„Egy egész napos uborkaszedéshez képest egy főpróbahét felüdülés”

Márkus Sándor beszél munkabírásról, arról, milyen felnőtteknek és milyen gyerekeknek játszani és mi hiányzik neki színészként, amit performerként megkap.

Márkus Sándor, aki most éppen Budaörsön próbál a Maskarák egyik „borzasztó alakjaként” nem csak hagyományos színházi szerepekben dolgozik, de rendszeresen szinkronizál és oszlopos tagja a Nylon Groupnak is, amelyet Eke Angélával közösen hoztak létre. Ezek mellett bábszínészként gyerekeknek is tart előadást. A Pepita Magazin kérdezte.  

Ez a sokrétűség nem megy kiemelkedő munkabírás nélkül. Márkus Sándor a cikkben elmondja azt is, honnan van neki: „Én egy vidéki kis faluban, Álmosdon nőttem fel. A családommal sokáig mezőgazdaságból éltünk és már gyerekkoromban megtapasztaltam, mit jelent a munka. Egy egész napos uborkaszedéshez képest egy színházi főpróbahét hajnali szinkronokkal felüdülésnek számít. A szüleim többek között megtanítottak dolgozni, és talán ennek veszem a legtöbb hasznát az életben”.

Fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház

És mi az, amit színészként nem élhet meg? Erről is mesél: „Sokszor érzem azt színészként, hogy le vagyok korlátozva és nem lehetek az, aki vagyok. A magyar színházi szakmában többnyire még mindig az a felállás, hogy a rendező a minden, a színész pedig csak végrehajtó, és ez sajnos az oktatásban is öröklődik. Szerintem ezért is érzem közelebb magamhoz a báb és a performansz műfaját.  A báb mint műfaj egy kis performansz ízzel megfűszerezve a legszabadabb önkifejezési forma számomra. Ezért is volt fontos a Nylon Group megalapítása, ahol azokat a vágyakat élem ki, amiket színészként általában nem tudok”.  

„Mindig abban hittem, hogy a lehető legőszintébben kell átadni a nézőnek a saját személyiségünket. És az, hogy ezt egy nyuszin, nejlon bábon vagy akár a Zsótér rendezte III. Richard Margit királynőjén keresztül mutatjuk, csupán részletkérdés” – vallja a felnőtteknek és a nézőknek való játék különbségéről.

Terveiről is mesél: „A Nylon Groupon kívül is szeretnék foglalkozni látványtervezéssel. Eddig ezt a vágyamat csak itt éltem ki, de egyre több ötlet halmozódott fel bennem, amiket már képtelenség lenne csak a Nylon Groupban használni. Szerencsére hamarosan ki is próbálhatom magam benne, ugyanis nemsokára elkezdjük próbálni az Oxigén című darabot, amit Szilágyi Bálint rendez, akivel már régóta dolgozunk együtt különböző produkciókban”.

„Szeretném továbbfejleszteni az Angélával közös gyermekünk, a Nylon Group életet és megpróbálni jobban eladhatóvá tenni nemzetközi szinten. Szeretnék a saját tervezésű nylon bábok mellett újabb bábtechnikákat kifejleszteni. Jelenleg ezen dolgozom és elméletben már megvagyok. Abban reménykedem, hogy a gyakorlatban is működni fog” – beszél további elképzeléseiről.

Azt sem titkolja, mit csinálna akkor, ha nem sikerülnének ezek a tervek: „Ha nem jön össze, akkor elhagyom az országot...”

A Pepita Magazinban megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.