"Nem megyünk mi sehova se, én se meg a Csehova se" - Három nővér az Örkényben

Október 14-én mutatja be az Örkény Színház csehov Három nővérét Bagossy László rendezésében.

Ajánló a darab elé:

Tizennégy ember egy vidéki városban. Négy nő, nyolc férfi, két aggastyán. Eltelik négy év. Ketten egymásba szeretnek, de szét kell válniuk, ketten összeházasodnak és gyerekeket nemzenek. Egy meghal, öten elmennek végleg. Heten maradnak.

„Azt kérdezed, mi az élet? Ez ugyanolyan, mint megkérdezni: mi a sárgarépa? A sárgarépa – az sárgarépa, a többi ismeretlen.”
Csehov levele feleségének, 1904. április 20.

 Fotó: Gordon Eszter

Alkotók az előadásról:

"Sok hasonlóság van köztem, és a Csehov által írt figura közt. Az anyáskodás, a mindenre odafigyelés, a probléma megoldási kényszer, a minden terhet magára vevés, a szeretet/szerelem utáni vágy. De Olga már megkeseredett, belefásult, meggonoszodott. Egy mártír. Egy szánni és nevetni való lény, akit mégis közel érzünk magunkhoz. Mivel én képtelen vagyok humor nélkül kezelni az életet, ezért könnyen lehet, hogy most némi önirónia is belecsempésződik a személyiségébe, holott nála leginkább önsajnálatról beszélhetünk." (Takács Nóra Diána – Olga)

"Mindig jobban kötődtem a klasszikus darabokhoz, jelmezekhez, díszletekhez. Amikor minden az ami, nincs benne plusz kör, csak ahogy le van írva. De csak nagyon ritkán találtak eddig meg az ilyen szerepek. Most tessék, megkaptam! Három nővér! Mása!Nagyobb súly lengi körül, mint eddig bármit. Nehezen adja magát, hiszen semmi sem az, ami le van írva, hanem minden szó és mondat egy kimondatlan narráció következménye, és ezeket kell felfedezni, megtalálni. Nagy kihívás." (Tenki Réka - Mása)

"Nagyon izgalmas Csehovval foglalkozni. Irina szerepe azt hiszem, örökös küzdelem és keresés lesz, estéről estére, de ez így van jól. Az empátia hiánya és az önzés, ami Irinát jellemzi, senki számára sem ismeretlen érzelmek. Kényelmetlen magamra venni, de színészként mégis muszáj ezeket a helyzeteket a legkonkrétabban megmutatnom és felvállalnom." (Zsigmond Emőke - Irina)

Fotó: Gordon Eszter

A Három nővér fordításáról - Stuber Andrea: Nem megyünk mi sehova se, én se meg a Csehova se:

"1993 és 1996 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház dramaturgjaként dolgoztam. Az akkori igazgató, Verebes István 1994-ben színre vitte Csehov Három nővér című drámáját. Rendezői elképzelésének megvalósításához szükségesnek bizonyult a meglévő fordítások alapos áttanulmányozása, összevetésük az eredeti szöveggel. Ez a vizsgálat aztán a mű újrafordításának igényébe torkollott. A feladatot én hajtottam végre, aki műfordítói gyakorlattal nem rendelkeztem, de felsőfokú orosz nyelvvizsgával és öt év moszkvai egyetemistaélet nyelvi (és egyéb) tapasztalatával igen.

Ÿ
(...) Végigolvasva az orosz eredetit azt fedeztem fel, hogy Kosztolányi Dezső fordítása stílusában egészen más. Sokkal költőibb, bonyolultabb, cifrázottabb szöveg, mint Csehové. A Három nővér textusa hétköznapinak mondható, eléggé megegyezik a ma is használt orosz köznyelvvel. Kosztolányién érződik a kor – a múlt századelő – és a kor irodalmának nyelve. Ennek szemléltetéséhez eklatáns példák állnak rendelkezésemre. Mása a régebbi ünnepeket felidézve szikáran így jellemzi a múltat: amikor apa élt, névnapokon jött hozzánk 30-40 tiszt, zaj volt/zajosak voltak. Kosztolányi ezt ekképpen írja le: harminc-negyven katonatiszt jött hozzánk, és lármáztak, zsibongtak. Ahol Kuligin azt mondja, búcsúzván a távozó katonáktól a negyedik felvonásban: Tessék, én is elsírom magam, ott Kosztolányi így fogalmaz: Nálam is eltörik a mécses.

Ÿ
(...) Mint az közismert, Kosztolányi Dezső – az orosz nyelvet nem ismervén – közvetítő nyelv segítségével fordította le a Három nővért. A közvetítő minden bizonnyal Wladimir Czumikow német Csehov-fordítása volt. Kosztolányi felfelé stilizáló fordítói eljárását nemcsak az magyarázhatja, hogy költő lévén szívéből-lelkéből fakadhatott a poézis, hanem az is, hogy nyilván tisztában volt a német nyelv bizonyos korlátaival, amelyek következtében feltételezhette: németül talán veszített lírájából és cizelláltságából az eredeti szöveg.

Talán ugyanezért adja kevéssé vissza a Csehov-dráma szövegének életszerűségét, helyenkénti töredezettségét, szakadozottságát, vagy a jellegzetes, sok kicsinyítő képzőt használó orosz beszédmódot, vagy épp a ma is tipikus töltelékszavakat. Fordításom mindenekfeletti célja az volt, hogy a szöveg, a szavak, a mondatok legegyszerűbb, legcsupaszabb, legegyenesebb közölnivalóját tolmácsoljam."

A próbákról képekben:

Fotók: Gordon Eszter

 1.

 2.

3.

 4.

 5.

 6.

 7.

 8.

 9.

 10.

 11.

 12.

 13.

 14.

 15.

ANTON PAVLOVICS CSEHOV

HÁROM NŐVÉR

Fordította: Stuber Andrea

Andrej Vajda Milán
Natasa Hámori Gabriella
Olga Takács Nóra Diána
Mása Tenki Réka
Irina Zsigmond Emőke
Kuligin Epres Attila
Versinyin Mácsai Pál
Tuzenbach Máthé Zsolt
Szoljonij Nagy Zsolt
Csebutikin Gálffi László
Fedotyik Novkov Máté
Rode Dóra Béla
Ferapont Darvas Ferenc m.v.
Anfisza Pogány Judit

Továbbá:

Murányi Márta m.v., Szathmáry Judit m.v., Tukora Tamás, Tukora Richárd, Orosz Gábor, Kende Ádám, Csire Zoltán

Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Kristina Ignjatovic
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zenei munkatárs: Matkó Tamás
Súgó: Kanizsay Zita
Ügyelő: Mózer Zsolt
a rendező munkatársa: Érdi Ariadne

Rendező: Bagossy László

Bemutató: 2016. október 14.

Örkény Színház