Bízom benne, hogy mi talán nem hülyülünk meg – Interjú Sodró Elizával

Milyen volt egyetemre járni, amikor a tanári kar egy részének felmondtak, vagy elsőre becsöppenni egy kőszínházi társulatba? A Magyar Narancs kérdezte a fiatal színésznőt.

Sodró Eliza a Kaposvári Egyetem Színművész szakának elvégzése után a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött, idén ősztől a Radnóti Színház tagja. Játszik a teátrum Ofélia árnyszínháza, Iván, a rettenet, Lear király és Buborékok című előadásában. Következő bemutatója az Alföldi Róbert által rendezett Futótűz. Emellett független előadásokban is szerepelt, többek között a Rózsavölgyi Szalon és a k2 Színház produkciójában.  

Sodró Eliza a gimnázium elvégzése és az egyetem között egy évet Berlinben töltött. Így emlékszik vissza erre az évre: „Csodálatos év volt. Teljesen más gondolkodást tanultam meg, hagytam, hogy bármi megtörténjen velem. Döbbenetes volt számomra olyan emberekkel találkozni, akik boldogok, pedig nem is színházzal foglalkoznak”.

sodro-eliza-original-56995.JPGSodró Eliza

Két alkalommal is sikertelenül felvételizett, amellyel kapcsolatban nincsenek jó tapasztalatai. Mint mondta, másodszorra már nem izgult annyira, ám közben begörcsölt: „láttam, hogy nem igazán érdeklem a zsűrit. Mintha lenne valami elképzelés, amibe nem férek bele” – meséli.

Ezután jelentkezett Kaposvárra, ahol, mint meséli, „teljesen más volt a légkör, a felvételi előtt kijött hozzánk Rusznyák Gábor rendező, és azt mondta, nem arra kíváncsiak, amit nem tudunk, hanem arra, amit tudunk. Ez a pár kedves szó annyira megnyugtatott, hogy egész másként kezeltem a helyzetet, és már az első rostán éreztem, engem ide fel fognak venni”.

ivan_domolky_daniel_web_021.jpgAz Iván, a rettenet előadásában (fotó: Dömölky Dániel)

Mindez azokban az időkben zajlott, amikor Vidnyánszky Attilát nevezték ki a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének élére, majd nem sokkal később felmondtak a színházi tanszéket vezető Csáki Juditnak és több tanárnak. A cikk erre a „viharos időszakra” is rákérdez: „Nagyon harcos osztály voltunk, petíciókat írtunk, aktívak voltunk, de mindig falakba ütköztünk. A rektorhelyettes időnként megfenyegetett minket, hogy mindenki fegyelmit kap, senki sem fog diplomázni. Olyan volt az egész, mint egy befejezetlen Bulgakov-dráma. Vagy valami őrült Kafka-novella”.

Aztán amikor negyedévesek lettünk, és szétszóródtunk különböző színházakhoz gyakorlatra, már csak az volt a cél, hogy valahogy megszerezzük a diplomát, úgyhogy kussoltunk. Mindig hálás leszek azoknak a tanároknak, akik ott maradtak, és segítettek nekünk végigcsinálni”- mondta el, hogyan tudta befejezni az iskolát.

Sodró Eliza arról is mesél, milyen volt bekerülni egy pontosan strukturált társulatba az egyetem után, ahol egy-egy előadás létrehozásában mindenki mindent csinált: „Szombathelyen először furcsán néztem, minek ül annyi ember a rendező mellett, nem értettem, miért súg a súgó, amikor én tudom a szöveget. De idővel valahogy beleszoktam a munkamegosztásra épülő rendszerbe”.

mellek_eder_vera.jpgPorogi Ádámmal a Rózsavölgyi Szalon Mellékhatás előadásában (fotó: Éder Vera)

Idén ősztől Kováts Adél társulatában, a Radnótiban játszik. „Jordán Tamás minden évben egyszer elengedett Pestre dolgozni, dolgoztam a k2 Színházzal például. Alföldi Róbert pedig látott egy szombathelyi előadásban, így amikor megrendezte a Leart a Radnótiban, ki akart próbálni. Akkor játszottunk együtt Adéllal, aki tavasszal felhívott, és kérdezte, hogy leszerződnék-e” – mondta el, hogyan került a nagymező utcai teátrumba.

A cikk szerzője a szakma megosztottságáról is kérdezte Sodró Elizát: mennyire jellemző az ő korosztályára. „Szerintem az én kortársaim még nem ártottak egymásnak annyit, hogy elmélyüljön bármiféle szakadék. Bízom benne, hogy mi talán nem hülyülünk meg. Nagyon tehetséges generáció ez. Kár lenne érte”.

A Magyar Narancsban megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.

süti beállítások módosítása