Az Örkény Színház október 14-én mutatta be Csehov Három nővérét, amelyben a legkisebb szerepet, Anfiszáét, a Kossuth-díjas Pogány Judit játssza. A próbák utolsó szakaszában beszélgetett vele a Librarius.
A kérdésre, mit jelent számára Csehov, Pogány Judit úgy válaszolt: “Egész pályafutásom alatt végig, örökké vágytam Csehov-darabban játszani. Pályakezdő éveimben találkoztam Csehov Sirályával, amit Zsámbéki Gábor rendezett, de nem voltam benne szereplőként, viszont megkértem Zsámbékit, hogy hadd asszisztenskedjek mellette, így mégis részese lehettem az előadásnak. Csehov fiatal lányszerepei sajnos mind elmentek mellettem, inkább csak a felnőttebb, idősebb szerepekből játszhattam. Az is csodálatos, például életem legszebb emlékei közé tartozik, hogy az Ivanovban játszhattam Anna Petrovnát, a tüdőbajos feleséget, de az ember fiatalon is vágyik Csehovra. Ahányszor hozzányúlunk, Csehov újabb és újabb rejtélyeket tár fel: a kapcsolatok, a kiszolgáltatottság, a magány, a megalázottság mélységeit, finom titkait. Shakespeare-t is jó játszani, de számomra Csehov a csúcs” – fejtette ki a színésznő.
A felvetésre, miszerint a közönség nem elmélyülésre, hanem felhőtlen szórakozásra vágyik, úgy reagált: “Sajnos lépten-nyomon azzal a döntéssel találkozom, hogy inkább egy vígjátékra ülnek be, de szerintem ugyanúgy felszabadít egy mély érzéseket felmutató előadás, mint ha egy jót röhögünk. Nézőként velem is előfordul, hogy jól szórakozom egy előadáson, de attól még úgy megyek haza, mintha mi sem történt volna. Azt szeretem, ha a színház felpiszkálja az igazságérzetemet, helyre rázza az értékrendemet. Ebben hiszek, erre vágyom, és ez Csehovnál adott, mert maga a szerző mutat olyan katarzisokat, amiket ha nézőként végigélek, jobb ember leszek tőlük” – fejtette ki Pogány Judit.
Arról, milyen érzés pici szerepet játszani, a színésznú azt válaszolta: “Szerintem még későn is ér el az az érzés, hogy koromnál fogva már kevesebb szerep való nekem. A valóságos, papírforma szerinti koromhoz képest eléggé kitolódott az általam még eljátszható szerepek határa. Ha az ember elkezd kiöregedni a pályáról, annak természetes következménye, hogy egyre kevesebb szerep jut neki, és Isten őrizzen ácsingózni a régi nagy szerepek után. A tavalyi évadomban tizennyolc produkcióban játszottam. Ahhoz rémületes strapabírás kell, amit hetvenkét éven felül már egyszerűen gátol a fáradtság, és a kikopott ízületek is sokat rontanak a helyzeten, tehát néha jól is esik, ha csak könnyebbeket játszom. De természetesen azok a ,,csúcsesték” az életemben, ahol ,,mozdonyként kell húznom” az előadást, csak annyi erőm már nincs, hogy egy-két csúcsesténél többet vállaljak” – nyilatkozta Pogány Judit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.