Kováts Adél: „Nem adom fel, nagyon szívósan tudok menni a céljaim felé”

A Radnóti Színház igazgató színésznője a színházvezetés sajátos kihívásairól és legutóbbi Nóra-alakításáról is beszélt a Pótszékfoglalón.

Kováts Adél harmadik éve vezeti a Radnóti Színházat, ahol színészként is rendszeresen játszik. Emellett azonban nagyon ritkán vendégként is szerepel egy-egy előadásban. Legutóbb Lucas Hnath  Nóra II. rész című darabjának címszerepét alakította Galgóczy Judit rendezésében. (Kritikai szemlénk az előadásról itt olvasható.)

Kováts Adél a Nóra II. rész előadásában (fotó: Toldy Gábor)

„Kettősség uralkodik bennem, abszolút olyan alkat vagyok, aki hallgat a megérzéseire. Ugyanakkor van a természetemben egy jó adag túlságos körültekintés, egyfajta túlanalizáló hajlam, ami miatt aztán hatalmas gurflikkal térek vissza az eredeti megérzéseimhez. Ez olykor rettentően idegesít engem is, a környezetemet is – mert általában mindig az igazolódik vissza, hogy a megérzéseim jó felé terelnek” – mondja a színésznő az interjúban a spontaneitásról.

Nem könnyű feladat egy színház irányítása, gyakran olyan döntéseket kell hozni, ami nem mindenki számára kedvező. „Sokszor szeretném, akarom, hogy mindenkinek jó legyen – aztán persze olyan sosem lehet, hogy mindig mindenkinek jó legyen! Vannak helyzetek, amikor nincs jó döntés – és mégis döntenünk kell. Ezt nehéz elfogadni” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

„Nóra alapvetően azt akarja, hogy neki legyen jó. Tizenöt évet azzal tölt el, hogy önmaga lehessen, és ki is mondja: ő egyedül érzi a legjobban magát! Végeredményben mégsem sikerül neki” – mondja az előadásbeli karakterével kapcsolatban, hozzátéve – „… ez úgy van, hogy amíg magammal nem vagyok jóban, addig másokkal sem tudok jóban lenni. Addig minden sért, horzsol”. 

Bodnár Erika és Kováts Adél az előadásban (fotó: Pénzes Kristóf)

„Azt gondolom, hogy a színház csak akkor jó, ha személyes. Ha személyes üzeneteket közvetítve meg tudja érinteni az embereket – a színháznak ez a dolga. Ez, hogy megérintve az embereket: hasson! Hathat úgy, hogy halálra röhögöm magam, vagy épp sírok, vagy épp elgondolkodom. A lényeg: a néző másképpen jöjjön ki, mint ahogy bement. A magyar nézőnek szerintem igénye van arra, hogy mélyebbre jusson egy előadás megnézése közben” – fogalmazza meg színházi ars poétikáját.

Nóra, aki a gyermekeit is elhagyja az önmegvalósítás miatt, Ibsen idejében a női emancipáció brutális felmutatása volt. Azóta azonban eltelt 140 év. „A magam részéről teljesen hiszek, hinni tudok a párkapcsolatban. Nóra olyan utat jár be, ahol ő úttörő: valóságos „módszergazda”. Minden úttörőnek falakon kell átmennie, ezért „csőlátása” is van. Mindezt a mai társadalmi helyzetben látni egyszerre megmosolyogtató és szomorú is – azaz pontosan látni: bizonyos dolgok mennyire nem változtak!” – mondja ezzel kapcsolatban a színésznő.

„Mélyre tudok kerülni, el is tudok keseredni – talán azért, mert állandó önmagamra visszakérdezésben vagyok. Nem adom fel, nagyon szívósan tudok menni a céljaim felé. És persze remélem, nem úgy, hogy áldozatokat hagynék magam után. Ha olyan céljaid vannak, melyek újszerűek a világnak, akkor szükségszerűen falakba ütközöl, ami egyfajta keménységet is hordoz magában. Emellett mégis remélem, hogy azért gömbölyű is ez az én Nórám” – fűzi hozzá Kováts Adél Nórához való hasonlósága és különbözősége kapcsán. 

Csankó Zoltán és Kováts Adél (fotó: Toldy Gábor)

Az eredeti interjúból, amelyet Csatádi Gábor készített, az is kiderül, hogyan látja a darabbeli karakterét, és mivel folytatná ő maga ezt a történetet.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

,,Nóra a szabadságáért cserébe beáldozta az anyaságát” – Interjú Kováts Adéllal
Olyan, mint a rakott palacsinta
Nóra bekopog – Kritikák a Nóra II. előadásáról
Tompos Kátya: „Én is ebben a kettős identitásban élek”
Kováts Adél: „Andrei Şerbannál nincsenek tétova próbák”
Kováts Adél: „Pici színház vagyunk, nem kell mindenkinek a kegyét keresni”
Hivatalba lépett Kováts Adél - Alföldi is visszatérő vendég lesz
Kováts Adél: „A színház magától soha nem tud kimenni a divatból”
Kováts Adél: „Nem mindenkinek tudom ugyanúgy fogni a kezét”
Kováts Adél: „Megpróbálom önmagában nézni a dolgokat” (7óra7)