Május 30-án, 60. születésnapján a Marie Antoinette előadása után (melyet ő koreografált) a társulat és a közönség jelenlétében a színpadon köszöntötte Lőcsei Jenőt a teátrum művészeti vezetője, Kerényi Miklós Gábor.
Majd a színház társulata meglepetés partival kedveskedett a művésznek, melyre elhívták egykori táncos kollégáit, barátait is a Magyar Nemzeti Balettből.
Lőcsei Jenő 60 éves. Ez a tény megkérdőjelezhetetlen, mégis nehezen hihető, látva elképesztő energiáit, fáradhatatlan munkabírását a balett teremben (ahol most épp az Ének az esőben koreográfiai készülnek), állandó jókedvét, humorát a Budapesti Operettszínház társulatának körében, ahol immár 15 éve van otthon. Ez is jubileum, ha nem is akkora, bár Lőcsei Jenő azt mondja, mindennél fontosabb számára, hogy tartozzon valahova és ilyen hosszú időt az eltelt 60 év alatt sehol máshol nem töltött, vagyis ez is lényeges és jelentős dátum az életében.
Kero köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy Lőcsei Jenőnek – ahogy ő fogalmazott – oroszlánrésze van abban, hogy ma ott tart a Budapesti Operettszínház ahol, hiszen 2001-ben, amikor átvette a színház igazgatását, balett igazgatónak, vezető koreográfusnak hívta maga mellé, mely tisztségről tavaly köszönt le, de koreográfusként továbbra is segíti a színház munkáját. „Az elért sikereink és eredményeink elválaszthatatlanok attól az embertől, aki ma is ugyanolyan fiatal, mint volt húsz vagy negyven évvel ezelőtt, mert a lelkében örök fiatal” – mondta Kerényi Miklós Gábor.
Köszöntője után hatalmas tortát toltak be a színpadra, és a közönség szűnni nem akaró vastapssal köszöntötte Lőcsei Jenőt, aki felidézte életének fontosabb állomásait. „A kerek évfordulókkor mindig felmerül az emberben, hogy kicsit visszatekintsen, és számadást készítsen, fontos tanulságokat vonjon le, és ennek birtokában álljon a barátai és ismerősei elé és mondjon okos dolgokat és bölcsességeket. Én is összeszedtem magam, készültem, próbálkoztam, de nem sikerült. Apránként feladtam. Az azért kicsit elgondolkodtatott, hogy talán az a jobb dolog, ha az emberrel sok minden érdekes dolog történt az életében, mint ha kevés, bár őszintén ma már ebben sem vagyok biztos. De ebben a megmérettetésben nem állnék rosszul, mert ennek a hatvan évnek, az utolsó ötvenöt éve elég kalandosra sikerült.”
Lőcsei Jenő 1956. május 11-én született a Borsod megyei Királd bányatelepen, 10 évvel később, 1966-ban már Budapesten, az Állami Balettintézet növendéke, 1976-ban friss diplomával a kezében egy évet tölt Leningrádban, a híres Vaganova Balett Akadémia ösztöndíjasaként, ahonnan visszatérve leszerződik a Magyar Állami Operaházhoz, és azonnal főszerepeket táncol, bár a szamárlétrát neki is végig kell járnia, csak 1982-ben lesz magántáncos. Közben vendégszólistának hívják a bécsi Staatsoperbe. Aztán egy balesetet követően váratlanul külföldre megy, a norvég Nemzeti Balettnél tölt két évet, majd rövid ideig a nyugat-berlini Deutsche Oper vezető szólistája. 1992-től a flensburgi színház balett igazgatója, ott kezd el koreografálni, bár élete első saját munkáját Magyarországon készíti el, Königer Miklós Haláltánc című tévéfilmjéhez, mely a Karlovy Vary-i filmfesztiválra is kijutott és igen jó fogadtatásban részesült. Negyven évesen, 1996-ban úgy dönt, hazajön és visszatér az Operaházba, ahol 2001-ig balettmesterként dolgozik. Kero hívására vállalja el az újjá alakuló Operettszínház balett igazgatói állását.
„Ha egy dolgot kellene megemlítenem, azt mondanám, bár sok nagyon különböző helyszínen sokféle életet éltem, mindig akkor voltam boldog és ott éreztem igazán jól magam, ahol nem egyszerűen csak a munkámat végeztem, hanem tartoztam is valahova. Édesanyám úgy nevelgetett, hogy tőlem telhetően a legjobban próbáljam tenni a dolgomat, és örülök, hogy ezt az elmúlt 15 évben itt tehettem” – zárta szavait Lőcsei Jenő.
Az előadás után bensőségesebb ünneplés vette kezdetét. Elsőként Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója köszöntötte a születésnapost, és arról beszélt, hogy bár számos nemzetközi sikert éltek meg együtt producerként és koreográfusként, mégis számára a mai napig leginkább meghatározó élmény Lőcsei Jenővel kapcsolatban a tánctörténetet író Rómeó alakítása.
Majd az ünnepelt szavaira reflektálva, melyben a valahova tartozás iránti igényéről beszélt, azt mondta, ezt az estét családi találkozónak is lehet tekinteni, ahol Lőcsei Jenő saját családja (felesége, Szendy Szilvi az Operettszínház szubrettje) mellett a másik két családja is jelen van: az Operettszínház társulata és a Nemzeti Balett legendás generációja. Nevükben Volf Katalin, a Seregi László-féle Rómeó és Júlia előadás Júliája köszöntötte a művészt. „1984-et írtunk. Emlékszem, amikor mentünk be az igazgatóságra, sose felejtem el a rémületemet, mi fog történni, te meg ott nevettél mellettem, mert te már tudtad, de én még nem. Az irodából kifelé menet azonban már én is lebegtem. Így lettünk mi Rómeó és Júlia”. - emlékezett Volf Katalin.
A születésnapra eljöttek a régi kollégák, mint Rotter Oszkár, Hágai Katalin, Harangozó Gyula, Kollár Eszter, Kováts Tibor, Lőrinc Katalin, Kútszegi Csaba, Gál Gabriella, Szakály György, Pártay Lilla, Pogány Alinka, Pongor Ildikó, Nagy Zoltán, Török Jolán, de eljöttek a fiatalabbak is: Apáti Bence, Kerényi Miklós Dávid, Baján Levente, Kozmér Alexandra valamint a legjobb színházi koreográfusok: Bodor Johanna, Duda Éva és Tihanyi Ákos is.
Forrás: Budapesti Operettszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.