Mészáros Árpád Zsolt színházi karrierjét prózai színészként kezdte Nyíregyházán, az Operettszínház 2000-es évek nagy generációjának tagja. A mostani évad azonban meglepetéseket, új szerepeket hozott számára.
Megmutathatta komikusi vénáját egy klasszikus nagyoperettben, a Sybillben, majd drámai énjét a Marie Antoinette XIV. Lajosaként, május 20-án pedig a Pedro Almodovar kultfilmjéből készült Nők az idegösszeomlás szélén című musical egyik szerepében tűnik fel.
- Nagyon sokféle, karakteres feladatot kaptál idén. Te milyennek látod az évadod?
- Meglehetősen sűrű évadom volt és még nincs vége. Nagyon sok és jó munkám volt, olyan feladatokat kaptam, amik eléggé betaláltak. Ahogy Lőrinczy György főigazgató fogalmazott a Sybill premierje után: mostantól új élet nyílik számomra az operett műfajban. A Kormányzó figurájában a penge élen egyensúlyoznom. Volt is egy apró összezördülésem a főpróba héten a rendezővel, Szabó Mátéval, mert ő úgy látta, egy kicsit elengedtem a gyeplőt. Szeretem feszegetni a határokat, mert a mestereim mindig azt mondták: inkább legyél sok, abból lehet visszavenni, de valószínűleg ebben az esetben egy kicsit túlzásba estem és akkor visszavettünk. A kritikák és a kollégák valamint a nézők visszajelzései alapján úgy tűnik, sikerült megtalálni a megfelelő arányokat, és az operett műfaj keretein belül egy stílusos, jó karaktert teremtettünk meg Mátéval közösen. Ezt követte Lévay Szilveszter és Michael Kunze musicalje, a Marie Antoinette, melyben XIV. Lajost játszom. Nagy kihívás volt, mert szinte a semmiből kellett megteremteni a figurát. Kicsi, de nagyon fontos szerep ez a darabban, egy nagyon nehéz dallal, aminek meglehetősen bonyolult a prozódiája, amit először egyébként megmosolyogtunk, aztán pedig megkönnyeztünk. Most pedig az évad talán legkülönlegesebb bemutatója előtt állunk. Az Almodovar filmből készült musical, a Nők az idegösszeomlás szélén mindannyiunk számára komoly feladat. Ilyen típusú darabot még nem játszottunk, ráadásul kijöttünk az Operettszínház jól ismert közegéből, az Átrium Film-Színházban dolgozunk. Ez egy rendkívül izgalmas próbaidőszak és már nagyon várjuk a bemutatót.
MÁZS a Sybill című operettben
- Ismerted a musicalt?
- Nem, de Almodovar műveit jól ismertem, a kedvencem a Mindent anyámról volt, nem is tudom, hányszor néztem meg, és minden alkalommal sírtam rajta, de persze az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén c. alkotást is láttam. Amikor kiderült, hogy a színházban bemutatjuk a filmből készült musicalt, elképzelni sem tudtam, milyen lehet. Videón megnéztem az angol előadást, és azt láttam, hogy szépen és abszolút pontosan visszaadja az Almodovar film világát, a spanyolos életérzést. A darab tematikája, a dramaturgiája, a szövege tele van nagyon mély emberi érzésekkel, de a fájdalom mellett egy borzasztóan életteli és vidám történet bontakozik ki, ezáltal egyszerre sírunk és nevetünk a nézőtéren. Szerintem a zene csak még jobban megnyitja az érzelmi bugyrokat és tágítja a képzelet határait. Nincs ez másként most sem, bár a filmes világot visszaadni színpadon nagyon komoly csapatmunkát kíván a rendezőtől, a koreográfustól és a tervezőktől. Szeretnénk egy kicsit mi is elvarázsolni a nézőket, belevinni némi szürrealitást, megfogni valahogy az őrületet. Bár ez egy nagyon reális történet. Adott egy férfi és egy nő. Egyszer csak jön egy fiatalabb, egy szebb, vagy érdekesebb, aki miatt a férfi (vagy a nő) tovább lép. Az, akit elhagytak, próbál szaladni utána, kapaszkodni a hajdan volt boldogságba, amiről persze a lelke mélyen már ő maga is tudja, hogy nem visszahozható. Ki hogy éli ezt túl? Túl tud lépni, vagy örökre benne ragad a múltban? Többek között erről szól a Nők az idegösszeomlás szélén.
Készül a smink - Nők az idegösszeomlás szélén
- A musical zeneszerzője amerikai. Mennyire ismeri, érzi és tudja visszaadni muzsikájában a sajátos mediterrán életérzést?
- A zenék fantasztikusan tükrözik azt a spanyol mentalitást, hangulatot, ami a filmben is megjelenik. Játékstílusában, történetvezetésében ez inkább prózai színház, mégis elképesztően jó minőségű zenék vannak benne, kifejezetten nehéz számokkal. Olyan mélységek jelennek meg a dalokban, hogy amikor az olvasópróbán Janza Kata elénekelte a szólóját, többen megkönnyeztük, pedig még sehol nem volt ahhoz képest, ahogy most énekli! Gubik Petra száma énekesi bravúr, Peller Annának olyan szívszorítóan gyönyörű dalai vannak, hogy bár kacagva kezdi, a végén együtt sírunk vele. Az elmúlt 20-25 évben nem voltak ennyire nehéz dalaim, amik ilyen komoly magasságokat követelnek, ugyanakkor hihetetlenül erős tempót diktálnak és közben rettentően bonyolult a színpadi jelenlétem, mert tulajdonképpen megfoghatatlan a szerepem. Én vagyok a mesélő, aki ki-belép a történetbe, mert miközben narrálja az eseményeket, ő a darabbéli taxisofőr is.
- Ki ez a taxisofőr? Mi a funkciója a darabban?
- A taxisofőr, aki a narrátor szerepét is betölti. Ő vezeti végig a nézőket a történeten, ő mutatja be azokat az élethelyzeteket, amikben a darabban szereplő hölgyek éppen vannak. Véleményez, felülbírál vagy épp együtt érez. Együttlélegzik a darabbal. Jó, izgalmas feladat. Ő tudja megteremteni az előadás alaphangulatát, ő hozza be azt a fajta játékrendszert, ami az előadás három óráját jellemzi majd. Persze könnyű megcsúszni rajta, mert nehéz megtalálni a határokat: meddig szabad kiszólni, meddig szabad a karaktereket megformálni. Ezen még dolgozunk a rendező úrral.
Olvasópróba - Nők az idegösszeomlás végén
- Az Almodovar rajongók vajon hogyan fogadják majd a musicalt?
- Biztos vagyok benne, hogy a spanyol mester kedvelői nagyon fogják szeretni az előadást. Szerintem évekig fogjuk játszani. Ha egyszer megnézed, utána még egyszer látni akarod. Olyan precízen megírt karakterekről van szó, amiken a férfiak azért fognak mosolyogni, mert már láttak ilyet, a hölgyek pedig azért, mert magukra vagy a szomszédasszonyukra ismernek benne. Elindul a darab, és a huszadik percben mindenki megőrül. Szó szerint teljes idegösszeomlás lesz. Annyira életszerű helyzetek és figurák szerepelnek benne, hogy a nézők számára egyrészt nagyon humorosak és viccesek, másrészt sok helyen szívszorítóak és könnyfacsaróak lesznek. Igazi jutalomjáték a csajoknak.
- A premier után milyen feladatok várnak a nyáron?
- Egy másik filmlegenda színpadi feldolgozása vár Szegeden. Itt mutatjuk be az Ének az esőben című musicalt, amit aztán majd 2017 februárjától játsszunk az Operettszínházban. Régi nagy szerelmemmel, az anyaszínházammal, Nyíregyházán lépek fel az Anconai szerelmesekben. Lesz még néhány legénybúcsú előadásom, megannyi koncert és esküvő. Közben szerencsére a filmezés is beindult az életemben. Nemrég mutattuk be Till Attila filmjét, a Tiszta szívvelt, jelenleg az Aranyélet második évadját forgatom. És most kaptam egy felkérést jövő tavaszra egy nagyjátékfilmre, az már egy főszerep. Remélem, összejön. Lehet, hogy picit túl vállaltam magam…
Forrás, fotók: Budapesti Operettszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.