Az OCD Love című előadás a szeretet akadályainak eredt a nyomába techno zenére, szabad, érzékeny pontossággal kiszámolt mozdulatokkal és hipnotikus erővel.
Kényszer és függőség a szerelem jegyében – egy kifinomult, energiától duzzadó táncelőadást ígérnek az alkotók a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, amelyet a közönség a Trafóban láthat április 13-án és 14-én, este 8 órai kezdéssel. Az OCD Love című előadás szerelmesei nem találják egymással a kapcsolatot. A tobzódó érzelmek bizarr és elegáns világába profi, karakteres táncosok vezetik el a közönséget.
Fotó: Regina Brocke
Sharon Eyal koreográfiája Neil Hilborn kényszerbeteg költő OCD című verséből inspirálódott, amely a produkció alkotója szerint már maga is egy koreográfia. A kényszerbetegség akadályokat gördít a legtisztább érzelem útjába is.
Sharon Eyal és Gai Behar négy éve robbant be Budapestre: House című előadásuk olyan volt, mint egy bizarr house parti. Városi-törzsi, pulzáló, ösztönös, mégis kifinomult világukat láthatta a közönség tavalyelőtti két felújításuk érkezésekor is, a Sara és a Killer Pig érzékiséggel töltötte be a nagytermet.
Fotó: Ron Kedmi
Az alkotópáros már egy évtizede dolgozik és él együtt. Két éve megalapították társulatukat a zenéért felelős Ori Lichtikkel közösen. Stílusukban keveredik a Batshevától örökölt Gaga technika és Eyal védjegye, az androgün erotika. Eyal a Batsheva „házi koreográfusversenyén” (Batsheva Dancers Create Project) tűnt ki először tehetségével és lett évek alatt az alapító, Naharin mögött a társulat második számú koreográfusa. 2011-ben lépett ki Naharin árnyékából, és társával Gai Beharral ízekre szedték a Gaga táncstílust, aztán újra összerakták és felturbózták a 21. század dögösségével és bizarrságával. Leporolják, megtisztítják, újra gondolják az egyes elemeket, aztán felpakolják klasszikus-képzettségű táncosaik jéghideg mégis forró eleganciájára.
„Az OCD Love-ot nézve szembeszökő, hogy mennyire képes zene és koreográfia a kényszeres állapotra reflektálni. Hilborn verse olyan világot ír le, amit körbevesznek és túltágítanak a rítusok” – írta az előadásról a The Guardien kritikusa.
„Bár ez a darab sötét (szó szerint és átvitt értelemben is), mégis csodálattal tölt el, mennyire fizikálisak a táncosok ebben az eredeti és felvillanyozó koreográfiában” – olvasható a koreográfiáról a Jewish Chronicle cikkében.
(Forrás: Trafó)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.