A kolozsvári születésű román rendező Bartis Attila A nyugalom című regényéből készített színdarabot, amelyet tavaly meg is rendezett Marosvásárhelyen. Radu Afrim a Revizornak mesélt.
"Az első húsz oldal után tudtam, hogy kiváló regénnyel van dolgom. Gyakran dolgozom kortárs európai szövegekkel, de ritkán találkozom olyan jól megírt viszonyokkal, mint ebben a prózában. A párbeszédeket is különösen zamatosnak éreztem. Színházilag azért volt kihívás, mert lehetőségem volt eljátszadozni nemcsak a különféle helyszínekkel, de Andor belső világainak és monológjainak tereivel is. Tudtam, hogy filmes technikát szeretnék majd használni a jelenetek megkomponálásához, például úgy, hogy egyszerre mutatom meg az éppen folyó akciókat és az egyes szereplők gondolatait, ráadásul úgy, hogy mindkettő konkrétan láthatóvá váljon a térben. Az előadás társadalmi szempontból is érdekelt, persze végül nem ez lett a fő téma. De el kell mondanom, hogy legalább hét évig ült a szöveg az asztalomon, amíg végre megtaláltam a megfelelő társulatot hozzá" - számolt be Radu Afrim.
Fotó: erdelyiriport.ro
A rendező elmondta, ez alatt a hét év alatt legalább húsz előadást megrendezett. "Néha-néha eszembe jutott, hogy megígértem egy írónak, hogy előadást csinálok a regényéből, de igazából nem tettem semmit a dologért. Szerintem mindenki így működik. Végül aztán rávettem magam, és nekiálltam a dramatizálásnak. Azt gondoltam, hogy majd úgy dolgozom, mint aki vizsgára készül. Mindent, amit zseniálisnak gondolok a könyvben, aláhúzok, és majd azokat a mondatokat fogom az előadásban felhasználni. A könyv háromszáz oldal, körülbelül százhetvenet ebből alá is húztam. Mindez történt az első próba előtt egy héttel. Aztán amikor nekifogtunk dolgozni, én szépen folytattam az aláhúzogatást" - mesélte az alkotó.
Radu Afrim szerint az az adaptálás előnye, hogy az ember annyira eltávolodhat az eredetitől, amennyire csak szeretne. "Távolról szemlélheted. Elengedsz bizonyos részleteket, és helyettük újakat képzelsz el. Mindezt a saját felelősségedre. Mindig is szerettem kockáztatni. Bár eredetileg jobban örültem volna, ha valaki más csinálja meg a szövegkönyvet, rá kellett jönnöm, hogy ez a munka túlságosan összefonódik a rendezéssel. Úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy 'lekettőzöm' magam, így legalább a végén senkinek sem róhatom fel, hogy elrontotta a szövegkönyvemet. Egyébként néha félve elküldtem Bartis Attilának pár ötletet meg olyan részeket, amik nem voltak benne az eredeti szövegben. Nem volt sok ilyen, de megvolt a veszélye, hogy kibillenti az eredeti kompozíciót. Felhasználtam például pár részletet az Anyám, Kleopátrából, de nem sokat, az előadásban elhangzó szöveg nagy része a regényből származik. Soha nem utasított vissza. Aztán a bemutató után bevallotta, hogy igazából ő is nagyon félt a végeredménytől" - avatott be a rendező.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.