A láb alól a talaj – Kritikák a Futótűzről

A kritikusok körében szinte egyöntetű vélemény, hogy Alföldi Róbert legújabb rendezése a Radnóti Színházban fontos előadás.

Már csak azért is, mert korunk egyik leghúsbavágóbb problémájáról, a közel-keleti háborúkról és az ennek nyomán keletkező menekültválságról beszél. Persze az aktualitás önmagában nem lenne elegendő egy jelentős előadáshoz, de Alföldi visszafogottan, nem didaktikusan nyúl a libanoni író, Wajdi Mouawad személyes élményekből táplálkozó drámájához – szól a majdnem egyhangú kritikusi reflexió. Kovács Bálint Indexen, illetve Csáki Judit Revizoron megjelent recenzióját szemléztük.

„Alföldi Róbert új előadása azt is felkavarja, akinek amúgy esze ágában sem lenne háborúkkal és menekültekkel foglalkoznia” – írja Kovács Bálint. A felkavaró előadás alapja egy felkavaró dráma, amely „átgondolt dramaturgiával” építi fel a történetet az elkerülhetetlen katarzisig. „Ritkán hallani olyan hangzavart, mint ami a Radnóti Színház nézőterén összeáll a felfoghatatlant felfogni próbáló nézők önkéntelen reakcióiból” – érzékelteti a közönségre gyakorolt elementáris hatást.

Kovács Bálint szerint „a Futótűz és vele Alföldi Róbert nem a menekültválságról beszél”. A dráma és a rendezés célja kettős: „egyrészt arra vállalkoznak, hogy megértessék a mindenkori – ma leginkább közel-keleti és afrikai – háborúk összetettségét, és azt, hogyan lesz mindkét oldalból ugyanolyan bűnös, a civilekből menekült vagy a kegyetlenkedésektől a józan eszét elvesztő gyilkos. Másrészt arra – és ez sokkal reménytelenebb –, hogy megértessék, hogyan válik minden, de tényleg minden lehetségessé abban a helyzetben, amit a kontrollálatlan háborúskodás szül”.

Alföldi Róbert most is, mint legtöbbször, Menczel Róbert díszlettervezővel és Nagy Fruzsina jelmeztervezővel dolgozott együtt: az összeszokott alkotótársak egységes, hatásos és a cselekményt jól szolgáló színpadképet teremtettek: „Alföldi és a díszlettervező Menczel Róbert pont azt teszik a szereplőkkel, amit a sztori is a dráma karaktereivel: kihúzzák a lábuk alól a biztos talajt” – írja, a jelmezek pedig visszafogottak és elhagyják „az arabos és háborús közhelyeket”. A visszafogottság az egész rendezést jellemzi: Alföldi „bízik abban, hogy Mouawad sokszor emelkedett sorai kiállnak magukért, ha jó színészek mondják el őket egymásnak.” Kovács Bálint a színészek munkáját is dicséri, legyen szó László Zsoltról, Lovas Roziról, Martinovics Dorináról vagy Olasz Renátóról. Ugyanakkor megjegyzi, „a színészek itt-ott túlságosan is költeményszerűen mondják a szebb mondatokat”.

„A Radnóti Színház és Alföldi Róbert előadása (…) az elmúlt pár évben Magyarországon születettek egyik legfontosabbika, mert úgy beszél a jelenkor legaktuálisabb és egyik legsúlyosabb problémájáról, hogy a konkrét helyzet mélyebb megértetésén kívül olyan gondolatokat is közöl, amelyek csak a legjobb műalkotások sajátjai” – összegez végül Kovács Bálint.

Csáki Judit a Revizoron megjelent recenziójában szintén kiemeli Alföldi rendezésének szokatlan visszafogottságát: „Alföldi Róbert tőle meglehetős szokatlanul a mozaikos történetet szolidan és szelíden rakta színpadra; ezúttal nem a svung és az a bizonyos, az egészre rátelepülő nagy ötlet dominál, hanem az aprólékos, áttetsző mesélés” – írja, hozzátéve: „érződik, hogy az alkotók minden erejükkel tolták minél messzebbre az egészet a melodrámától a valódi – csöndesebb, de mélyebb – drámaiság felé”.

Csáki Judit is kiemeli Menczel Róbert „sokat tudó” díszletét, „melyben nehéz a járás, a mozgás”, ugyanakkor megjegyzi, hogy „alaposabb dramaturgiai munka bizonyosan nem ártott volna a darabnak és az előadásnak – egy-két közhely és ordítóan rossz mondat kikerülhetett volna még belőle”. Dicséri a színészek játékát is, kiemelve László Zsoltot, Lovas Rozit, Csomós Marit, Gazsó Györgyöt és a főszerepet alakító Kováts Adélt.

„Beszélni kell, elmondani, hogy ne pusztuljon ki sem az egyén, sem a közösség történetéből az, ami történt” – összegzi a darab és az előadás üzenetét, hozzátéve, „ez a valódi öröksége Nawal két gyerekének is, ahogy ott állnak a közjegyző mellett, közös esernyő alatt, függönyszerű hóesésben. Na, ez a jelenet igazán erősen mutatja, hogy az előadást Alföldi Róbert rendezte: sűrű, erős - és nem le-, hanem felütés a végére”.

További kritikák az előadásról

7óra7 – Dicsuk Dániel: „Kedves nézőink, mi most három órán keresztül a szenvedésről fogunk beszélni”

A megszokott mobiltelefon-kikapcsolós felhívás helyett akár így is kezdődhetett volna az előadás.
Olvasson tovább >>>

24.hu – Bodnár Judit Lola: A háború poklára nincsenek szavak

Mégis muszáj megpróbálni beszélni a horrorról. Alföldi Róbert döbbenetes történetet vitt a Radnóti színpadára. Olvasson tovább >>>

Art7 – Turbuly Lilla: A hallgatás kalitkája

Alföldi Róbert rendezése a megszokottnál eszköztelenebb, jobban hagyatkozik a dráma erejére. Lassan bontja ki a történetet, hagyja, hogy a néző az ikerpárral együtt lépkedje végig a megismerés egyre riasztóbb lépcsőfokait. Olvasson tovább >>>

Magyar Nemzet – Makrai Sonja: Alföldi az évad legerősebb előadását készítette el

A rendezés katartikus, az elmúlt évek legmegrázóbb színházi előadása, amelyben nincsen hiba. Székhez szögezi a nézőt, mindenkinek látnia kell. Olvasson tovább >>>

Népszava – Bóta Gábor: Hóhérok, áldozatok, földönfutók – Döbbenetes darabot rendezett Alföldi

Öldöklés és öldöklés, borzadályos tömegmészárlás, tobzódó gyűlölet, rideggé vált, tán ki sem alakult emberi kapcsolatok, dermesztő reménytelenség, ezekről mind megdöbbentő erővel, zsigeri fájdalommal regél a nyolcévesen családjával Libanonból Kanadába menekült Wajdi Mouawad világhírűvé lett Futótűz című darabja. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló – Dézsi Fruzsina: Lángokban áll az élet

Wajdi Mouawad története mintha saját létjogosultságát is igazolná, hiszen a Futótűz legfontosabb üzenete, hogy kötelességeink között első az őszinte megnyilvánulás önmagunkkal és a világgal szemben.
Olvasson tovább >>>

Unikornis.hu – Kránicz Bence: Rájössz, honnan származol, és megnémulsz

Alföldi Róbert súlyos családi örökségről rendezett előadást, amely történetesen bevándorlótörténet, de nem ez a lényege. A Radnóti Színházban bemutatott Futótűz szép előadás, de nincs olyan erős érzelmi hatása, mint lehetne. Olvasson tovább >>>

Vasárnapi hírek – Marik Noémi: Haragba ragadva

A darabbeli nagyanya testamentumot hagy unokájára, az anya ikreire, Wajdi Mouawad pedig ránk. Olvasson tovább >>>