láttuk, hogy érdemes újrafordíttatni. Nem is modernizálni szerettük volna a szöveget, hanem, mert egyikünk se tud németül, pontosabban látni, hogy mit írt Lessing. Bíró Bencét kértük meg, akit Forgách András segített a fordításban. Arra biztattuk Bencét, hogy mutasson különböző nyelvi megoldásokat, legyen bátor, és ne törekedjen arra, hogy irodalmilag koherens szöveget alkosson. Ezután Ádámmal ebből a fordításból írtunk egy szövegkönyvet. Egy hónapon keresztül napi két-három órát dolgoztunk rajta. Nem egyszerűsítettük, vagy tűzdeltük meg modern kifejezésekkel, mai szlenggel, és keveset húztunk belőle. Jó színészi feladat ezt a bonyolult szöveget értelmesen mondani.
A díszlet és a jelmez milyen lesz?
Olyan játékmódra törekszünk, amiben a színész értelmesen és intenzíven beszél, ahol nincs felesleges mozgás, és a szereplők állapotai kristálytiszták. Izsák Lilivel érzéki teret képzeltünk el. A színészek egyre kevésbé érzik idegennek, hogy nincsenek kellékek és bútorok. A jelmezek a Lessing korát idéző mai darabok.
Kulka János játszotta volna Odoardo szerepét, helyette Fekete Ernő került az előadásba. Hogyan esett rá a választás?
A sajnálatos, hirtelen helyzetben elég gyorsan kellett döntést hozni, és nagyon megörültem Ernőnek, tudtam, hogy ő nem próbál épp. Szerencsénk volt, hogy ráért és elvállalta a szerepet.
Milyen érzés először dolgozni a Katonában?
Az olvasópróbáig rettegtem. Féltem a színészektől, de az első pillanattól láttam, hogy olyan a légkör, amiben nagyon jó lesz dolgozni. Most, egy hónap után sem érzem máshogy. Sokat tanulok tőlük, és nagyon élvezem a közös munkát.
Kérdezett: Csikós Kornélia
katona.blog.hu
Az olvasópróbáról képekben:
Fotók: Dömölky Dániel
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
EMILIA GALOTTI
Írta: Gotthold Ephraim Lessing
Fordította: Bíró Bence, konzulens: Forgách András
Emilia Galotti Mészáros Blanka
Odoardo Fekete Ernő
Claudia Fullajtár Andrea
Hettore Gonzanga Keresztes Tamás
Marinelli Takátsy Péter
Conti, Pirro Dankó István
Appiani gróf Dér Zsolt e.h.
Orsina grófnő Jordán Adél
Angelo Tasnádi Bence
Díszlet-jelmez: Izsák Lili
Zene: Dargay Marcell
Súgó: Boncza Anita
Dramaturg: Fekete Ádám
Asszisztens: Budavári Réka
Rendező: Fehér Balázs Benő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.