"A terület Zónává változott" - Zsámbékra érkezik a Sztalker

Július 14. és 17. között a Sztalker, avagy játék egy zarándoklatban című produkció látható a Zsámbéki Színházi Bázison Jámbor József rendezésében.

 

Az alkotók ajánlója:


A külvilág elől szigorúan elzárt Zónában állítólag teljesülnek a legtitkosabb álmok, vágyak. A kérdés az, hogy valójában mire vágyunk? Az alaptörténet követi a Sztrugackij-novella és a Tarkovszkij-film vonulatát: Valamikor 20 évvel ezelőtt ismeretlen, hatalmas erők – földönkívüliek, angyalok, ki tudja? – látogatták meg a bolygónak ezt az Isten háta mögötti szegletét, s egy pillanat alatt eltüntették az ott lakókat. A terület Zónává változott, a földi fizikának ellentmondó különös – és szinte minden esetben gyilkos – belső törvényekkel a külvilág elöl szigorúan elzárva.

 

Csak Sztalker és a vele hasonszőrűek reszkírozzák meg – a Zónában talált földönkívüli itemekért kapott nyomorúságos keresmény reményében – a behatolást, s olykor-olykor útitársak becsempészésére is sor kerül, némi baksisért. A Zóna ugyanis titokzatos tulajdonsággal bír – közepén, a cirill-betűs varázsjelekkel telepingált Szobában (Kómnata) állítólag teljesülnek a legtitkosabb álmok, vágyak.


A darab világa a XXI. sz. elejének magyarországi viszonyaira hajaz. Ehhez képest a történetbeli Zóna a Bázis. Vannak-e lehetőségeink, vagy sem? Jogosan panaszkodunk, vagy talán csak rinyálunk? Van-e remény, vagy az csak valami idegenszívű aknamunka? Az emberi alaptevékenységek tisztességes (és itt a hangsúly a már senki által pontosan definiálni nem tudott tisztességen van!) folytatásához is minimum szentnek kell lennünk. Van ez a Sztalker, aki azzá válik. És mi? Egyáltalán És mi?

 

sztalker1 

 

Jámbor József rendező az előadásról:

 

"Azt hiszem, először 2003-ban látogattam fel a Bázisra és néztem meg az itteni tereket. Azonnal beugrott, hogy itt valamikor be kell mutatni a Sztalkert. Tarkovszkij amúgy két legkedvesebb filmrendezőm közül az egyik. (A másik Fellini.) Az anyag színpadra vitelére már korábban is gondoltam, csak eladdig stúdiótérben jelent meg előttem. A címszerepet a zseniális, korán eltávozott Bertók Lajos játszotta volna. Sajnos, vele ez már nem jöhet össze. (...) Volt egy érdekes folyamat az évek során. Az első évadban rengeteg díszletelemet alkalmaztunk, Trón Árpád festőművész, a díszlettervező – akit azóta sajnos szintén tragikusan fiatalon vesztettünk el – létrehozott egy zseniális teret, egy apokaliptikus III. világháború utáni tájat kiégett autókkal, elfüstölt városrészekkel. Később azonban egyre inkább elkopott a díszlet és végül már csak maga a Bázis maradt, a maga betonpaneljeivel, szabadon vegetáló füveivel, fáival, korhadó drótkerítéseivel, szerelőaknáival és rakétasilóival. A tér nem igényelte a kiegészítéseket, csak saját magát. Ahogy évről évre ért bennünk az előadás, ahogy egyre többet tudtunk meg a történetről és a figurákról, úgy koptak le a – bár nagyon szép, de – redundáns elemek.

 

(...) Nem volt kész szövegkönyv, csak egyfajta kiindulópont, egy – a filmből vett – dialóguslista, melyen én kapirgáltam valamit, be-betoldva egy-egy szövegszeletet, ellátva itt-ott a szereplőket egy-két instrukcióval. Aztán kértem a színészeket, hozza bele mindenki a saját mániáját, akár vendégszöveg formájában is. Így is lett. Tóth Jocó – aki az első években játszotta a címszerepet – többek között szarajevói élményeit komponálta bele a szövegkönyvbe, Erdei Peti (maga is nemzetközi szinten jegyzett matematikus) a Tudós egzakt univerzumát pontosította a saját eszközeivel, Szinovál Gyuszi Sztalker messianisztikus attitűdjét mélyítette el, az én vesszőparipám pedig (az Írót játszottam többnyire) a mindenségelmélet volt, szövegeket egy akkortájt megjelent, ezzel a témával foglalkozó népszerű lektűrből vettem, valamint a világhírű amerikai fizikus, az einsteini örökséget gondozó Michio Kaku Hipertér c. munkájából, melyeket védikus gondolatokkal egészítettem ki. Ezen kívül pedig rengeteget improvizáltunk, és ezt a folyamatot azóta sem zártuk le."

 

 sztalker 2

 

Sztalker, avagy játék egy zarándoklatban

 

Sztalker: Lajter Márkó Ernesztó

Író: Pásztor Márk

Tudós: Tóth Áron Tamás

Feleség: Farkas Ildikó

Nő: Tóth Eszter Nikolett/Selmeczi Bea

Luger: Erdei Péter

Majmocska: Pásztor Márk

 

Tér: Jámbor József - Trón Árpád †

Díszlet - Jelmez: Jámbor József - Trón Árpád †

A rendező munkatársa: Gábor Anna

Rendező: Jámbor József

 

 

süti beállítások módosítása